ev. ref. lelkész és országgyűlési képviselő, szül. 1838-ban Bod-Paládon (Szatmárm.), hol atyja szintén lelkész és 1848-49-ben esperes volt; középiskolai, jogi s hittani tanulmányait Szatmárt és Debreczenben végezte. A 60. évek elején a politikai helyzet hatása alatt a papi pályára lépett és a györgyteleki (Szatmárm.) ev. ref. egyház által rendes lelkésznek hivatott meg. 1873-ban Bagomérra (Biharm.) ment lelkésznek. 1883. szept. 17. a Révész Imre halálával megürült debreczeni lelkészi álomásra hívták meg. A czegléd-utczai új templom felépítése, a felsőbb leányiskola létrehozása, a debreczeni ev. ref. főiskola anyagi ügyeinek rendezése, újabban azon főiskolának tanárképző intézettel kibővítése és fejlesztése buzgalmának bizonyságai. Ezen érdemei elismeréseül a tiszántúli kerület egyházai megválasztották egyházkerületi tanácsbiróvá. Mint zsinati tag egyházának törvényhozásában is tevékeny részt vesz. 1878-ban Biharmegye székelyhidi kerülete megválasztotta országgyűlési képviselővé függetlenségi s 48-as programmal; azon idő óta ezen kerületet képviseli.
Munkája: Beköszöntő egyházi beszéd, 1883. máj. 27. a debreczeni egyház nay templomában elmondott. Debreczen 1883.
Országgyűlési beszédei (1878-tól) a Naplókban, programm- és beszámoló-beszédei a debreczeni lapokban jelentek meg.
Kiss Kálmán, Szatmári ev. ref. egyházmegye története 511. l.
Vasárnapi Ujság 1891. 29. sz. arczk.
Kiszlingstein Könyvészete 1894.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 271. l.
Függetlenségi Album, Bpest, 1897. 10. l.