Kezdőlap

Keresztesi József,

ev. ref. lelkész, Keresztesi Szabó Miklós és Horváth Juliana fia, szül. 1748. decz. 29. Veszprémben; tanult Vámoson, F. Örsön, 1760-tól Mező-Keresztesen, 1765-től Miskolczon; 1769. febr. 18. Debreczenbe érkezett és a két esztendőre forduló deákok közé vétetett föl, máj. 30. pedig a felsőosztályokba. 1777. márcz. 15-től 1779. márcz. 23-ig Hajdú-Böszörményben rektor volt; ezen év jún. 2. külföldre indult, hol szept. 14. a franekerai egyetemre iratkozott be, de pár hét mulva Utrechtbe ment, hol 1780. jún. 2-ig időzött és két mázsa könyvvel érkezett haza. Hazatérte után egy ideig szülővárosában és környékén tartózkodott. 1781. febr. 1. érkezett Debreczenbe, a nyarat szüleinél töltötte s Pestet is meglátogatta; okt. 4-től ismét Debreczenben tartózkodott. 1782. nov. 28. nőül vette a Hajdú-Böszörményben lakó Zemplényi Krisztinát. 1783. márcz. 15. elfogadta a vértesi lelkészséget. 1784. jan. 6. nagyváradi, 1787. máj. 4. szalaczi (Biharm.) lelkész lett. Különösen Nagyváradon, hol az újonnan alakult ref. egyháznak ő volt első papja, sok üldöztetésnek volt kitéve, melyet bőven és érdekesen írt le naplójában. Az érmelléki egyházmegye 1790-ben tanácsbíróvá s azon bizottságnak tagjául választotta, melyet a partiumbeli ref. lelkészek Bethlen Gábortól kapott nemesi jogának felélesztése végett az ez évi budai országgyűlésre s azután az uralkodóhoz küldetett. Meghalt 1812. máj. 15., Szalacson, hol az egyház megőrizte emlékét azzal, hogy a templomban a karzat alatti falra emléktáblát állított.

Mint énekköltő, prédikáczió- és naplóíró egyiránt maradandó érdemeket szerzett; azon kívül gyászverseket írt Tisza Lászlóné, Szilágyi Sámuel püspök, Csanádi György és Sámuel, Szénás Józsefné s leánya halálára. Számos adattal járult Tóth Ferencznek Túl a tiszai püspökök élete (Győr, 1812) cz. munkájához.

Munkái:

1. Uj teremtett állat, melynek ábrázatjában, midőn a nagyváradi reformáta ekklésia felséges József római császár és valójában apostoli király vallás szabados gyakorlás iránt kiadott kegyelmes parancsolatjának ereje szerint. 1784. eszt. első napján, régi árvaságának gyászából levetkezvén, az isteni tiszteletnek felállásával, egy valóságos új öröm esztendőt szentelt volna; a keresztyén embert első tanításban lefestve előadta... t. sz. és v. Boros-jenői Tisza István, és László urfiaknak Várad-Olasziban lévő házok udvarán felvont sátor alatt. Nagy-Várad.

2. Attyafiait békeségre intő Jósef, kinek képében a felséges II. József római császárt ... a vallás szabados gyakorlásában szükséges kerestyén egymást eltűrés iránt kiadott kegyelmes parancsolatja szerint leirta, és mindeneket az ő parancsolatjának megtartására Nagy-Várad Olasziban 1784. eszt. bőjt más havának 19. napján tartatott József napi gyülekezetben, intett. Ugyanott.

3. Halotti cupressus, melyel hosszú időkre méltó Ballyogi Hégen Szénás Rebeka aszszonynak, néhai Boros-Jenői Tisza László úr elmaradott özvegyének a gesztI szoMorV szIVVeL s LeLekkeL sIró arVa VDVar házánál Szent Jakab havának VII. napján kitétetett koporsóját beárnyékozta. U. ott, 1784.

4. Evangyéliom szolgája, kinek rövid leirásában ... idősb Piskárkosi Szilágyi Sámuel urat Tiszántúl való ... superintendensét eltemettetésének alkalmatosságával Kovácsi udvarházánál 1785-ben ... a szomorú hallgatók szemeik eleibe terjesztette. U. ott, 1786.

5. Keresztyén vitéznek fegyver ellen való orvossága az Isten félelme. Melynek bátoritása mellett Csanádi Sámuel úr először: a nemes palatinale regimentnek svadromos kapitánnya. Azután: Török András m. regimentjének fő strása mestere. Végre a priv. hat hajdú városoknak decretális fő kapitánya ... miképpen folytatta s végezte eletét bucsuzó szavaival együtt szomorú versekbe foglalva 1788. bőjtelő havának VII. napján eltemettetésének alkalmatosságával előadta. Diószeg, 1788. (Költemény.)

6. Kettős gyász Terjeny Rebeka és Szénas Kata asszonyok felett elmondott halotti tanítás. U. ott, 1789.

7. Magyar protestáns! ellened protestálok... Nagyvárad, 1790. (Ezen költeményét valaki a szerződ tudtán kívül kinyomatta; megvan a m. n. múzeumban és közölve van a Krónikában 226-228. l.)

8. Magyar nyelv eredete. Néhai keresztesi József kézirataiból (1799.) kiadta Fel-Apáti Molnár Sándor. Pozsony, 1844. (Belső eredeti czíme: A bárkai nyelvből ágazott magyar nyelv, melynek eredetét, reguláit, ágazatit és ezek szerént némely nemzeteknek, főembereknek, familiáknak, helységeknek, hegyeknek, pogány isteneknek, vizeknek, mértékeknek s. a. t. magyar eredetű és értelmű neveiket vizsgálja és mutogatja K. J.; a kiadó előszavával. Ism. Irodalmi Őr 1845. 3. sz. Kézirata a m. n. múzeumban).

9. Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén. Keresztesi József egykorú eredeti naplója. Pest, 1868. (Közrebocsátá S. Hoffer Endre. Ezen naplóban igen érdekesen beszéli el életét, születésén s gyermekkorán kezdve, tanulását, külföldi utazását, a nagyváradi egyház újra megalakulását, az egyház megyei s kerületi ügyeket, a budai diétára való küldetését, a koronának Bécsből lehozatalát stb., 1809-ig kitűnő tárgyilagossággal, úgy hogy e műve mind egyháztörténelmi, mind politikai tekintetben örökbecsű okmányul szolgálhat. A kiadás körülményei, valamint K. némely egyházi beszédei s nyelvtani munkálkodásai a közrebocsátó előszavában szintén megvannak írva. Ism. Budapesti Szemle Uj F. IX. 1867., Budapesti Közlöny 1867. 216. sz.) Hét költeménye megvan a Krónika cz. naplójában; az ev. ref. új Énekes könyvében (1806.) pedig 37 éneke van.

Kéziratai a m. n. múzeumban: Lusus poeticus cz. latin iskolai drámája; Jegyzései a tiszántúli reformatióról és püspökök életéről; Sinai Miklós életéről; magyar levelei Tóth Ferenczhez 1808. ápr. 18., okt. 15. 1810. okt. 9., 1811. szept. 4.

Weszprémi, Succineta Medicorum Biogr. IV. 143. l.

Ponori Thewrewk József, Keresztesi József 1799-ki magyar nyelvtudományi művének felfödözése és megismertetése. Pozsony, 1844.

Balogh Ferencz. A magyar protestáns egyháztörténet irodalma. Debreczen, 1879. 37. l.

Kálmán Farkas. Éneklő kar. Bpest, 1880.

Ballagi Géza. A politikai irodalom Magyarországon. Bpest, 1888.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

Debreczeni Prot. Lap 1892.

Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára II. 253. l.