Keglevich Miklós (buzini gróf),
főispán és ezredes, aranysarkantyús vitéz, báró K. Miklós ónodi kapitány Tornamegyei főispán s Móricz Bóra fia; a törökök ellen több hadjáratban és csatában, nevezetesen Berzenczén, Babocsánál, Kosztaniczánál, Turanovecznél, Eszéknél, Pécsnél és Bécsnél vett részt. Fejedelméhez tántoríthatatlan hűséggel viseltetvén, e végett élete ellen szőtt ármánykodásokat is kelle tapasztalnia, melyeket midőn mégis sikerült elkerülnie, az ellenpárt a felső megyékben, Tornában, Borsod és Ung megyében fekvő javait prédálta fel. 1681-ben az ország határait vizsgáló bizottmány egyik tagjául volt kiküldve, 1687. aug. 4. pedig I. Leopold grófságra emelte. Meghalt 1701-ben és Kőszegen temettetett el. Nejétől gróf Czobor Évától (kivel 1660. nov. 21. kelt egybe Homonnán) két fia maradt: Ádám és Zsigmond.
A kistapolcsányi levéltárban 20 levele van, melyeket 1660-ban írt mátkájához, Czobor Évához; ezen leveleknek inkább nyelvészeti, mint történelmi becse van, mert azon levél kivételével, melyet aug. 14. a rakamazi táborból írt, alig van bennök a történelmet érdeklő dolog; az akkori nyelv és stil tekintetéből azonban igen érdekesek; egy-némelyik levélbe verseket is írt. Úgy a levelekből, mint a költeményekből (ezek közül egynél megjelölte a nótáját is: im így hangzik; Háborgatni kezde nem régen szerelem) Varázséji Gusztáv közölt néhányat a Figyelőben (X. 1880. 149-155. 1.)
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 153., 158. l.
M. Történelmi Tár. Pest, 1867. XIII. 249. l.