magyar színigazgató, előbb katona volt és a franczia háborúban megsebesült; ez azonban nem akadályozta őt abban, hogy jeles szinész ne váljék belőle; szép színpadi alak és universalis tehetség volt; kedvencz szerepei voltak a Lassen Juliusban és Hamletben a czímszerep, a Haramiákban Moor Károly; nőül vette Déryné nővérét Széppataki Johannát és színésztársaságot szervezett, melyhez Déryné is csatlakozott (ki őt később elhagyá); 1815. szept. Pesten lépett föl; 1819. okt. 21-től társaságával Komáromban működött; innét vándorolt tovább: 1821. Nyitrán, 1822 őszén Pesten, 1823. Balaton-Füreden találjuk őt. Ezután Erdélybe ment és ott dal-színész-társaságot is alakított; három évi mulatás után Magyarországra jött vissza; megfordult 1827-ben Szeged, Arad, Szabadka, Baja, Pécs, Székesfejérvár városokban, az év utolsó három hónapját és 1828 első havát Pesten tölté, hetenként kétszer adván mutatványait a német színházban. 1828-ban a miskoczi színház megnyitására hívták meg; a színházat ingyen engedték át neki, sőt segélyben is részesítették. 1830-ban és a következő években Miskolczon, Egerben, Sátoralja-Újhelyben, Ungvárt, Pelsőczön, Debreczenben és több más helyen fordult meg. 1836-ban Kassára ment, itt is hat évre ingyen engedték neki át a színházat, de itt sem maradt sokáig, mert már 1837-ben Pécsett járt és 1838. márcz. Nagyváradon, honnan Erdélybe ment, hol több évig maradt; 1845-ben Pécsett játszott; ekkor elhagyta őt operája és Zomborban csak drámát adott elő; innen Bajára, majd Aradra s Nagyváradra ment, míg nem 1848-ban meghívták a kassai színházhoz Klestinszky László mellé aligazgatónak és művezetőnek. Az 1849. katasztrófa után Nagyváradon működött. Ezután Csabai társaságával egyesült és Debreczenben működött 1852 végén, mikor a sokat hányatott igazgató tragikus véget ért. Lilla, nevelt leánya elhagyta s Rónaihoz szökött; e miatt mély bánat és keserűség fogta el, éjbe borult szelleme, oda dőlt a tűztől piros kemenczére és nagy kínok közt meghalt.
Színművei: Hunyady László halála, eredeti szomorújáték 4 felv. (Vandza Mihálylyal együtt, előadták Rozsnyón 1830. nov. 27.), Thurzó Szaniszló, vagy a magyar jó barátok, német után (Rozsnyón 1830. decz. 5.), Gróf Essex vagy a titkos szerelem áldozatja, szomorújáték öt felv. (Debreczenben, 1831. árp. 9.)
Napkelet 1859. (Egy magyar szintársulat jegyzőkönyvéből).
Klestinszky László, A kassai magyar szinészet 1781-1877. Kassa, 1878.
Déryné Naplója II. 43., 137., 238-262., 288., 383-415. l.
Molnár György, Világostól Világosig. Arad. 1881. 38. és köv. 115-117. l.
Idősb Szinnyei József, A komáromi magyar szinészet története. Komárom, 1881. 56., 112. l. és az egykorú színlapok.