zeneszerző, szül. 1856. jún. 2. Tatában (Komáromm.); hol atyja J. Mihály uradalmi jószágigazgató volt; a bécsi polytechnikumban tanult, azután a berlini egyetem hallgatója és a bécsi conservatorium növendéke volt. A zongorának uj klaviaturáját találta el, mely önálló, hordozható gépezetet alkot és bármely dimenzióju zongorába beilleszthető. Reformjának előnyei abban vannak, hogy azon minden skála egyforma ujjazattal játszható. Bizonytalan merész ugrásokat, valamint az ujjfeszítő s kis kezek által el sem érhetőt, nem ismer. J. az új klaviaturáját néhány évvel ezelőtt Budapesten is bemutatta, úgy külföldön is, nevezetesen 1890-ben Amerikában. De több eredményt nem tudott elérni mint azt, hogy nehány conservatoriumban Bécsben, Lipcsében, Berlinben és több amerikai iskolában külön tanfolyamot nyitottak számára. A magyar fővárosi zeneintézeteknél nem sikerült e fáradozása. J. jelenleg Konstantinápolyban az ottani banknál előkelő állást foglal el. Munkatársa a bécsi Musikalische Rundschau s a berlini Clavierlehrernek. Találmánya érdekében sok czikket írt a külföldi lapokba.
Munkái:
Mittheilungen über die Jankó-Claviatur. 1. Heft. Wien, 1890. (Különnyomat a Musikalische Rundschauból).
Az ismétléssel képezett combinatiókról. Budapest, 1894.
Budapesti Hirlap 1888. 83. sz. (Magyar zongora).
Zenelap 1888. 8. sz.
Pesti Napló 1888. 92. sz.
Horváth Ignácz Könyvészete 1890. 117. l.
M. Salon XV. 1891.
Eisenberg, Ludwig, Das geistige Wien. wien, 1893. I. 234. l.
Pallas Nagy Lexikona IX. 822. l. (id. Ábrányi Kornél).