Kezdőlap

Jedlik Ányos István,

bölcseleti doktor, szent Benedekrendi áldozópap, nyug. egyetemi tanár, a magyar tudom. akadémia tiszteleti tagja s kir. tanácsos, szül. 1800. jan. 11. Szimőn (Komáromm.); 1810-ben Nagyszombatban a III. elemi osztályt végezte; 1811-13-ig ugyanott a gymnasiumi I. és III. osztályba járt; 1814-ben betegség akadályozta a tanulásban; 1815-17-ig a IV-VI. osztályokat végezte Pozsonyban. 1817. okt. 25. a szent Benedekrend növendékei közé vétetett föl Anianus (Ányos) névvel és az 1818. évet Pannonhalmán mint ujoncz töltötte. 1819-ben a győri lyceumban az I. osztályt (logica), 1820-ban a II.-at (physica) végezte; 1821-22. Pannonhalmán a hittani tanfolyam I. és II. osztályát hallgatta. 1822. okt. 1. a pesti egyetemen bölcseleti doktorrá avatták. 1822-23. a győri gymnasium III. osztályában tanított. 1823-25. Pannonhalmán bevégezte a hittani tanfolyam III. és IV. osztályát. 1825. szept. 3. miséspappá szenteltetett föl. 1825-től 1831. husvétig a benczésrend házi lyceumában Győrött mint tanár a rend növendékeinek a természettant, természetrajzot és a mezei gazdászattant adta elő. Az 1831. iskolai év második felében a pozsonyi akadémián a bölcseleti karnál Pasztéry halálával megüresedett természettani tanszékre neveztetett ki s ott ápr. 5-től mint rendes tanár az 1840. tanév első felének bevégeztéig működött. A pesti egyetem bölcsészeti karánál megüresedett természettani tanszékre 1835. márcz. 17. versenyző vizsgálat tartatott, melyre két más versenyzővel ő is megjelent, de mivel a vizsgálati munkálat alapján a pesti s bécsi egyetemek birálatai szerint a betöltendő tanszékre csak ő candidáltatott, a bécsi kancellária határozata folytán 1837. nov. 9. új versenyző vizsga rendeltetett, melyre 13 versenyző jelent meg, ezek közül három candidáltatott és ezek közül mint első ajánlott 1839. nov. 2. a nevezett tanszékre kineveztetett és 1840. márcz. 1-től ott mint rendes tanár működött az 1870. év második felének bevégeztéig. Tanárkodása közben 1848-ra a bölcseleti kar décánjává, 1863-ra pedig az egyetem rectorává választatott, 1841. márcz. 24. részt vett a k. m. természettudományi társulatnak megalakításában, melynek azóta tagja, 1873. jún. 24. pedig örökítő tagja volt. 1858. decz. 15. a m. tudom. akadémia levelező s rendes taggá, 1873. máj. 21. tiszteletivé választatott. 1872. okt. 1. a magyar földrajzi társaság őt alapszabályai értelmében rendes tagjai közé igtatta. 1867-ben nyerte a kir. tanácsosi czímet, nyugalomba lépte (1878. júl. 21.) után pedig 1879. jan. 12. a III. osztályú vaskorona rendet. Az 1891-ben alakult mathematikai s physikai társaság a rendes tagok elsejének választotta. Meghalt 1895. decz. 15. Győrben kilenczvenhat éves korában. A m. tudományos akadémia babérkoszorút küldött legrégibb tagjának koporsójára. Kora ifjúságától kezdve nagy vonzalommal viseltetett a természettan iránt és ezen a téren igen sikerteljes működést folytatott. Ő maga írja, hogy az electromagnetismus tüneményei édekelték legjobban. Két nagy fölfedezést köszönhetünk neki e téren: az electromagnetikus rotatiók fölfedezését és a dinamogép elvének feltalálását. 1827-28-ban electromagnetikus forgó mozgásokra való készülékek szerkesztésével foglalkozott.

Értekezései s czikkei a bécsi Zeitschrift für Physik u. Mathematikban (1829. Bereitung künstlicher Säuerlinge; ezen értekezést latinul írta: De aquis carbonatis artificiose comparandis cz. s Baumgarten A. akkori bécsi egyetemi természettan tanárral közölte, ki azt folyóirata számára németre fordította; e szerint minden savanyú vizet lehet mesterségesen utánozni s olcsón készíteni, sőt tetszés szerinti szénsavtartalmúvá tenni, a mi akkor, midőn a szódavíz még nem készíttetett, elég érdekes volt), a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (II. 1842. Villany-mágnesi tünemények, Mesterséges szénsavas vizek, VI 1845. A világsugarak tüneményeiről általánosan és a fénysugarak elhajlásáról különösen, VIII. 1863. Nyilatkozat, IX. 1864. Leydeni palaczkok lánczolata eredetileg összeállítva, XI. 1865. Fresnel- és Pouillet-féle fény találkozási készüléknek, ő általa eszközölt módosításairól, hat ábrával, XII. 1867. Csöves villamszedő, XIII. 1868. Villamdelejes hullamgép, ábrákkal, Villamdelejes hosszrezgési készülék, ábrákkal, XIV. 1869. Villamdelejes keresztrezgési készülék, ábrákkal, XVI. 1872. A rezgési mozgások összetétele által keletkező rezgési idomok azon különféleségének leírására szolgáló készülék, mely a rezgési irányok, tartamok és kitérési távok változtatása szerint előállanak, két kőny. lapon ábrákkal, XVII. 1874. Két egymásra vagy merőleges vagy egymás közt párhuzamos rezgési mozgásnak egy haladó mozgással való összetételéből eredő utaknak szabályos leiratására szolgáló készülék, három kőny. lapon ábrákkal, XIX. 1878. Két vagy három rezgésszerű és egy haladó mozgás összetételéből eredő mozgás útjának papirra vagy füstkorommal bevont üveglapra szalagalakban való leírására szolgáló készülék és annak használati módja, négy kőnyomatú lapon ábrákkal, XX. 1879. A csöves villamszedők lánczolatáról, három kőny. tábla, rajzzal; ezen készüléket az 1873-iki bécsi világkiállításon a haladási éremmel és ő felsége elismerési oklevelével tüntettetett ki; különnyomatban és németül is megjelent a müncheni Repertorium für Experimental Physik XVIII. kötetében; Bezáró beszéd, mint a Budapesten tartott 1879-ben nagygyűlésnek alelnöki bezáró Beszéde, XXI. 1880. aug. 25. Szombathelyen a nagygyűlés alkalmával a természettani szakosztály űlését a természettudományokra vonatkozó megnyitó Beszéde: A természettani ismeretek fejlesztésére és gyarapítására a természetvizsgáló részéről megkivántató kellékekről); az Aemtlicher Bericht über die XXXII. Versammlung deutscher Naturforscher und Aerzte zu Wien 1856. cz. évkönyvben (1858. Ueber die Anwendung des electromagnetes bei electrodynamischen Rotationen. Modification der Grovéschen und bunsenschen Batterie, Apparat zur Rotation des Electromagnetes um einen electrischen Strom, Apparat zur Rotation des Polardrahtes um den Electromagneten); a Pesti Naplóban (1853. 930. Az asztaljártatáshoz, 950. 951. Asztal-mozgásnak értelmezése, 1862. 154. A Nagy Károly-féle csillagda), a M. természettudományi társulat Évkönyveiben (IV. 1857-59. Delejező gép, két táblán ábrákkal); a M. tudom. akadémia Értesítőjében (1859. A villanytelepek egész működésének meghatározása, 3 táblán ábrákkal, székfoglaló, 1866. Rumpelles Mihály kőbányai pinczéjének beomlása által megsűrített légnek nevezetes hatásáról, ábrákkal), a Dunántúli Hirlapban (1895. 104. sz. Reminiszczencziák.). A Német-magyar tudományos Műszótárhoz (Pest, 1858) a physikai, chemiai és mechanikai műnyelv készítésével járult. Az 1862. júl. 1. akadémiai ülésen a bicskei csillagda ügyét tárgyalta. Az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.

Munkái:

Tentamen publicum e physica ... in regia universitate Hung. e praelectionibus ... Pestini, 1845.

A sulyos testek természettana. Pest, 1850. Természettan elemei I. könyv. A m. tudom. akadémia által a nagy jutalomban részesült. Ezen munkájáról önéletrajzában így ír: «Az egyetemi tanszékre történt kineveztetése után hozzá fogott a hallgatóinak számára egy magyar Természettan megírásához az addig használatban volt latin szövegű természettan helyett; de abból csak az első kötet jelenhetett meg; mert az egyetemi tanrendszernek azon megváltoztatása folytán, hogy az egyetemi tanár egy iskolai év lefolyása alatt nem az egész általa előadandó tantárgynak Compendiumát, hanem abból mindegyik tanfélév alatt annak csak valamely kiszemelt szakaszát terjedelmesebben vagyis kellően kimerítve adja elő, nem lehetett czélszerű a Compendium-féle Természettannak az egyetemi előadásokra való használata. A természettannak egyes szakaszait kellőn kimerítve hevenyében úgy kidolgozni, hogy azok egy-egy félévre elegendő tantárgyul szolgálhassanak, egyike lett volna az alig sikerülhető s egyszersmind a legháladatlanabb fáradozásnak; mert a természettannak, mint a legtöbb egyetemi polgárokra nézve nem kötelezett tantárgynak hallgatására az 1850 után következő több évek során a néhány tanárjelölteken kívül igen kevesen vállalkoztak».)

Hőtan. Hallgatók számára. Lithogr. U. ott, 1851.

Fénytan. Hallgatók számára. Lithogr. 1851.

Székfoglaló beszéd a magyar kir. tud. egyetem 1863-64. rectora és tanácsa beigtatásakor.)

A természettudományok fontosságáról az emberinem anyagi jólétére nézve, tekintettel hazánkra. U. ott, 1864. (Beszédek a m. kir. tud. egyetem újjá alakításának 84. emlék-napján.)

Beszéd, melyet egyetemi rectorságának megszünésekor mondott 1864. mindszenthó 1. napján. U. ott, 1865. (Beszédek a m. kir. tud. egyetem 1864-65. tanévi rectora és tanácsa beigtatásakor.)

Arczképe: kőnyomat, kiadta Légrády Pesten 1876-ban (Vereby Soma, Honpolgárok könyve XI.) és életnagyságú olajfestmény Vaszary Jánostól a budapesti egyetem bölcseleti karának üléstermében.

Nemzeti Ujság 1840. 21. sz.

M. tudom. Akadémia Almanachja 1861. 187., 1863. 248., 1864. 253., 1865. 246., 1866. 220., 1867. 298., 1868. 238., 1869. 228., 1870. 240., 1875. 351., 1876. 303., 1878. 318., 1881. 220., 1882. 203. 1894. 158., 1895. 168. l.

Vasárnapi Ujság 1866. 16. sz. arczk., 1895. 51. sz. (Nekr.)

Szinnyei Könyvészete.

Vereby Soma, Honpolgárok Könyve. Bpest, 1876. XI. arczk.

Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története és Összegyüjtött Munkái VI. (Beigtató beszéd).

Ortvay, Száz év egy hazai főiskola történetéből 162. l.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Scriptores Ord. S. Benedicti 210. l.

Kiszlingstein Könyvészete.

Pallas Nagy Lexikona IX. 880. l.

Budapesti Hirlap 1895. 342. sz. és önéletrajzi adatok.