ev. ref. lelkész, szül. 1621-ben Felső-Magyarországban Gömörmegyében, theologiai tanuló volt Utrechtben 1646-tól, később lelkész Putnokon (Gömörm.). 1674. febr. 26-án megidézték a pozsonyi rendkívüli törvényszékhez márcz. 5-re, hol meg is jelent; de sok zaklatás után sem volt hajlandó a térítvényt aláírni, ezért 1674. május végén börtönbe vetették; majd jún. 5. Leopoldvárba vitték és innét 1675. márcz. 18. gályarabságba hurczolták. Társaival együtt sok szenvedés közt máj. 7. érkeztek Nápolyba s másnap gályára vitetett, de betegsége miatt még azon nap kórházba került. Végre üdülni kezdvén betegségéből, 1676. febr. 11. több társával együtt megszabadíttatott a rabságból. Innen a tengeren Belgiumba szállíttatott, onnan ápr. 28. Velenczébe; azután ment Zürichbe, hova máj. 29. érkezett meg s hol kitűnő szivességgel fogadták és Hottinger H. J. zsidónyelv tanárához szállásolták. Itt tartózkodása alatt 1676. júl. 12. leírta szenvedése történetét a Lavater János felszólítására. (Megjelent a Sárospataki Füzetek 1863. 159-165. 1.) Csaknem két évig időzött Zürichben és 1677. okt. 1. emlékjegyzeteket írt Kaegius Jánosnak, a biltensei (Glarus kanton) reformált egyház lelkészének.
Munkája: Methodus respondeni excerptis & de Deo autore peccati &c. Qvam Favente Deo Opt. Max. Praeside, D. Gisherto Voetio, S. S. Theol. Doctore, ejusdemque Facultatis Academia Ultrajectina Professore, nec non Ecclesiae ibidem Pastore. Publico examini subjicit, ... ad diem 14. Aprilis. Ultrajecti, 1647. (Ajánlja Barcsai Zsigmond középszolnoki főispánnak, Geleji Katona István erdélyi püspöknek, testvérének Kálnai István helmeczi papnak sat.)
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. IV. 137. l.
Sárospataki Füzetek 1863. 159. l.
Rácz Károly. A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874. 86-89. l.
Szabó Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 511. l.