Kaszaniczky Ádám (nagy-selmeczi).
bölcseleti s theologiai doktor, egyetemi tanár, szül. 1748. júl. 15. Liptó-Szent-Miklóson; a gymnasium végeztével, mint a semin. gen. növendéke a bölcseletet és theologiát Nagyszombatban hallgatta. Fölszenteltetvén 1775-ben ugyanott, a héber nyelvet 1775-től Budán és 1786-90-ig Pozsonyban az ó- és új-szövetségi exegesist a héber- és görög nyelvvel együtt tanította. 1791. febr. 22. pozsonyi kanonok lett és tanszékét is megtartotta. 1797-től a pozsonyi egyetemes papnevelő intézetet igazgatta. 1801. ápr. 9. esztergomi kanonokkű neveztetett ki. Meghalt 1804. okt. 5. Nagyszombatban.
Munkája: Grammatica linguae sanctae institutio in usum theologiae auditorum concinnata. Viennae, 1791.
Kéziratban: De historia et nominibus fundamentorum (a m. n. múzeum kézirattárában.)
M. Hirmondó 1793. II. 748. l.
Katona, Historia Critika XLI. 594. l.
Fejér, Historia Academiae 96., 114. l.
M. Könyv-Szemle 1882. 323. l.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története I.
Petrik Bibliogr.
Zelliger, Egyházi Írók csarnoka. Nagy-Szombat, 1893. 222. l.