városi nyug. alkapitány, szül. 1815-ben Szegeden, hol iskoláit végezte; a kereskedői pályára készült Bécsben, hol inkább az írók és művészek társaságában forgott; Nestori és Saphir voltak meghitt barátai. A 40-es években a főispán Szegeden főbiztosság nevezte ki, a mi a rablóvilágban nagy hatáskörrel és felelősséggel járó hivatal volt. 1848-49-ben honvéd volt; mikor Kossuth Szegeden járt, Osztrovszky József kormánybiztos Keméndyt nevezte ki főbiztosnak. A szabadságharcz után börtönbe vetették és a bitófától csak úgy menekült meg, hogy ékes bécsi dialektusban beszélt és azt hitték, hogy német. A 60-as években a Ráday-korszak híres csendőrbiztosa s a rablóküldözésénél annak jobb keze volt; érdemeiért a király aranykereszttel tüntette ki. 1890-ig volt a város rendőrbiztosa, mikor teljes fizetéssel nyugdíjazták. Utóbbi időkben a Szeged belvárosi templom atyja volt. Jó kedvű, meleg kedélyű s jeles toasztozó volt. Meghalt 1895. június 6-án Szegeden 81 éves korában.
A Hölgyfutárba írt szegedi leveleket (1858-64) és czikkeket (1859. Szegedi tárogató, 1860. A szegedi izraeliták gyászünnepe), a Divatcsarnokba (1860., 1862. levelek); a Szegedi Hiradónak alapításától (1859. május 1.) rendes munkatársa volt.
Vasárnapi Ujság 1895. 14. sz. (Nekr.)
Szegedi Hiradó 1895. 137. sz.
Szegedi Napló 1895. 135. sz.