Kezdőlap

Kiss Ernő,

bölcseleti doktor, kegyestanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1868. júl. 29. Makón (Csanádm.); iskoláit szülővárosában kezdte és Temesvárt folytatta; itt a gymnasium VI. osztályát elvégezvén, 1885. aug. 27. a kegyestanítórendbe lépett; középiskolai tanulmányait a Váczon eltöltött próbaév után a kecskeméti r. kath. főgymnasiumban végezte, mire a hittudományokat a kegyesrend nyitrai papnevelőintézetében hallgatta. 1890-ben a budapesti egyetemre ment, hol a magyar és latin nyelvből doktori oklevelet szerzett, 1894. február 22. pedig tanári oklevelet nyert. Tanárkodását a kegyesrend budapesti főgymnasiumában kezdte, majd a váczi főgymnasiumnál folytatta; jelenleg a nagykanizsai róm. kath. főgymnasium tanára.

Czikkei, költeményei, elbeszélései a M. Szemlében (1889. Az ideál, 1894. A kiásott város, 1896. A honfoglalás költészete, 1897.); Nagy-Károly és Vidékében (1889.), Nyitramegyei Közlönyben (1890), Veszprémi Közlönyben (1890.), M. Nyelvőrben (XXV., XXVI. könyvism. és A magyar helyesírás és a helyes magyarság, A váradi káptalan statutumában előforduló magyar szavak stb.); a váczi főgymnasium Értesítőjében (1895. Vörösmarty mint nyelvész, Ism. Egyet. Philolog. Közlöny 1896); Zalában (1896); Zalai Közlönyben (1896-97.).

Munkái:

1. Verstechnikánk fejlődése a múlt század végén. Irodalomtörténeti tanulmány. Budapest, 1892.

2. Occioni: A latin irodalom története. Ford. (Sajtó alatt.)

Szerkeszti a Zalai Közlöny 1896. aug. 1. óta.

Álnevei: Marosi Oszkár és Sziniszter.

Önéletrajzi adatok.