bölcseleti doktor, előbb Jézus-társasági pap, utóbb apát-kanonok, szül. 1732. decz. 13. Bolykon (Nógrádm.) 1750. okt. 30. Trencsénben a Jézus-társaságba lépvén, Kassán a bölcselkedést és Nagyszombatban a theologiát végezte s a bölcselkedés doktora lett. Miután ezeket befejezte, a rend tanintézeteiben, nevezetesen Gyöngyösön, Nagyváradon és Komáromban a gymnasium alsóbb osztályaiban mint tanár működött; 1761-ben misés pappá szenteltetett fel és hét év mulva a Jézus-társasági fogadalmat is letette; legutoljára a nagyszombati főiskolában a világ- és magyar történetelmből és a szónoklattanból tartott előadásokat. 1770. nov. 7. a pesti egyetem ünnepélyén az akadémia egyházában ő tartotta a megnyitó beszédet. A rend föloszlatása (1773) után az esztergomi egyházmegye papjainak sorába vétetett föl és a Budára áthelyezett egyetemen megtartotta történelmi tanszékét. Azonban, bár munkái ekkor már nevét európai hirűvé tették, sokféle nehézségek elkeseríték életét. Midőn II. József rendelkezése folytán a magyar oknyomozó történet tanítása megszünt, K. 25 évi tanítás után, 1784. decz. 13. ötszáz forintnyi díjjal nyugalomba helyeztetett. A következő hat évet utazásra használta fel a hazában szétszórt történelmi emlékek egybegyűjtése végett. Esztergomban volt főszállása. 1790-ben Kalocsára vonult, hol az érseki könyvtár őrévé neveztetett ki; egyszersmind a papnövendékeket élte fogytáig az egyházi szónoklattanban oktatta. Az ifjúságnak nagy pártfogója volt és évenként 5-6 tanulót tartott magánál. 1794-ben ugyanott kanonok. 1799-ben pedig bodrogh-monostori czímzetes apát lőn. Meghalt 1811. aug. 17. Kalocsán. A székesegyház baloldali kápolnájának oltára elé temették; latin sírfeliratát pedig Fejér György közli. 1803. aug. 9. kelt végrendeletében hagyatéka értékét iskolai díjalapítványúl szegény tanulók javára szentelte; ennek tőkéje 1859-ben 9328 frtot tett. A hazai történelem kútforrásainak tanulmányozása és gyűjtése volt legkedveltebb foglalkozása. Fáradhatatlan munkásságát, melyet e tekintetben kifejtett, senki utól nem érte. Csak hosszas előkészület után lépett ki irodalmi dolgozataival a nyilvánosság elé.
Munkái:
Ungaria sius cum regibus compendio data per Lad. Turóczy. Aucta, elimita et ad nostram usque aetatem producta. Tyrnaviae. 1768.
Sanctus Josephus Calasanctius a Matre Dei; clericorum regularium pauperum Matris Dei scholarum piaruminstitutor, a Clemente PP. XIII. solenni ritu inter sanctos relatus die XVI. mense Julio. Anno M.DCC.LVII. nunc vero oratione panegyrica celebratus ... Quum Coelestis eiusdem inauguratio Nitriae apud Scholas Pias octiduanis religionibus a XX. ad XXVII. Augusti recoleretur. U. ott, 1769.
Synopsis chronologica Historiarum ad sublevandam memoriam historiophilorum concinnata. U. ott, 1771-75. Három kötet. (Kézirata, censuraipéldány, a II. kötet 1772-ből, a budapesti egyetemi könyvtárban.)
Historia critica priorum Hungariae ducum, ex fide domesticorum et exterorum scriptorum concinnata. Pestini, 1778-1780. Négy kötet. (Eredeti kézirata, censurai példány, a budapesti egyetemi könyvtárban, azon nyomdai megjegyzéssel, hogy 700 példány nyomassék.)
Synopsis Historiae Romanorum imperatorum. Budae, 1782. (Ism. Molnár János, M. Könyvház III. 9. 1.)
Excell. dno Adamo Patachich a.-eppo Colocensi oratione funebr. parentavit a. 1784.
Historia critica regnum Hungariae stirpis Arpadianae, ex fide domesticorum et exterorum scriptorum concinnata. Budae, 1779-82. Hét kötet. Historia regum stirpis mixtae. Pestini, Budae 1788-93. Tizenkét kötet. Historia regum sirpis Austriacae Budae, Vácii, Colocae, 1794-1817. Huszonhárom kötet. (Ezen 42 kötetes történeti mű, mely a XIX. század kezdetéig 1810-ig ér le, nem egyszerű elbeszélése a történeti eseményeknek, hanem gondos összeállítása a hazai s külföldi emlékeknek, melyek egyes eseményekről szólanak, kapcsolatban a fölmerülő kérdéseknek beható megvitatásával. Bár a hazai történettudomány azóta óriási haladást tett és az álláspontot, melyet a mult század írói elfoglaltak, rég túlszárnyalta, K. műve mindig nélkülözhetetlen lesz a magyar történetíróra nézve. Ism. Allg. Literatur-Zeitung. Halle & Leipzig, 1814. IV. 44., 45. sz. Mint kevés példányban nyomatott mű, ma egyike a legritkább és legdrágább műveknek, különösen ritkák a 4., 5. 20. és 21. kötetei; jelenleg ára körülbelől 400 frt. Az első kötet eredeti kézirata s 26 kötetnek censurai példánya megvan a budapesti egyetemi könyvtárban.)
Historia pragmatica Hungariae concinnata. Budae, 1782., 1784. Két rész. (I. Complectens periodum Arpadinam. II. Complectens periodum exogeniam.)
Georgii Pray, Steph. Katona, et Danielis Cornides, epistolae exegeticae in disputationem Antonii Ganoczy cum appendicula ad L. K. Pestini, 1784.
Disputatio de mansuetudine Evangelica, Sacramenti poenitentiae ministris non minus utili, quam necessaria, concinnata. Budae, 1785.
Responsio ... ad Epistolam commonitoriam M. Antonii praepositi Bienicensis. U. ott, 1785.
Examen vetustissimi M. Moraviae situs, cum vindiciis Anonymi Belae notarii, institutum. Pestini, Budae et Cassoviae, 1786 (Szklenár munkája ellen).
Amicum responsum ad Hypercrition Georgi Szklenar. Budae, 1788.
Szent István magyarok első királya dicsérete, melyet készített és élő nyelvvel hirdetett ... Bécsben, a nemes magyar nemzet nemzeti ünneplésének alkalmatosságával a szent János templomában, Kisasszony havának 24. napján 1788. eszt. Bécs, 1788.
Vetus Moravia, rursus ad suos limites reducta. Budae, 1789.
Ad amicum Augustanae confessionis amici catholici de pacificatione Viennensi et Lincensi Epistolae tres. Hely n., 1790. (Kézirata, censurai példány, a budapesti egyetemi könyvtárban.)
Trenckii bilanx pondere vacua. Anno 1790. Hely n. (Névtelenül. Concilia ezen munkát Kenyeres József rozsnyói kanonoknak tulajdonítja.)
Vindiciae cleri Hungariae contra supplicem libellum Samuelis Nagy Budae, 1790.
Larva pseudo-catholica (Abaffy) detracta, qui declarationem statuum catholicorum Posonii commentus est. Anno 1791. Hely nélkül.
Vindiciae sacerdotum ex oratione Christophori Scheurl excerptae. Pestini, 1791.
Epitome chronologica rerum hungaricarum, transsilvanicarum, et illyricarum, concinnata. Budae, 1796-98. Három rész.
A magyar szent koronáról Doctor Décsi Sámueltől írt historiának megrostálása. U. ott, 1793.
Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae. Colocae, 1800. Két rész.
Defencio honorum ecclesiasticorum, quam adversus anonymi philosophice sístematicum opus ex regum diplomatibus et patriae legibus adornavit. Opus posthumum cum additionibus editoris. Anno 1811. Hely n.
Orationes, quas triduo exercitiorum spiritualium in hebdomada majore habuit ad studiosam juventutem. Opusculum posthumum. Pestini, 1813.
Ájtatos elmélkedések. A középtanodai r. k. ijfúság nagyheti lelki gyakorlataira. Főleg Katona István latin eredetije után szerkesztve. (Matusik Nep. János által.) Kolozsvár, 1855. (Az előbbeni munka után készült.)
Stoeger még két munkáját sorolja fel, melyek németül jelentek meg, de czímüket latinul adja: Sermo in inauguratione Scholae Nitriensis. Tyrnaviae. Rotermund. 1769. és Descriptio Solemnitatis, qua sacra Regni Hungariae Corona, mense Febr. 1790. Vindobona per Strigonium Budam delata, excepta fuit.
Analecta de Strigonio. (M. Sion 1863. I. 561., 641. 1.)
Kéziratban: a magyar jezsuita írókról írt két kötetes munkája (a rozsnyói káptalan könyvtárában); a budapesti egyetemi könyvtárban: Status literarum in Hungaria apologetice et topographice repraesentatus. Pars posterior. Complectens domicilia musarum in Hungaria, topographice delineata. Ivrét; ugyanott megvannak a 9., 12., 20., 21. sz. munkák eredeti kéziratai, censurai példányok; a m. n. múzeumban: Diplomata, quae in Historia critica regum Hungariae produxit, ívrét két kötet; legtöbb kézirata azonban a kalocsai érseki könyvtárban van.
Horányi, Memoria II. 306. l.
M. Hirmondó 1781. 85. sz., 1785. 76. sz., 1794. I. 128., 2801. 392. l.
Allg. Literatur-Zeitung. Halle & Leipzig. 1811. 274., 1816. I. 616. l.
Hazai s Külf. Tudósitások 1811. II. 16., 49. sz.
Gemeinnützige Blätter 1811. 65. sz.
Annalen der Literatur. Wien, 1811. IV. 116. l.
Kölesy és Melczer, Nemzeti Plutarkus. Pest, 1816. 290-297. l.
Catalogus Bibliothecae Franc. Com. Széchényi I. 567-7I. l.
Fejér, Georg. Memoria Stephani Katona. Budae, 1835. és Historia Academiae 114. l.
Rozsnyói Egyházi Töredékek 1839. VIII. 85. l.
Stoeger, Scriptores 170. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia Pest, 1872. X. 92. l.
Uj M. Sion 1877. 683. (Concilia.) 1886. 461. l.
Némethy Lajos, Dicsbeszédek. Bpest, 1878. 4. l.
Kazinczy Ferencz, Pályám Emlékezete. Bpest, 1879. (Nemzeti Könyvtár III. 59., 60. l.) és Levelezése I.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetemtörténete I.
Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon, Budapest, 1888.
A budapesti egyetemi könyvtár kéziratainak Czímjegyzéke. Bpest, 1889. I. 171., 181., 188. l.
Petrik Bibliográfiája II. 345-347., 693. l. III. 307., 701. l.
Zelliger, Egyházi Irók Csarnoka. Esztergom, 1893. 223. l.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 938.