Kezdőlap

Kerekes Ábel (csík-szentiványi),

ev. ref. tanár, K. János ev. ref. prédikátor és Dézsy Krisztina fia, szül. 1790. febr. 15. Tordason (Szászvárosszék); tanulását 1798. nov. 5. a szászvárosi ref. iskolában kezdette; 1803. szeptembertől a rhetorikát és poesist Sipos Pál tanártól tanulta, a ki sokat hallott a költői lelkületű fiúra. 1804. decz. 16. tógába öltözött, melyet négy évig viselt. 1805. ősszel Sipos Pál távoztával Borsos János szászvárosi ref. második lelkész a mathezisra tanította. 1806. jún. Baló Sámuel tanár felállította az aligazgatói hivatalt és magához vette Kerekest, kit a felsőbb tudományokban kiképezett és kivel a történelmet megkedveltette, úgy hogy levéltári kutatást tevén, 1807-ben Erdély historiájának megírására szentelte idejét; azonban a krónikaszerű történetet később megsemmisítette. 1808. jún. vége felé hagyta el a szászvárosi iskolát és Nagy-Enyedre ment, hol júl. 1. a tógátus diákok közé vétetett fel. Itten is üres idejét levéltári búvárlatokra használta fel, sőt a gyulafehérvári püspöki s káptalani könyvtárba is ellátogatott. 1810. jún. Nagy-Szebenbe ment a német nyelv megtanulása végett és szorgalmasan látogatta a Bruckenthal könyvtárát és múzeumát. 1811. aug. Marosvásárhelyre utazott; itten legtöbb időt töltött a genealogiai gyűjtemények búvárlásával és megismerkedett Aranka Györgygyel, kivel halálaig levelezett; szept. közepén Szászvárosban az anyai jószágban telepedett le; a magyarországi s erdélyi tudósokkal sürűn levelezett és Hunyadmegye levéltárában a Hora-lázadásra vonatkozó adatokat gyűjtötte. 1812. jan. 8. a szászvárosi iskolában a segédtanítói állást foglalta el. A történelemnek szabad szellemben való tárgyalása miatt Balóval, az iskola előljárójával összetűzése volt, mely egyenetlenség csak Baló Sámuelnek 1814. szept. 29. történt halálával szünt meg. Ekkor K. foglalta el a tanári széket és a tantárgyakat az eddigi latin helyett magyarul adt elő. 1815-ben Historiai darabok és apróságok cz. történeti folyóiratot akart megindítani; azonban a censor megtagadta annak kinyomatását. 1815. febr. 4., midőn Kereszts Dániel foglalta el a szászvárosi tanári széket, K. megvált a tanítástól és Marosvásárhelyre ment törvényt tanulni. Itt azonban a már testében lappangó aszkor 1816. márcz. erőt vett rajta s azon hó 23. (áldozó-csütörtökön) meghalt. Külső megjelenését így írja le életírója Thewrewk: Kerekesnek magas, vékony termete; a kora őszültség szállongó havával gyéresen kerített gesztenyeszín haja, nagy, széles homloka; hosszúkó és halvány ábrázatja volt. Könyveit és gyűjteményét ezer forint értékben a szászvárosi iskola könyvtárának hagyta.

Czikkei az Erdélyi Múzeumban (IV. 1815. Szives kérelem Erdély historiája barátaihoz, V. 1816. Cesinge János). Kéziratban maradtak Erdélyi fejedelem Iktári Bethlen Gábor életírása, mely nincsen bevégezve; több költői műve is maradt hátra; a m. n. múzeumban: Historiai darabok és apróságok, 4rét 51 levél; Ponori Thewrewk József idejében (1821) olvasmánygyűjteményének eredetiét egy Szászvárosban lakó ifjú vette magához, kit nem nevez meg; az okmánygyűjtemény ekkor a ref. iskola könyvtárában őriztetett és ebből kétszáz iv Fogarasi Lészai Dánielnél állott; a K. által szerkesztett: Historiai darabok és apróságok cz. két kötet egyike pedig Igaz Sámuelnél volt P. Thewrewk József két költői művéről is megemlékezik, ezek: Rózsák és A boldog szerelem; irt idylleket is; azonban mind ezek nem nyomattak ki. Levelei Tóth Ferenczhez 1812-14. összesen 11 darab (a magyar nemzeti múzeumban); ezek közül az 1813. október 16-án kelt levelét (egy nagy-enyedi régi graduálról) közli Erdélyi Pál az Irod. Közleményekben (I. 1891. 323. 1.). Halála után Keresztes és Döbrentei akarták kiadni válogatott történeti munkáit, azonban ez is abban maradt.

Erdélyi Muzeum IV. 1815. 186. l.

Allg. Literatur-Zeitung. Halle, 1816. III. 160. l.

Ponori Thewresk József, Csík-Szentiványi Kerekes Abel életképe. Pest, 1821.

Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 243. l.

M. Könyv-Szemle 1886. 248-250. l.

Erdélyi Múzeum-Egylet kiadványai 1891. 337-351. l. (Kuun Géza gr.)

Irodalomtörténeti Közlemények II. 1892. 223. l.