gyógyszerész, született 1816-ban Macskáson (Hontm.); atyja K. János a zirczi főapátság főerdő-lovagja volt. K. Veszprémben, Zirczen, Komáromban és Pápán végezte iskolai tanulmányait, mire a gyógyszerészi pályára lépett és Veszprémben id. Ferenczy gyógyszertárában töltötte gyakornoki éveit. 1839-ben iratkozott be a pesti egyetemre. 1840-ben prima cum eminentia nyerta el oklevelét. Több évi okleveles működés után, 1845-ben Kladányban (Békésm.) nyert jogot egy személyjogu gyógyszertár felállítására, honnét a szabadságharcz után a helytartóság engedélyével Szeghalomra helyezte át gyógyszertárát. Emberszeretetét leginkább bizonyítja az, hogy az 1873. cholera után a 2986 frtnyi követelését bizonyító rendelvéyneket megsemmisítette. A járás-gyűléseken 1890-ig elnökölt. Meghalt 1892. jan. 5. Szeghalmon.
Czikkei a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeban (1850. Correspondenz, Kőrös-Ladány, 1857. Das Bitterwasser von Cséfa); a Gyógyszerészi Hetilapban (1863. A várhelyi keserűvíz vegybontása.)
Gyógyszerészi Hetilap 1892. 29., 30. sz. (Lukács István) és gyászjelentés.