jogi doktor és ügyvéd, szül. 1851. jan. 14. Budapesten, hol atyja K. Henrik festőművész volt; a főgymnasiumot a pesti kegyesrendieknél végezte; a jogot az egyetemen hallgatta s 1876-ban doktori s 1878. ügyvédi oklevelet nyert; Budapesten nyitott ügyvédi irodát, hol jelenleg is működik. 1896-ban a közgazdaság terén szerzett érdemeiért a királyi tanácsosi czímmel tüntették ki. Jogi s főkép a biztosítási jog és törvénykezés köréből írt czikkei figyelmet keltettek; 1882-ben a m. kir. kereskedelemügyi miniszter a hazai tűzbiztosítás reformja ügyében tartott enquetera őt is meghívta.
Czikkei a Reformban (1871. 130. sz. Lessing és mostoha leánya, Lessingnek egy eddig ismeretlen levele, 190. sz. A commune tagjai, 263. sz. Jacobinusok és Blanquisták, 1872. 122. sz. A nagy excommunicatio és az államok kötelessége), a Pesti Naplóban (1874. 260. sz. A nemzetközi harczjogról, 1877. 235. sz. Az életbiztosítás a kereskedelmi törvényben), a Pester Lloydban (1878. 167. sz. Wann sind die Gläubiger einer liquidirenden Actien-Gesellschaft berechtigt Sicherstellung zu verlangen, 1879. 130. sz. Handelsgesetz und Polizzenbedingungen), a Jogtudományi Közlönyben (1878. Az életbiztosító-társaságok fusiójáról, 1880. A vám- és kereskedelmi szövetség XX. czikke, 1881. Aphorismák az életbiztosításról), az Ehrenzweig Assecuranz Jahrbuchjában (1881. Über Assecuranz Jahrbuchjában (1881. Über Assecuranz Prozesse), a Nemzetben (1882. 103. sz. Indítvány az életbiztosításra vonatkozólag 1894. 335. sz. A magánbiztosítási vállalatokról), a M. Nemzetgazdában (1884. Az életbiztosításról, A biztosítás elvállalására fontos körülmények.)
Önéletrajzi adatok.