országgyűlési képviselő, K. Mihály és Országh Apollonia fia, szül. 1818. aug. 10. Szepetneken (Zalam.); gymnasiumot Nagy-Kanizsán a Bentsik-család pártfogása mellett végezte. A Pál nevet 1836. szept. 13. kezdte használni, mikor Kecskeméten a kegyes tanítórendbe lépett. 1838-39-ben a máramaros-szigeti gymnasium első osztályát tanította, 1839-ben philosophus lett Kolozsvárt és 1840. júl. az ünnepies fogadalom letétele előtt a szerzetből kilépett. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezvén, mint joggyakornok részt vett az 1843-44. pozsonyi országgyűlésen. Itt ismerkedett meg gróf Széchenyi Istvánnal, ki őt valóságos bűverővel vonta be, hivatásának is engedve, az irodalom munkaterére. Ez irányú működését a Széchenyi lapjánál, a Helmeczy által szerkesztett Jelenkornál kezdte meg 1845-ben mint a lap külföldi rovatának vezetője; később a laptulajdonos neve alatt szerkesztője is lett e lapnak, melynél 1848-ig dolgozott. A szabadságharcz kitörésekor ő is fegyvert fogott; közkatonának állott be s rövid idő alatt századossá léptették elő. Októberben Pétervárad főhadikormányzója dr. Blagoevics altábornagy, a vár parancsnoka Hentzy tábornok, a segédtiszt pedig Királyi Pál volt. Midőn nyilvánvaló lett, hogy Hentzy a honvédelmi bizottmánynak az engedelmességet felmondani s a várat az osztrákok kezére játszani akarja, K. a hazafias tisztikar élén Hentzyt fogolynak jelentette ki s a kormány további rendelkezéseig szállásán fogolyként őríztette, a honvédelmi kormányhoz pedig jelentést küldött. Nagy bátorságának jutalmául a központba tették át, hol mint őrnagy a hadügyminiszterium katonai osztályának második főnöke lett s megtartotta helyét a világosi fegyverletételig. 1850. febr. 6. Pesten a Hess gyalogsághoz soroztatván, Cattaróba a 49. sz. alsó-ausztriai ezredhez szállíttatott, hol mint közvitéz altiszti kitüntetéssel 1856-ig szolgált. Ekkor egészségi tekintetből elbocsátották. Ismét a hirlapirodalmi térre lépett. 1858. júl. a Pesti Napló munkatársai őt szemelték ki a lap szerkesztőjének; az akkori szomorú sajtóviszonyok közt sok küzdelemmel folytatta azt 1860. februárig. A magyar primás aranymiséje cz. vezérczikke miatt pör folyt ellene s e miatt báró Kemény Zsigmondnak volt kénytelen a lap szerkesztését átadni. 1861. jan. 2. Pest városa tisztujító gyűlésében megválasztotta főjegyzővé. Az 1861. ápr. 12. Zalamegye letenyei kerülete közfelkiáltással képviselőnek választotta s Deák mellett foglalt állást. Az országgyűlés föloszlatása után főjegyzői hivatalát folytatta, mígnem a jún. 8. városi közgyűlés által, az államadó behajtása tárgyában a képviselőházhoz intézett petitió szerkesztése miatt, királyi biztos közbejöttével, legfelsőbb meghagyás folytán, okt. 29. főjegyzői hivatalától felfüggesztetett és hűtlenségi kereset alá vétele elrendeltetett; végre decz. a király neki megkegyelmezett. Ekkor hirlapírói pályáját a Pesti Naplónál ismét folytatta. 1865-ben újólag a letenyei kerület választotta képviselőjének és ez időtől fogva (az 1884. évi kivételével) tagja volt minden országgyűlésnek. 1878-tól 1884-ig a főváros belvárosi kerületét képviselte. A későbbi országgyűlési időszakok alatt a csáktornyai kerületet képviselte; a mérsékelt ellenzéki, most nemzeti pártnak élete utolsó órájáig elnöke volt. A hazai művészetek különböző ágai is meleg pártolót és hatályos szószólót találtak benne; az országos dalár-egyesület 1870. nagy ünnepélyének rendezése nagy részben az ő érdeme s miután az egyesület őt választotta elnökévé, főleg az ő közbenjárásának köszönheti, hogy 1875-ben az országos zeneakadémia életbe léphetett. Liszt Ferencz 50 éves művészi jubileuma alkalmávalaz ő indítványára szavazta meg a fővárosi hatóság a liszt-stipendium cz. 10,000 frtos alapítványt, mely a zeneakadémia legkiválóbb növendékei közt 200 frtjával kiosztatik; az ő közvetítésének érdeme volt, hogy sikerült Liszt Ferenczet állandóan a magyar zeneakadémiához kötni s 1888-ban ő volt az Erkel Ferencz jubileuma megünneplésére alakult nagybizottság elnöke. A népszinház építése érdekében az első mozgalomtól kezdve a bevégzésig hatályosan működött. A magyar iskolaegyletnek munkás tagja volt, annak végrendeletében 10,000 frtot hagyott. Az írói segélyegylet iránt is mint igazgató választmányi tag melegen érdeklődött. Ő volt egyike azoknak, kik a fővárosi hatóságban a magyarságnak most már diadalra jutott nehéz küzdelmét bátor kitartással végig küzdötték; nem volt soha magyar nemzeti ügy és érdek a szőnyegen, melyet híven nem védett volna. A közoktatási bizottságban, melynek sok évig volt vezértagja, a nemzeti szellem győzelme a tanításban jó részben neki köszönhető. A magyar történelmi társulatnak és a Kisfaludy-társaságnak alapító tagja volt. 1892. máj. elején kedvencz nyaraló helyén, a Margitszigeten remélt üdülést hosszas betegsége miatt; ott rendelt lakást; azonban már nem használhatta, mert máj. 25. meghalt Lövészutczai 18 sz. lakásán.
Czikkei az Életképekben (1848. Tisza felé, Romok és Tisza partján), a M. Néplapban (1857. Ki jól kezd, félig biztosítá a czélt, Hazai mozgalmak czikksorozat); a M. ostában (1857-58.), a Hölgyfutárban (1863. II. 1-26. sz. Egy menyegző); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
1. Robot és dézma erkölcsi és anyagi, mező- és statusgazdasági tekintetben. Három koszorúzott pályamunka, előidézve és kiadva Németujvári gróf Batthyány Kázmér nagylelkűsége s korszerű gondoskodása által. Pest, 1845. (Hetényi János és Ploetz Adolf pályaműveikkel együtt.)
2. Zichy Antal és Királyi Pál beszédeik. U. ott, 1861. (Ezen beszédet: A felirati javaslatról, Toldy István, A magyar politikai szónoklat kézikönyve. Pest, 1866. II. köt. is felvette.)
3. Szigetvár 1566-ban. Történeti regény. U. ott, 1858-59. Négy kötet.
Szerkesztette a Jelenkor cz. politikai lapot 1848. április 18-tól jún. 29-ig, mikor megszűnt, és a Pesti Naplót 1854. júl. 14-től 1860. febr. 27-ig.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Kőnyom. arczképe, Maszák Hugó rajza: a Pesti Napló munkatársai Arczképcsarnoka 1861. cz. lapon.
Danielik, Magyar Irók II. 144. l.
Vasárnapi Ujság 1861. 51. sz. arczk., 1888. 48. sz. arczk., 1892. 22. sz. arczk.
Ország-Világ 1862. 1. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 50. sz. arczk.
Egyetemes M. Encyclopaedia 1872. X. 140. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
1892: Pesti Hirlap 147. sz., Zalai Közlöny 26. sz., Budapesti Hirlap 146., 148. sz., Pesti Napló 149. sz. (Falk Miksa).
Gerlóczy Károly, Királyi Pál emlékezete. Bpest, 1893.
Pallas Nagy Lexikona X. 561. l. (Tóth Lőrincz.)
Nemzet 1897. 145. sz. (Ágoston József.)