evang. reform. lelkész, előbbinek fia, született 1794. január 12-én Cserépfalván (Borsodm.); gymnasiumi tanulmányait Miskolczon végezte; innét Szepesmegyébe ment, hogy a német nyelvet elsajátítsa. Az akadémiai tanulmányokat Sárospatakon hallgatta, majd szülőhelyén lett iskolatanító. Tiltva lévén ez időben a külföldre menetel, tanítói hivatalának bevégeztével egy ideig Bécsben időzött, hol Lónyay Gábor főgondnoknak ismeretségébe jutván, általa gymnasiumi tanárnak Sárospatakra meghivatott. Foglalkozását 1823. febr. kezdte meg, de nem töltött el félévet, midőn a szepsii ev. ref. hívektől lelkészül választatván, iskolai állását elhagyta. Szepsiben 1829-ig szolgált, aztán Alsó-Vadászra költözött, ahol 1836. okt. 29. meghalt.
Munkája: A polgári nagyság rövid halotti beszédben előadva, melyet néhai méltós. kis-csoltói és pelsőczi Ragályi Ábrahám úrnak ... Ugocsa várm. főispáni helytartójának... gyászos halálát érezve tisztelte Ragályon decz. 9. 1833. Sárospatak, 1834.
Sárospataki Lapok 1891. 29. sz. (László János).
Kovács Béla, Szepsi ev. ref. egyház története. Sárospatak, 1896. 90. I.