bölcseleti doktor, kegyestanítórendi áldozópap, egyetemi tanár és a m. tudom. akadémia tiszteleti tagja, H. József és Végh Erzsébet fia; szül. 1804. okt. 17. Kecskeméten (Pestm.); első oktatója egy már koros ex-apácza volt, ki a szerzet eltörlése után kis gyermekek tanításával foglalkozott; a hittanba egy szent Ferenczrendi szerzetes által vezettetett be. A helybeli kegyesrendiek gymnasiumának első osztályába 1815-ben lépett. Ezt elvégezvén, 1816-ban szülei Budára küldték őt a német nyelv elsajátítása végett. A fővárosi élet tarkasága s látványosságai, a katonai és templomi zene mélyen megragadták idealistikus lelkületét, valamint nagy vonzó erővel hatott reá a szinház, a hol kivált a szinművek és operai előadások gyönyörködtették, de a vígjátékot nem szerette. 1818-ban a gymnasium IV. osztályát Kecskeméten végezte Kováltsik Tamás kegyesrendi tanár vezetése alatt, a kinek valamennyi tanára között legtöbbet köszönhetett; ettől kapott könyveket olvasásra s a komoly foglalkozás iránti szeretetet e kitünő paedagogus ébresztette fel benne s érlelte meg lelkében állandó hajlammá. 1819 és 1820-ban Privigyén iratkozott be a gymnasium növendékei közé, a tót nyelv elsajátítása végett. A VI. osztály bevégzése után 1820. okt. 10. itt lépett a kegyes tanítórendbe s keresztneve mellé szerzetesi melléknévül a Cyrill nevet nyerte. 1820-21-ben a trencséni társházban lakott mint ujoncznövendék; 1822-ben Podolinban és 1823-ban Váczon tanárkodott; 1824-25~ben ugyanott a philosophiai tudományokkal foglalkozott és az utolsó tanév végén bölcseletdoktori oklevelet nyert. 1826-ban Nyitrán és 1827-ben Szent-Györgyön theologus volt. 1828. aug. 6. áldozópappá szenteltetett föl. 1828-29-ben gymnasiumi tanár volt Váczon; 1830-ban Szegedre tették át, hol 1844-ig a bölcseletnek rendes tanára volt. 1834. nov. 8. a magyar tudom. akadémia levelező, 1836. szept. 10. rendes taggá választotta, (1865. decz. tiszteleti tag lett.) 1844-ben a szegedi gymnasium és lyceumnak igazgatója lőn. Már mint bölcselettanár alapított egy önképzőkört és azt saját könyvtárából 300 könyvvel látta el. 1848-ban Pestre költözött, hogy ott, kegyes tanítórendi kormánytag lévén, a rend közügyeinek igazgatásában tettleg részt vegyen. 1849-ben a pesti főgymnasium igazgatója lett. 1851-ben Toldy Ferencz, H. rábeszélésére írta a M. Nemzeti Irodalom történetét, melyet neki ajánlván, ezt előszavában fölemlítette. 1859-ben visszament Szegedre, hol mint főgymnasiumi igazgató és tanár működött. 1860-ban Pestre helyeztetett át és mint kegyestanítórendi kormánytag és levéltárnok hivataloskodott. 1861-62-ben a pesti egyetemen a philosophiának helyettes tanára volt. 1863. a gymnasiumi tanárvizsgáló bizottság tagjául neveztetett ki. 1864-ben az egyetemen a bölcselet ny. rendes tanára lett és mint ilyen halálaig működött. 1869-ben a paedagogia tanárát helyettesítette az egyetemen, 1875-ben mint félszázados bölcseleti doktor új oklevéllel tiszteltetett meg. (M. Állam 265. sz.) Tanítványai ma is lelkesedéssel beszélnek arról a lángoló hazaszeretetről és buzdító enthusiasmusról, melylyel e lelkes férfiú nemzeti irodalmunk történelmének egyes nevezetesebb korszakainál fejlődésünk vagy hanyatlásunk okait ecsetelte; s hogy ne csak tanítson, de ébreszszen és honszeretetre lelkesítsen, a történelem megmásíthatlan adataival bizonyította be, hogy nemzet dicstelenül és örökre csak úgy enyészhetik el, ha önmaga mond le életéről és jogairól és tunya tespedéssel állja útját önerői kifejlődhetésének és megizmosodhatásának. Midőn önképzőkört nem alakíthatott, mert ezt megtiltották, saját lakásán gyűjté maga körül tanítványait, hogy az iskolai élet követelte munkán kívül kiki önerejéből is próbálkozzék valamely dolgozattal, melynek tárgyát az illető saját tetszése s hajlama szerint választhatta s a melyet aztán az ő vezérlete alatt kölcsönösen biráltak és fejtegettek; ő maga is éber figyelemmel kisérte az ifjak törekvéseit; serkentette, lelkesítette s kitartásra intette őket. Meghalt 1884. nov. 5. Budapesten. A m. tudom. akadémiában 1885. nov. 23. Pauer Imre tartott fölötte emlékbeszédet.
Költeményei a Regélőben (1834-35); a Budapesti Árvizkönyvben (1837).; Jolánta, szomorújáték öt felv. (a Buda cz. zsebkönyvben. Buda, 1839.); Kupa, szomorújátékból két jelenetnyi mutatvány a Szikszói Enyhlapokban (1853); bölcseleti dolgozatai a m. tudom. akadémia Évkönyveiben (IV. 1837. A philosophiai rendszerek méltatása, székfoglaló értekezés, V. 1842. Az Isten és a világ közti viszonyról, VII., 1846. VIII. 1860. Az isteneszme eredete); az Akadémiai Értesítőben (1850-1854. A bölcsészet eszméjéről, 1855-59. A positiv és a negativ philosophia. 1861-63. Schelling philosophiájának időszakai, Beély Fidel emlékezete, V. 1865. Cartesius bölcsészeti főelve, Cartesius ismerettana, 1866. Cartesius dualismusa); az Egyházi Lapokban (1867-68. Subjectivismus és objectivismus a philosophiában); a M. Philosophiai Szemlében (1882. A philosophálás akadályai). Programmértekezései: a pesti kegyes tanítórend nagygymnasiumának Értesítőjében (1851. Nevelési álláspontok, 1852. Mi a művelés? 1853. Mi a tanítás? 1855. A tanodai műbecslésről, 1856. A lyrai művek tanodai felfogásáról, 1857. A tanrendszer gyakorlati becsének föltételeiről, 1858. Az írók tanodai jellemzéséről); a szegedi kegyes tanítórendi nagygymnasium Értesítőjében (1859. A felgymnasiumi olvasókönyv álláspontjairól); a Tanodai Lapokban (1827. Tanügyi levelek); az Uj M. Múzeumban (1857. Mit eredményezett nálunk aesthetikailag a mult? 1859. Nevelésügyi szakaszok: összszerű eligazodás, 1860. Mit szükségel nálunk aesthetikailag a jelen?), a Népiskolában (1871., 1874. Paedagogiai levelek); könyvismertetések és birálatok az Autonomiában (1868-69.), a Szabad Egyházban (1870.), a Budapesti Közlönyben (1872.)
Munkái:
1. Óda főtiszt. és tudós Grosser K. Jánosnak... a kegyes szerzet főigazgatójának, midőn szab. kir. Szeged városa lyceumát meglátogatná. Szeged. 1834.
2. Óda, melylyel mélt. és főt. Lonovics József úrnak csanádi püspöki székébe iktatásakor hódol a kegyes szerzet szegedi háza 1834. Szeged.
3. Tyrus, szomorú játék 5 felv. Buda. 1834. (Eredeti Játékszin, kiadja a m. tudós társaság 2. köt. Az akadémiai pályázaton Vörösmarty Vérnásza mellett dicséretben és ivenként öt aranyban részesült.)
4. Gyoroki Edelspacher Pál emléke. Szeged, 1834.
5. Óda főtiszt. t. Grosser János úrnak... midőn főigazgatói hivatalára közakarattal ujólag megválasztatott aug. 5. 1835. Buda.
6. Óda mélt. és főt. Lonovics József csanádi püspök úrnak, midőn Szeged törvényes meglátogatásakor hiveinek a bérmálás szentségét feladná, a kegyes szerzet háza 1835. Buda.
7. Kuthen kun király, szomorújáték öt felv. Buda, 1838. (Horváth Cyrill szinművei I.)
8. Óda főtiszt. Grosser János úrnak... midőn főigazgatói hivatalára közakarattal ujólag megválasztatott Váczon 1839. a szegedi ház. Vácz.
9. Óda mélt. és főtiszt Lonovics József csanádi pűspök úrnak; midőn az iskolák nagyváradi kerületének főigazgatójává kineveztetett, a szegedi lyceum 1838. Szeged.
10. Óda mélt. nagy-károlyi gróf Káro1yi György úr ő nagyságának, midőn t. n. Csongrád vármegyében mint főispányi helytartó máj. 2. 1839, beigtattatnék, a kegyes szerzet szegedi háza. Szeged.
11. Óda főtiszt. Grosser Ker. Jánosnak... midőn 1841-ben a szegedi házat törvényesen meglátogatta. Szeged.
12. Vetélytársak, szomorújáték öt felv. Kecskemét, 1850. (Alföldi Színműtár, kiadja Horváth Döme I. Ism. Pesti Röpívek 6. sz.)
13. Örömszózat dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József apost. cs. k. felségének menyegzői ünnepélyére. Pest, 1854. (Költemény.)
14. A philosophiai módszerek jelen állapotjáról. Pest, 1867. (Értekezések a bölcsészeti tudományok köréből. I. 1.)
15. A philosophiai módszerek akadályairól. Pest, 1868-69. (Értek. a bölcs. tudom. köréből, I. 8. 9.)
16. Apáczai Csere János bölcsészeti dolgozatai. Szerk. Pest, 1869.
17. Horváth Cyrill összegyűjtött szépirodalmi munkái. Kiadja Horváth Döme. Kecskemét. 1896. (Sajtó alatt hat kötetben.)
Kéziratban értekezések, színművek és birálatok a m. tudom. akadémia, a budapesti egyetem és a tanárvizsgálóbizottság levéltáraiban. Levele Mátray Gáborhoz, Szeged, 1859. ápr. 8. (a m. n. múzeum kézirattárában.) Naplót is hagyott az utókorra, mely a budapesti rendház könyvtárában van.
Arczképe és névaláírása kőnyomat, rajzolta Barabás 1851-ben, nyomt. Walzer A. F. Pesten (kiadták hála emlékeűl tanítványai.)
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 388. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 193.
Vasárnapi Ujság 1866. 51. sz. arczk., 1884. 45. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1866. 5. sz. arczk.
Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 273. (Vass József.)
M. tud. Akadémia Értesítője 1867. 149., 159., 1869. 126., 1884. 193., 205., 1885. 202., 1890. 130. l.
Toldy Ferencz, Nemzeti Irodalom Története.
Magyarország és a Nagyvilág 1875. 48. sz. arczk.
Figyelő VII, 242., XVIII. 399., XX. 321., XXI. 49., 79. l.
1884: M. Állam 287., 307., 314. (Csaplár B.), 287. sz., Nemzet 293., 305., 306. sz., Egyetértés 306., 307. sz. (Hoitsy Pál), P. Napló 305. sz., Budapesti Hirlap 306., 307. sz., Függetlenség 306. sz., Fővárosi Lapok 261. sz., Ország-Világ 45. sz., Pesti Hirlap 305., 307. sz.
Pauer Imre, Emlékbeszéd Horváth Cyrill felett. Bpest. 1885.
M. Akadémiai Almanach 1886. 341. l. (Nekr.)
Kalmár Endre rendfőnök, Az Urban elhunyt (kegyestanító-) rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1886. 2-14. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Hornyik József, Egy lap irodalmunk történetéből. Kecskemét, 1889. 18. l.
Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1893. 145. l. arczk.
Beőthy Zsolt, A Magyar Irodalom Története. Bpest, 1896. 368. l. (Szász Károly.)
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.