Kezdőlap

Kis Albert,

ev. ref. lelkész, szül. 1837-ben Gombáson (Alsó-Fehérm.), hol atyja K. Ferencz gazdatiszt volt; iskoláit Nagy-Enyeden kezdte 1847-ben, de a szabadságharcz és szüleinek elhalálozása miatt tanulói pályája félbeszakadt. 1849-ben atyjának testvéréhez kerülve, Székelyudvarhelyen folytatta tanulását és Nagy-Enyeden végezte be a gymnasiumot 1858-ban. A theologiát Kolozsvárt hallgatta; 1862-ben tett papi vizsgát. 1862-63-ban Kolozsvárt, 1863-65-ben Sepsi-Szent-Györgyön mint osztálytanító működött. 1865. okt. 20. a jenai egyetemen iratkozott be, honnan haza jövén nevelősködött. 1867-ben kémeri (Szilágym.) pappá választatott. 1868-ban a szilágysomlyói gyűlés alkalmával felszenteltetett. 1879-ben Ilyefalvára választották papnak, hol jelenleg is működik.

Czikkei a kolozsvári Prot Közlönyben (többnyire névtelenül), elbeszélései németből ford. a Székely Nemzetben (1884., 1887-88.); egyházi beszédei a Prédikátori Tárban (1887. 60 frankkal jutalmazott pályamunka, 1889. ismét 60 fr. jutalm. pályamű, 1891. Esketési beszéd.)

Munkái:

1. Közönséges egyházi beszédek. Kolozsvár, 1875.

2. Ünepi és közönséges egyházi beszédek. Szilágy-Somlyó, 1885. (Mindkettőt Nagy László és Viski Pállal együtt írta.)

Petrik Könyvészete.

Kiszlingstein Könyvészete.

Ábel-Mokos, Magyarországi tanulók a jenai egyetemen 124. l. és Dombi Lajos szives közlése önéletrajzi adatokból.