Kemény Gábor (magyar gyerő-monostori báró),
valóságos belső titkos tanácsos, közmunka- és közlekedésügyi miniszter, a magy. tudom. akadémia tiszt. tagja, br. K. Dénes országgyűlési követ, államtitkár és br. Kemény Katalin fia, szül. 1830. jún. 9. Csombordon (Alsó-Fehérm.); 14 éves koráig házi nevelésben részesült; ekkor a nagy-enyedi ev. ref. főiskolában a bölcseleti tanfolyamra iratkozott be; tanárai közűl id. Szász Károly és Zeyk Miklós, ki a természetrajzot, természettant és vegytant tanította, legnagyobb befolyással voltak reá. 1848-ban végezte a bölcseleti s jogi tanfolyamot. Külföldi egyetemre készült; de ebben betegsége, mely közel egy évig tartott, azután a szabadságharcz meggátolták. 1849. jan., mikor a magyar miniszterium Pestről Debreczenbe vonult, Csányi László miniszteriumában tiszteletbeli fogalmazónak alkalmaztatott. A szabadságharcz után a selmeczi bányászakadémiát kereste fel, hogy a mathematikai, physikai s chemiai tanulmányait folytathassa. Egy év lefolyása után engedélyt kapott a külföldi utazásra s gróf Degenfeld Gusztávval Berlinbe ment. Meglátogatta Svájczot is s egy évi távollét után 1852-ben visszatért erdélyi birtokaira, hol a csekelakait és csikántorit, Gömörmegyében az ajnácskőit átvette s mint nyolcz testvér legidősbike, azokat kezelte; e mellett ismét kedvelt tanulmányainak szentelte idejét, melyeket most a politikai s államtudományok egész körére kiterjesztett, belevonva a történelmet is. 1855-ben a nyilvánosság elé lépet egy nagyobb politikai tanulmányával, mely b. Eötvös Józseffel polémiát idézett elő. A m. tudom. akadémiának egyszerre két osztálya, a törvénytudományi és történelmi által ajánltatott levelező tagságra s az 1863. jan. 13. nagygyűlésen meg is választatott (1886. máj. 6. tiszteleti tag lett). 1863-ban Schmerling erdélyi külön országgyűlést csinált a reichsrathba való választások végett. Ekkor Gyula-Fehérvár választotta követévé a szebeni országgyűlésre. Az alkotmányhoz s így a 48-ki unióhoz is ragaszkodó hazafipárt nem akart bemenni e törvénytelen gyűlésbe s tagjai csak azért jelentek meg Szebenben, hogy egyetemes tiltakozást tegyenek, nyilatkozatot adjanak távolmaradásuk iránt és feliratot a koronához. E felirat elkészítését a párt Kemény Gáborra bízta és ő derekas dolgozattal felelt meg feladatának. Ettől kezdve K. Gyula-Fehérvárt minden országgyűlésen képviselte. Így 1865-ben az utolsó erdélyi országgyűlésen és 1866-tól a pestin, míg miniszterségre emelkedvén a főváros IX. kerületét képviselte. Az 1867-kin részt vett a közösügyi nagy tanácsban; azután is mikor államtitkár vagy miniszter nem volt, minden delegatiónak tagja lett. 1872-ben választatott az erdélyi helv. ref. egyházkerületi főtanács egyik elnökévé, illetőleg főgondnokává, mely hivatalát haláláig viselte. 1875-ben államtitkárságot vállalt Tisza Kálmán mellett a belügyminiszteriumban; 1878-ban ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. E miniszteriumot 1882 végéig vezette, a mikor azt gróf Széchenyi Pálnak adván át, ő a közmunka- és közlekedési miniszterium vezetését vette át, melynek élén 1886. szept. 19-ig állott. 1881-ben az első osztályú vaskoronarendet adományozta neki a király, 1882-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. A miniszterségtől megválása után a kézdi-vásárhelyi választó kerületet képviselte. Buzgó pártfogója volt az országban rendezett kiállításoknak. Hathatósan pártfogolta és segélyezte az 1879. székesfehérvári kiállítást és azt személyesen nyitotta meg. Védnöke volt az 1881. felső-magyarországi vászonkiállításnak. Segélyezte s pártfogolta az agárdi gőzeke- és gazdasági gépversenyt, melyen szintén hivatalosan megjelent. A budapesti 1885. országos kiállítás is az ő minisztersége alatt folyt le. A kulturmérnökségi intézmény (1879), a selyemtenyésztési felügyelőség (1880), a borászati kormánybiztosság (1879), a phylloxera-bizottság (1881), a vegykisérleti állomás (1881) az ő minisztersége alatt jöttek létre. Számos jótékony, közhasznú és tudományos társulatban is tevékeny működést fejtett ki; így a történelmi társulat ismételten megválasztotta elnökének és néhány hó híján 12 évig állott a társulat élén (1877. jan. 4. harmadelnökké, 1878. decz. 2. másodelnökké s 1887. márcz. elnökké választatott); ő vezette több ízben a társulat kirándulásait. E társulat Budavárnak a törököktől való visszavétele kétszázados emlékére tartott nemzeti nagy ünnep alkalmával, ünnepi díszgyűlését 1886. szept. 2. az ő elnöklete alatt tartotta meg a budapesti vigadó nagytermében, melyet beszéddel nyitott meg. A III. Károly spanyol kir. és Takowa szerb kir. rendek nagy keresztese, az erdélyi ev. ref. egyházkerület legidősb főgondnoka is volt. Meghalt Ajnácskőn (Gömörm.), hova üdülést keresni vonult, 1888. okt. 23. A m. tudom. akadémiában 1894. január 29. György Endre tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Marosvásárhelyi Füzetekben (II, 1859-60. Uti vázlatok: Bécs, Velencze, Róma, Nápoly, Messina); a M. Sajtóban (1861. 189. sz. Valami a birodalmi tanácsosok egyenes választásáról, 1863. 16., 17. sz. Válasz J. M. úrnak, 19. sz. Pest, jan. 22., vezérczikk, 23-24. sz. Viszonyainkról satb.); a Budapesti Szemlében (XIV., XV., 1862. Machiavelli és Montewquieu, XXI. 1864. Korszakok szelleme); a Koszorúban (1863. I. könyvism.); a Pesti Naplóban (1867-1869-ben egyik legszorgalmasb munkatársa -r jegy alatt, 1867. 6. sz. Pest, jan. 6., vezérczikk, 58. sz. Az Erdélyben való restitutióról, 69., 71., 73-76. sz. Kisebbségi vélemények a közösügyek tárgyában, 81. sz. Az erdélyi vasútról, 147. sz. tisza javaslata a honvédek ügyében sat.); az Erdélyi Gazdában; a Korunkban (1872. politikai czikkek), a Századokban (1877. Emlékbeszéd gróf Mikó Imre felett, 1879. K. megnyitó beszéde, 1883. K. megnyitó beszéde a sopronban tartott vidéki nagygyűlésen, 1886. K. ünnepi beszéde a Budapest törvényhatósága és a magy. tört. társulat által Budavár visszafoglalása alkalmából szept. 1. tartott díszülésen.)
Munkái:
A nemzetek fejlődéséről. Kolozsvár, 1856. (Melyben bátran adott kifejezést a b. Eötvös J., a XIX. század uralkodó eszméi, kivált a nemzetiséget és a szabadságot illetőleg ellenkező nézeteinek. Ism. M. Sajtó 149. sz., P. Napló 329. és 344. sz.)
Helyzetünk és jövőnk. pest, 1859. (Névtelenül. K. az akkori sötét napokban némileg derültebb szinezetben látja az ügyeket és az ország állapotát kedvezőbben ítéli meg).
Néhány szó br. Eötvös Józsefhez. U. ott, 1860. (Midőn Eötvös 1860-ban egy beszédében, előbbi nézeteitől némileg eltérően nyilatkozott, K. e. röpiratában fejtegette nézeteit újra a nagy publicista ellenében. Erre b. Eötvös J. válaszolt a Budapesti Szemlében IX. 1860.)
Még egynehány szó. U. ott, 1860. (Eötvös feleletet adván az előbbeni röpiratra, erre ő ismét ezen röpiratával felelt.)
Nagy-Enyednek és vidékének veszedelme 1848-49-ben. történeti vázlat. U. ott, 1863.
A baloldalnak politikája. U. ott, 1868.
Báró Kemény Gábor Programmbeszée 1881. jún. 16. választói előtt. Bpest, 1881.
Báró Kemény Gábor földmív-, ipar- és keresk. m. kir. miniszternek Jelentése a gazdasági tanintézetek állásáról az 1880-1881. tanévben. U. ott, 1882.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Szerkesztette s kiadta a Korunk cz. Deákpárti politikai napilapot 1872. márczius 17-től decz. 30-ig Budapesten.
Budapesti Közlöny 1869. 65. sz.
M. Polgár Nagy Naptára 1869. 112. l.
Vasárnapi Ujság 1875. 12. sz. arczk., 1878. 51. sz. arczk., 1888. 44. sz. arczk.
Kákay Aranyos No. 2. (Ifjú Ábrányi Kornél), Újabb országgyűlési Fény- és Árnyképek. Bpest, 1877.
Magyarország és a Nagy-Világ 1878. 50. sz. arczk.
M. Tisztviselő 1881. 28. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
1888: Kolozsvár 248. sz., P. Napló 295., 296. sz., Nemzet 297. sz., Fővárosi Lapok 295. sz., Budapesti Hirlap 295. sz., Egyetértés 295. sz., Ország-Világ 44. sz., Századok 865. l. (Szilágyi Sándor.)
M. tudom. akadémiai Almanach 1890. 357. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Galgóczy Károly, Az országos m. gazdasági egyesület Emlékkönyve. Bpest, 1891. VI. 101-125. l.
Ballagi Géza, A protestáns pátens és a sajtó. Bpest, 1892. 53. l.
György Endre, Emlékbeszéd báró Kemény Gábor felett Bpest, 1893. (Emlékbeszédek VIII. 4.) és gyászjelentés.