Kezdőlap

Kelemen Benjamin (nagy-ernyei), idősb,

unitárius lelkész, tíz éves korában Toroczkóra vitte atyja, hol kántállással kereste kenyerét, onnan Kolozsvárra, hol novitius korában anyja meghalt; mostoha anyja rosszul bánt vele, nyomorgott; a hét egy napján kapált, hogy keresményéből fentarthassa magát, és tovább tanult; előbb Tordátfalván, később Szent-Mihályon volt lelkész.

Naplót hagyott hátra, czíme: Diarium, melyben feljegyeztem első fiú magzatomnak Benjaminnak tanítására tett költségemet és fáradságomat az 1801. esztendőtől fogva ha addig élek tanítatása végeig... (1816-ig vezetve.) Sajátkezűleg írt ujjnyi vastag könyvalakú kézirat, melyet fia fekete karmazsin bőrbe köttetett aranyos kerettel, széleit is megaranyoztatta s elnevezte Arany könyvnek. (A Keresztény Magvető 1883. 373-384. 1. Ferencz József unitárius püspök által jegyzetekkel közölve.)