egri kanonok, szül. Nagybányán (Szatmárm.) 1809. júl. 15.; szülővárosában és Szatmárt végezte középiskoláit. 1824-ben az egri papnevelő-intézetbe lépett, hol bölcseletet és hittudományt hallgatott. Tanulmányainak befejeztével (1830) az érseki irodában nyert alkalmazást. 1832-ben misés pappá szenteltetett föl és Miskolczra ment segédlelkésznek, honnét később Rakamazra helyeztetett át és ettől kezdve 50 évig lakott Szabolcsban; 1835-ben berczeli, 1843. tiszalöki s 1847-ben kisvárdai lelkésznek nevezték ki, 1859-ben kerületi esperes, 1865. szabolcsi főesperes, 1868. prépost, 1875-ben pedig kanonokká lett s Egerbe költözött. Körülbelől 20 ezer forintot fordított jótékony czélokra; 1883-ban az általa létesített betegápoló intézetet Egerben fölszentelték; ezért a városi képviselőtestület 1890-ben díszpolgárává választotta s életnagyságú arczképét 1891. okt. 22. díszközgyűlésben leplezte le. Meghalt 1891. decz. 20. Egerben.
Czikkeket és leveleket írt 1845 óta, körűlbelől 35-öt, a lapokba, különösen többet a Religióba s egyet Kisvárda cz. a M. Sionba (1867.)
Munkája: Lelkipásztori elméletek és gyakorlatok, melyekkel... mint plébános, üres óráiban foglalkozott és melyek a Religio és Nevelésben és más lapokban 1845-ik évtől kezdve szórványosan megjelentek. Saját élvezetére összeszedte s kiadta a szerző. Eger, 1887. (2. bőv. kiadás. Eger, 1888.)
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 174.
Borsodm. Lapok 1889. 69. sz.
Ország-Világ 1890. 32. sz. arczk.
Egri Egyházmegyei Közlöny 1892. 1. sz.
Koncz Ákos, Egri Egyházm. Papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 97. l.