bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár, K. János kántortanító s Darabant Annak görög-kath. szülők fia, szül. 1845. ápr. 18. Nagy-Gérczen (Ugocsam.); gymnasium nyolcz osztályát Nagyváradon végezte és az ottani seminatirumban egy évet töltött; azután tanári vizsgát tett a történelemből, földrajzból magyar- és latin nyelvből. 1872. okt. 21-től a budapesti IV. ker. főreáliskolában a történelem ideigl., 1875. rendes tanára volt; közben 1883-tól a budapesti kereskedelmi akadémián a keleti nyelvek tanfolyamának megnyitásakor a rumén nyelv tanítására alkalmaztatott és e tantárgyat öt évig tanította. Az állami órásipariskolát fölszerelte s ennek igazgatója is volt. Meghalt 1897. nov. 15. Budapesten.
Czikkei az Egyetemes Philol. Közlönyben (1888. A rumán igehajlítás egybevetve a latin és olasz igahajlítással); a budapesti IV. ker. főreáliskola Értesítőjében (1893. A murányi Vénus, ism. Irodalomtört. Közlemények 1894. 123. l. és Egyet. Philol. Közlöny 1894. 78. l.)
Ney Ferencz, A budapesti IV. kerületi főreáltanoda Emlékkönyve. Bpest, 1880. 64. l.
Bricht Lipót, A budapesti kereskedelmi akadémia története. Bpest, 1896. 103. l. és özvegyének Király Antoniának szives közlése.