ügyvéd és országgyűlési képviselő, szül. 1814. decz. 14. Debreczenben, hol atyja tekintélyes polgár volt és b. Vay salétrom-gyárának főigazgatója; fiait kitünő nevelésben részesítette, úgy hogy K. a franczia, angol és német nyelvben kiváló gyakorlottsággal bírt. Iskoláinak bevégeztével szülővárosában már az ifjú években kiváló szerepet vitt. 1847-ben városi főjegyző, 1848-49-ben a debreczeni lovas nemzetőröknek kapitánya s Bem táborában honvédtiszt volt; később 1861-ig a passiv ellentállásban kitartó. 1861-ben Debreczen város polgármesterévé választották, mely állásától az akkori provisorium bekövetkeztében visszalépett. Ezután a debreczeni egyház főgondnoka lett. Debreczen körül nagy érdemei vannak; neki köszönheti lételét a gazdasági egyesület, hasonlóképen virágzását a polgári casino, sok érdeme van a szinház felépítésében, az éjszak-keleti vasút létrehozatalában, a melynek igazgató tanácsosa volt; a debreczeni lóverseny-egyletnek is egyik létrehozója 1865-ben és 1869. márcz. 15. Debreczen II. kerületének képviselőjévé választották ellenzéki programmal; kerületét 1885. decz. 26. Budapesten történt halálaig képviselte.
Czikkei a Debreczeni Közlönyben (1860. 52. sz. Őszinte szó az asszonyrészi remetéhez sat.)
Országgyűlési beszédei a Naplókban (1865-68. X. Arad-temesvári vasút, XI. Béga-csatorna, Több vasút, Székesfehérvár-gráczi vasút, 1869-72. II., III., VI.); programmbeszédei az egykorú helyi lapokban vannak
Budapeti Közlöny 1869. 61. sz.
Igazmondó 1871. 9. sz. arczk.
Nemzet 1885. 355. sz. és gyászjelentés.