költő, földbirtokos, a m. tud. akadémia tiszteleti s a Kisfaludy-társaság rendes tagja, K. Károlynak testvérbátyja szül. 1772. szept. 27. Sümegen (Zalam.). Szülei a győrmegyei Tétre költözvén, középiskoláit Győrben végezte kitűnő sikerrel; a bölcseletet és jogot Pozsonyban hallgatta, hol az 1790-1791. országgyűlés tárgyalásai rendkívüli mértékben élesztették hazafias érzelmeit. Szorgalmasan látogatta a pozsonyi német szinházat, Schiller volt kedvencz költője, s jeles hegedűjátszóvá is kiképezte magát. A jeles pozsonyi növendék Fejér Györgygyel, Horváth Jánossal, Döme Károlylyal, kikekl barátkozott, együtt lelkesedtek a magyar irodalom ébredésén. A törvénytanuláshoz azonban nem nagy kedve volt; atyja 1792-ben haza vitte maga mellé törvénygyakorlatra. K. azonban semmi kedvet nem érzett az ügyvédségre s azon év tavaszán katednak állott be az Erdélyben állomásozó Lipót-huszárezredbe. 1793. jan. 5. kinevezték a testőrséghez Zalamegye részéről. Bécsben tanulmányai mellett a szórakozásból s víg életből is kivette részét. Francziálul és olaszul tanult. Volt egy olasz ideálja is: Salvatore Vigano, a ballet reformátorának neje; nagy szenvedélylyel olvasgatta a világirodalom remekeit; rajzolt, zenélt, képtárakat, szinházakat látogatott és ismeretséget kötött Bécsnek íróival és művészi nevezetességeivel, valamint az ott lakó magyar írókkal: Göröggel, Kerekessel, Sándor Istvánnal, Péteri Takács Józseffel és Bacsányival. Martinovics apát mindent elkövetett, hogy őt társaságába vonhassa; de K. folyton idegenkedett tőle, míg végre engedvén sokszori kérésének, zenés estélyei egyikére csakugyan igérkezett; de Martinovics ugyanaz nap elfogatott. A testőrség másod kapitánya s közte izetlenség támadván, több társával együtt a garnizon-ezredhez tétettek át. Nevelte K. búját egy más körülmény is. 1894. őszén szabadsággal otthon volt és a badacsonyi szüreten mező-szegedi Szegedy Ignácz kir. tanácsos és zalai alispán leányával Rozáliával megismerkedett, szive egész hevével szerelemre lobbant iránta s a leány szivében is volt vonzalmat találni. De Olaszországba indulása előtt bucsúlátogatást tevén Zalában az ifjú némi idegenséget sejtett az imádottban. Többszörösen fájt most neki ez a baleset s eltökélte, hogy a véres harczokban a halált keresi. E kedélyállapot tette őt költővé: ebből fakadtak első Himfy-dalai. Rendeltetési helye Milano volt; a több ízben megvert ausztriai had visszaszoríttatván, Napoleon ott termett és azt bekerítette. A fellegvár őrizete 1796. jún. 29. megadta magát, vele K. is hadi fogolylyá lett és Francziaországba küldetett. Jó csillaga a Provancebe vezette, hol több hónapot töltött; Avignon és Vaucluse közelében Petrarca szelleme által ihletve, gyönyörű dalainak legtöbbjét ott írta. Becsületszavára, még kiváltatása előtt, visszabocsáttatván, St. Raffeaunál, Frejus mellett tengerre szállt, Genua felé vitorlázandó, hova egy hajótöréssel fenyegető veszélyes vihar után szerencsésen megérkezett. Mint ki nem váltott hadi fogoly Klagenfurtban állíttatott meg. Itt először a hadi kórház felvigyázata, midőn pedig 1797. márcz. a francziák oda is előnyomultak, több száz, katonaöltözettel töltött hordó megmentése bizatott reá és e tisztének oly jelensül felelt meg, hogy a főhadi tanács dicsérő parancs mellett Wallis Olivér gyalogezredéhez tették át, melyhez Würtembergbe ment, hol 1798-ban főhadnagy lett. Időközben megköttetett a campo-formiói béke; ettől fogva K. egészen a költészetnek élt. A béke felbomlásával, 1799-ben, mint a rajnai hadtest tagja, a márcz. 20. osterachi, 25. és 26. stockaui, máj. 27. winterhuri s jún. 4. zürichi nagy, de szerencsés ütközetekben vett részt. Végre 1800-ban, vissza vágyván ahhoz, kit szive feledni nem tudott, a hadseregből kilépett, haza jött, kedvesét Szegedy Rozáliát az év elején nőül vette s vele boldog házassága első öt évét Kámban (Vasm.) töltötte; innét pedig 1805-ben Sümegre telepedett által azon házba, a hol született, és birtokán a mezei gazdaságnak s az irodalomnak élt. Ez időben lépett fel a közönség előtt is a Himfy szerelmeivel. A Himfy név elterjedt az egész országban és a nagy ismeretlen költő bálványa lett a közönségnek. Boldogsága dalai előszavában már megnevezte magát a szerző s most az iránta való lelkesedés a legnagyobb fokra hágott. 1809-ben a zalai felkelt nemesség őt lovasságához őrnagynak, a nádor pedig maga mellé szárny-segédnek választotta: kinek K. föltétlen bizalmasa lett. Egy, Napoleonnak a magyar nemzethez intézett kiáltványára adandó válaszirat szerkesztésével is őt bízták meg; de a körülmények ellenkezőt parancsolván, az elmaradt. A békekötés után Ferencz király a nemesi felkelésnek okleveles történetét kivánta a nádortól; ez K. bízta meg e munkával, ki azt két év alatt (németül) el is készítette, mely a titkos levéltárba tétetett. 1820-ban a Marczibányi-intézet a lefolyt években megjelent legjobb magyar könyvek jutalmáról tanácskozott és 1818-ból az elsőség jutalmát, 400 frtot, K. Regéinek ítélte oda; a nádor elnöklete alatt az egyetem nagy termében tartott jutalomosztásra meghivatott költő személyesen nem jelent meg, hanem a nádorhoz intézett hálairatában jutalmát egy magyar zsebkönyv megalapítására ajánlotta fel; és ennek következtében indult emg aztán öcscsének Károlynak szerkesztésében az Auróra 1822-re. Részt vett a nádor meghívására az 1828 telén a m. tudom. akadémia szabályzatát előkészítő bizottság működésében; 1830. nov. 17. pedig az akadémiai igazgatóság által a nyelv- és széptudományok osztályába vidéki első (és így fizetéses) rendes taggá neveztetett ki (300 frt évdíjjal) és az 1831. első nagygyűlésen meg is jelent. Az 1833-ki nagyjutalom közte s Vörösmarty közt megosztatván, a dicsőség ezen megosztása s barátaival való surlódások annyira elkedvetlenítették őt, hogy 1835-ben lemondott a tagságról; szept. 14. az akadémia tiszteleti taggá választotta s ezt szivesen vette. Szegedy Róza 1832. máj. 18. meghalt 57. évében; ezen csapás mélyen hatott reá, búskomor lett és egyedüli vigasztalása kedves Anna hugánál tett látogatásai voltak, hol annak nevelt leánya Vajda Amália előzékenységével halmozta el az öreget; végre a fiatal leányt 1834. február 25-én nőül vette; azonban 1841. január 7-én ismét özvegyen maradt; gyermekei nem voltak. Sümegen és somlai magányában töltötte visszavonultan utolsó éveit, melyeket egyedül a füredi nyárszak vidított fel évenként, hol még 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett színházat, melyre Zalavármegye megbízásából folyton felügyelt és hol mindvégig a közfigyelem tárgya volt. Az elhúnyt öcscse tiszteletére alapított és 1842-ben körét kitágított Kisfaludy-társaság jan. 22. tagsággal tisztelte meg, az ifjabb írói nemzedék pedig 1843. márcz. 18. a vármegyeház termében fényes irodalmi ünneppel ülte meg nevenapját. Zala s több megye táblabirája volt. Nem kis mértékben keserítette el a Pesti Hirlap (1843. 270. sz.) vezérczikke, mely az utolsó nemesi felkelést szégyenpolczra állította. K. erre egy felvilágosító vezérczikket küldött be, mely azonban meg nem jelenhetvén, az 1809. iusurrectio történetét, oklevéltárral, szándékozott megírni négy kötetben; de a gondoktól terhelt élete s egy szerencsétlen elesésből származott sérülés ebben megakadályozta s 1844. okt. 28. meghalt Sümegen. A m. tudom. akadémiában 1844. nov. 18. Toldy Ferencz tartott fölötte gyászbeszédet és Szécsen Antal gróf 1881. febr. 6. a Kisfaludy-társaságban emlékbeszédet (ez megjelent németül: A. Neményi, Das moderne Ungarn, Berlin 1883.)
Könyvtárát, kéziratait és családi levéltárát szentmártoni Darnay Kálmán sümegi előkelő polgár ajándékozta 1897-ben a m. n. múzeumnak. (Az ajándék összesen 2154 nyomtatványból, 118 kötet kéziratból és 1017 régi oklevélből áll).
Költeményei a Figyelőben (I. 1876. édesanyja nevenapjára írt költeménye 1785. jún. 23.), az Aurórában (1822. Dobozy Mihály és hitvese s apróbb költ., 1823. Szent Mihly-hegyi remetesat., németül: Sagen und Novellen übersetzt von Georg v. Gaal, Wien, 1834. 1824. A megbosszult hitszegő, Antiochus), a Regélőben (1834-35. költ.,), az Emlényben (1837-38.), a Részvét Gyöngyeiben (1838. költemények), a Budapesti Árvizkönyvben (II. 1839. költ.), Honderű (1843. II. költ.), Aradi Vészlapokban (1844. költ.), az Ellenőrben (1847. Az 1809-iki insurrectiói történetet illető levelek); a Figyelőben (I. 1876. A szép lélek, II. 1877. K. beszéde az akadémia megnyitásakor).
Munkái:
1. Himfy szerelmei. A kesergő szerelem. Buda, 1801. (Névtelenül. Ism. Allg. Liter. Zeitung. Jena, 1802. 189. sz. Annalen der Oesterr. Liter. 1802. 8. sz. 3. kiadás a költő arczk. Pest, 1858. M. Remekírók gyémánt kiadása. 1., u. ott, 1871., Bpest, 1875.)
2. Himfi szerelmei. Buda, 1807. két rész. (I. A kesergő szerelem. 2. kiadás II. A boldog szerelem. Ism. Annalen der Literatur 1809. II. 127. l.; a II. rész 2. kiadása. Pest, 1858. Magyar Remekírók gyémánt kiadása 2. 1864. u. ott és Bpest, 1878. Németül: Himfiys auserlesene Liebeslieder. Uebersetzt von Johann Graf Majláth. Leipzig, 1827. és 1832.)
3. Regék a magyar előidőből. U. ott, 1807. (Ism. Allg. Lit. Zeitung 1808. 57. sz. Aunalen der Literatur 1810. II. 233, 413. l., Csobáncz. Tátika. Somló. 2. kiadás. U. ott, 1818. Vasárnapi Knyvtár I. 1. U. ott, 1856. és 1873.)
4. Hazafiúi szózat a mayar nemességhez. Pest, 1809. (Németül, ford. Schedius Lajos, Buda, 1809.)
5. Hunyady János. Historiai dráma. ua, 1816. (Ism. Wiener Allg. Theater Zeitung 1819. 25. sz. Új czímkiadása: Pest, 1836.)
6. Tátika Eine ungarische Sage aus des Herrn A. v. K. Regék a magyar előidőből oder Sagen aus der ungarischen Vorzeit, metrisch übersetzt von Georg v. Gaal. Wien, 1820.
7. Gyula szerelme. Rege tíz énekben. Buda, 1825. (2. kiadás, Pest, 1858. M. Remekírók gyémánt kiadása 5. köt. 3. kiadás. U. ott, 1860.)
8. Eredeti magyar játékszin. Buda, 1825-36. Két köt. (I. Az emberi szívnekörvényei. Szomorú játék öt felv., előadatott Budán 1833. okt. 28. A Dárday-ház. Magyar nemesházi rajzolat öt felv., Pesten 1843. ápr. 28., II. Zala vármegyéhez, költ. Kún László. Historiai dráma öt felv. A lelkes magyar leány, magyar nemesházi rajzolat négy felv., Miskolczon 1831. decz. 11., Debreczenben 1832. aug. 10., Pozsonyban 1833. máj. 6.
Új czímkiadása Pest, 1836. két kötet.)
9. Himfy's auserlesene Liebelieder. Uebersetzt von Joh. Grafen Mailath. Pesth, 1829. a magyar szöveggel; 2. kiadás. U. ott, 1831. csak a német fordítás (az 1-5-ik éneket Handmann Adolf ford. az Ung. Revueben 1889.)
10. Kisfaludy Sándor munkái. Pest, 1833-1838. Nyolcz kötet. (I. Himfy szerelmei 1. A kesergő szerelem, II. Himfy szerelmei. 2. A boldog szerelem. III. Regék 1. Dobozy Mihály és hitvese. Kemend. IV. Regék 2. Döbrente. A megbosszult hitszegő. V. Regék. A magyar előidőből. 3. A szentmihályhegyi remete. Miczbán. Szigliget. Frangeán Erzsébet. VI. Regék 4. Csobáncz. Tátika. Somló. VII. Gyula szerelme. Rege tíz énekben. VIII. Regék. Utolsó kötet. A somlai vérszüret. Eseghvár. Balassa Bálint).
11. K. S. minden munkái. Kiadja Toldy Ferencz. Pest, 1848. arczk. 2. kiadás egy kötetben. (3. kiadás. Kiadta Toldy F. U. ott, 1847. Hat kötet).
12. Regék a magyar előidőből. U. ott, 1857. (Dobozi Mihály és hitvese. Somlai vérszüret. Eseghvár. Vasárnapi Könyvtár II. 9. és Budapest, 1874.)
13. Sagen aus der ungarischen Vorzeit, deutsch von F. Machik. U. ott, 1863.
14. Regék a magyar előidőből. U. ott, 1866. Két füzet 32 képpe. (Csobáncz Tátika. Somló, Dobozi Mihály, Somlai vérszüret. Eseghváry).
15. K. S. válogatott munkái. U. ott, 1871. (Kis Nemzeti Múzeum 13. A kesergő szerelemből. A boldog szerelemből. Keménd. Szigliget. A somlai vérszüret. Balassa Bálint).
16. K. S. hátrahagyott munkái. Kiadta Toldy Ferencz. Pest. 1870-71. Négy kötet. (I. A kiadó előszava. Regeköltőnek hattyúdala XVI énekben. Antiochus, ó-világi rege. Jegyzetek. II. Elegyes versei. K. irodalmi zsengéi: Az elmés özvegy, vígj. egy felv. Seneca tragédiája három felv. Pozsony, 1790. Rinaldo és Armida, Tasso után szabadon 1790. 1-3. ének. III. A kiadó előszava. K. irodalmi zsengéi: Két szerető szívnek történeti, eredeti levelekben a múlt franczia háborúból 1799. Magyar Thalia. IV. A kiadó előszava. K. S. önéletrajza. Levelei hitveséhez az 1809. insurrectio korából 55 szám. Nyilt levél Kossuth Lajoshoz az 1809. insurrectio ügyében 1843. Emlékirat József nádorhoz Magyarország mostani állapotáról, s egy jövő nádorválasztásról 1838.)
17. K. S. összes regéi. Budapest, 1881. Két kötet. (Olcsó Könyvtár 129., 130. és Zöld Könyvtár 3.)
18. K. S. Naplója. U. ott, 1883. (Kisfaludy-társaság Évlapjai XV. 166-278. l.)
19. Kisfaludi Kisfaludy Sándor midnen munkái. Negyedik kiadás. Kiadja Angyal Dávid. Bpest, 1892. Hat kötet, aczélm. arczk. (I. Himfy szerelmei, Előszó. A kesergő szerelem. A boldog szerelem. Jegyzetek. II. Kisebb költemények. Jegyzetek. Regék a magyar előidőből. Előszó. Csobáncz. Tátika. Somló, Dobozy Mihály és hitvese. A szent Mihályhegyi remete. Megbosszult hitszegő. Gyula szerelme. III. Kemend. Döbrönte. Szigliget. A somlai vérszüret. Eseghvár. Miczbán. Frangyepán Eszrébet. Balassa Bálint. Viola és pipacs vagy hamis barát. Antiochus. A Jegyzetek közt Kisfludytól: Felelet a Regék eránt tett Jegyzésekre. Szigliget, néma ábrázolat. Eseghvár terve, töredék. A Leányvári tündér, töredék. IV. Hunyady János, historiai dráma öt felv. Az emberszívnek örvénnyei, szomorújáték öt felv. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: Hunyady János prózai kidolgozásának két töredéke. Előszó az Eredeti Magyar Játékszinhez. V. A Dárday-ház, magyar nemesházi rajzolat öt felv., Kún László, historiai dráma öt felv., A lelkes magyar leány, magyar nemesházi rajzolat négy felv. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: Kún László két prózai töredéke, Kún László prózában. VI. Az elmés özvegy. Bánk. Regeköltőnek hattyúdala. Két szerető szívnek története. Jegyzetek. A Jegyzetek közt Kisfaludytól: II. András. Kendy Sándor. A magyar szinjátszó társaság. Változtatni való nevek a levelekben. Ism. Főv. Lapok 1893. 114. sz.)
Költeményeiből német fordításban: Toldy, Blumenlese aus ungarischen Dichtern. Pesth und Wien, 1828. (26 Himfy-dal és Csobáncz); Mailáth, Graf Johann, Magyarische Gedichte. Stuttgart, 1825.; Steinacker, Gusztáv, Pannonia, Leipzig, 1839., Wiener Literatur Zeitung 1814. 39., 40. sz., Kertbeny, Album hundert ungarischer Dichter, Iris 1826. (Csobáncz, Petz L. ford.), Gaal, Georg von, Sagen und Novellen aus dem Magyarischen. Wien, 1834. Olaszban: Conti d'amore. Traduzione del conte Sannazaro (Tudományos Gyűjtemény 1826.) Angolban: John Bowring, Poetry of the Magyars. London, 1830. (15 költeménye.)
Levelei: 1797-ből (Főv. Lapok 1873. 63. sz.), Kazinczy Ferenczhez, Kám 1808. júl. 27., Sümeg szept. 15., Sümegről Horvát Istvánhoz 1820. márcz. 15., 1833. jún. 14., 1835. febr. 24. (a m. n. múzeumi kézirattárban), Döbrentei Gáborhoz 1824. jan. 23. és 1833. szept. 22. (Nemzet 1886. 171. sz.), 1835. szeptember 22., 1844. jan. 23. (Figyelő I.), 1835. augusztus 5., 1844. febr. 13. (Irodalomtörténelmi Közlemények 1891.), öcscséhez Mihályhoz 1825. márcz. 25. (Vasárnapi Ujság 1888. 6. sz.), Kunoss Endréhez, 1838. jún. 27. (Figyelő XX 318. l. és Hazánk és a Külföld 1872. 9. sz., 1876. 165., 166. l.), a veszprémi uradalmi prefektushoz 1840. júl. 12. (Reform 1871. 156. sz.), a zirczi uradalmi ügyéshez 1827. decz. 10. (Fehérvári Hiradó 1882. 24. sz.); kéziratban a m. nemz. múzeum kézirattárában, Sümegről öcscséhez Jánoshoz 1825-1839. 24. darab, öcscséhez Károlyhoz 1825. jún. 28., Fáy Andráshoz 1837. jan. 18., 1843. decz. 12., Heckenast Gusztávhoz 1837. jún. 20.
Arczképe: aczélmetszet (eredetije Döbrenteinél), metszette Mayer Károly, kiadta Heckanast Gusztáv Pesten (az Emlényben 1837 és minden munkái mellett); kőnyomat, rajzoltaTorsch, nyomt. Schmid (Nemzeti Képtár 6. és a Rajzolatok 1835. évfolyamában); Rohn A. Pesten; rajzolta Grimm R., nyomt. Reiffenstein és Rösch, kiadta Vahot Imre 1860. Pesten; Barabástól a M. irók arczképcsarnoka cz. lapon 1856.
Szobra Balaton-Füreden, álló bronz szobor gránit talapzaton, 1860-ban jún. 11. leplezték le "Kisfaludy Sándornak Zalamegye tisztelői 1859" felirattal; ez újjal cseréltetett föl, melyet Vay Miklós báró mintázott, Röhlich és Pönninger öntöttek Bécsben és 1877. máj. 20-án leplezték le. Sümegen a Gerenday Antal készítette szobor a szülőházának emléktáblájával együtt 1870 őszén lepleztetett le; a sümegi casino termében is van egy kisebb szobra, melyet Küpry Károly készített 1868-ban. Síremléke most készül.
M. Hirmondó 1801. II. 167. l.
Hazai s Külf. tudósítások 1825. I. 30. sz. (Kisfaludyak atyjának K. Mihlynak nekrologja).
Gemeinnützige Blättre 1831. 16. sz. (K. arczképe).
Honművész 1833. 48. sz.
Közhasznú Esmeretek Tára VII. 1833. 233. l.
M. Tudós-Társaság Évkönyvei II. 1832-34. 74. l. (K. jutalmaztatása), VII. 1842-44. 160. l. VIII. 1845-47. mellék).
Oesterreichische National-Encyclopädie. Wien, 1835. III. 208. l.
Rajzolatok 1835. I. 18. sz.
Emlény 1837. arczk.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai III. 1842. 26. l., Uj folyam X., XVI. 1881. (Gr. Szécsen Antal emlékbeszéde).
Magyar Akadémiai Értesítő 1843-44. 208. l. (Toldy gyászbeszéde).
Regélő Pesti Divatlap 1842. 24. sz., 1843. I. 21., 22., 24., 25. sz. (Garay), 27., 29. sz. (Gorove Isván).
Athenaeum 1843. I. 287. l. (K. 70 éves szül. napja, dalünnep).
Századunk 1844. 95. sz. (Látogatás K.-nál).
Croquis dus Ungarn. Leipzig, 1843. 155. l.
Frankl, L. A., Sonntagsblätter, Wien, 1844. 46. sz. mellék.
M. Tudós-társaság Névkönyve 1845. 90. l.
Kis János Emlékezései II. 106. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 96. l.
Nouvelle Biographie Génerate, Paris, 1850. XXVII. 795. l.
Oesterreichisches Militär-Konversations-Lexikon, Wien, 1850. III. 539. l.
Mundt, Theodor, Geschichte der Literatur der Gegenwart, Leipzig, 1852. 802. l.
Kertbeny, Album hundert ungarischer Dichter 47., 503.
Meyer, Das grosse Conversations-Lexikon XVII. 1300. l.
Brackhaus Conversations-Lexikon, 10. Auflage VIII. 28. l.
Wigand's Conversations-Lexikon. Leipzig VII. 523. l.
Családi Lapok 1852. II. 9. sz. (K. sirköve).
Pesti Napló 1853. 1040. sz., 1860. 137. sz. (K. és Berzsenyi ünnepek), 141., 143. sz. (Török János), 1862. 223. sz. (Jámbor Pál), 1871. 186. sz. (Egy magyar költő szerelme), 1876. 251., 257. sz. esti k. (Sümegi Kálmán, K. prózában írt munkái).
Nemzeti Képes Naptár 1856. 137. l. arczk.
Vasárnapi Ujság 1856. 6. sz. (K. szőlei Sümegen), 1858. 22. sz. rajzzal (K. sirja), 1859. 5. sz. arczk. (szülő- és lakóháza Sümegen). 8. sz. (Ujfalvi Sándor), 1860. 25., 26. sz. (Költők ünnepe Füreden és Niklán, K. szobor rajzával), 1870. 28. sz. (Bozóky János, K. emlékszobrai Sümegen, két képpel), 1871. 25., 26. sz., 1872. 39. sz. arczk., 1876. 44. sz. (Sümegi Kálmán, K. mint pedagog), 1877. 14-16. sz. (K. beszéde az akadémia megnyitásán), 1894. 11. sz. (K. ünnep 1843. márcz. 11.)
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 253. l.
Két Garasos Ujság 1858. 1. sz. (K. szobra Züllichtől).
M. Irók Arczképei és Életrajzai. Pest, 1858. arczk.
Nagy Iván, Magyarország családai. Pest, 1860. X. 262. l. (A család czímerével).
Pest-Ofner Zeitung 1860., 134., 135. sz.
Idők Tanúja 1860. 137., 138. sz. (K. ünnep B.-Füreden).
Hölgyfutár 1860. 70-73. sz. (K. szobrának leleplezése B.-Füreden), 1863. (Seneca trag.)
Hazánk 1860. II. 506. sz. (K. és Berzsenyi ünnepe).
Divatcsarnok 1860. 26. sz. (Szabó Richard).
Hírmondó 1860. arczk.
Országos Nagy Képes Naptár 1861-re rajzzal.
Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. 261. l.
Hon 1863. 228., 236. sz. (Seneca trag.), 1869. 275. sz. esti k. (Bartalus István), 1880. 257. sz. (Dr. Spinóza).
Balaton-Füredi Napló 1863. 6. sz.
Zilahy Károly M. Koszorúsok Albuma. Pest, 1863. arczk.
Wurzbach, Biograph, Lexikon XI. 318. l.
Győri Közlöny 1866. 52. sz. (Méry Etel), 1867. 56. sz. (K. síremlék-szobra ügyében), 1880. 90. sz. (Méry Etel).
Igazmondó 1868. 37. sz.
Toldy Ferencz, M. n. irodalom története, Költészet története, Összes Munkái III., V.
Magyarország és a Nagyvilág 1870. 23. sz. (K. szülőháza és emlékszobra), 1876. 15. sz. (Szana Könyve), 1881. 28. sz. (K. kézirati hasonmása), 1884. 11. sz. (K. aquarel-képe).
Reform 1871. 150. sz. (K. hátrahagyott munkái), 1874. 313 sz. (Sümegi K.)
Vutkovich Sándor. Pozsony, 1873. 74. l.
Fővárosi Lapok 1875. 135. sz. (Sümegi K.), 1876. 38., 39. sz. (Sümegi K.), 1882. 190. sz. (Badics F., Dárday-ház), 1884. 198. sz. (Sziklay János, K. szülőhelyén, 1885. 153. sz., 1890. 128., 135. sz. (Koltai V., K. első drámai kisérlete), 133., 138. (Dengi, K. első dr. kisérlete).
Figyelő I. 1876., II. (Sümegi Kálmán, K és az akadémia), III-VII. 1879. (Rényi Rezső, Petrarca és K.). VIII. 1880. (Kisfaludy Árpád, A Himfy-dalok múzsája), IX-XIV. 142. l. (K. végrndelete), 143. l. (K. költem.), XXII. (Váli Béla, K. és a balatoni színház), XXIII. (Dengi, K. első verse 1785.)
Életképek 1876. 91. sz. (K. verse), 142. (K. végrendelete), 143. sz. (Költem.), 158., 159. sz. (K., Franczia fogságom), 170. sz. (Rényi R., K. és Petrarca).
Szana Tamás, Két Kisfaludy. Bpest, 1876. és Magyar költők szerelmei. U. ott, 1887.
Munkácsi állami gymnasium Értesítője 1877. (K. és jelesebb kortársai lyrai költészete 1772-1808.)
Délmagyarországi Lapok 1877. 58., 59. sz.
Zalai Közlöny 1877. 40. sz. (K. uj szobrának leleplezése), 1878. 89. sz. (Lőb Ignácz, K. pinczéjében, 1882. 50. sz. Darnay, K. mint gazda és társadalmi ember, 1885.)
Egyetemes Magyar Encyclopaedia X. 148. l.
Petőfi-társaság Lapja 1877. (Sümegi Kálmán, K. és regéi).
Budapesti Szemle XI. 1876. 195. l. (Szana könyve), XVI. 1878. (Imre Sándor, Az olasz költészet hatása a magyarra), XXV. 1881. (Széchen Antal gróf, K. S., emlékbeszéd).
Délibáb 1879. 7., 8. sz. (K. mint lyrai költő).
Rényi Rezső, Petrarca és Kisfaludy Sándor, Budapest, 1880. (Ism. Ellenőr 1880. 52. sz., M. Sion, Koszorú.)
Egyetemes Philol. Közlöny 1881., 1890. és II. Pótkötet (Werner Ad. és Dengi János, Lehr Vilmos, Kleist Senecája K.-nál), 1894. (Angyal Dávid, K. Ránkjáról).
Délmagyarországi Lapok 1882. 259. és köv. sz.
Budapesti Hirlap 1883. 245., 246. sz. (Vahott sándorné emlékirataiból), 1897. 138. szám (K. könyvtára).
M. Helikon, Pozsony, 1883. I. osztály 2. köt. 133-156. l. (Badics F.) rajzokkal.
Nemezet 1884. 68. sz. (K. aquarel képe).
Pesti Hirlap 1884. 354. sz. (Eötvös Károly, K. szőlője és hajléka Badacsonyban).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Szalon V. 1886. (Kardos Albert, K. szerelme), XIII. 1890., 1891. (Darnay Kálmán, K. a physiognomus).
Bayer József, A nemzeti játékszín története, Bpest, 1887. Két kötet és A magyar drámairodalom története, Bpest, 1897. Két kötet.
Függetlenség 1887. 262. sz. (Ferencz József főherczeg K.-nál).
Lugosi kath. főgymnasium Értesítője 1889. (Dengi J., A K.-család).
Takáts Sándor, Péteri Takáts József, Bpet, 1890.
Beöthy Zsolt, M. nemzeti irodalomtörténetírás ismertetése és Képes Irodalomtörténete II. arczképei, szobrai, szülő- és lakóháza, síremléke, kézirata hasonmása. Angyal Dávid).
Werner Adolf, K. levélregénye. Bpest, 1890.
Kazinczy Ferencz levelezése I-VII.
Kiszlingstein Könyvészete.
Kath. Szemle 1890. (Takáts Sándor).
Darnay Kálmán, Kisfaludy Sándor által alapított sümeghi casino története 1841-1891.
Zalamegye 1891. decz. 5. külön kiadás. (Darnay K.)
Selmeczbányai Hiradó 1892, 9. és köv. sz.
Nyugatmagyarországi Hiradó 1891. 50. és köv. sz. (Kihez írta K. a Himfy-dalokat).
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. (Heinrich G., K. regéi, Angyal D., K. és Petrarca), III. 1893. 272. l., IV. 1894., 69-85. l. (K. viszonya Kazinczyhoz), VI. 1896. (K. magánéletéből).
M. Könyvészet 1893.
Zala 1895. 102. sz. (Darnay K.)
Pallas Nagy Lexikona X. 588. l. (Négyesy László).
M. Könyv-Szemle 1896. (K. naplója), 1897. (K. könyvtára, kéziratai).
Turul 1896. (Nagy Imre, A Kisaludy-család leszármazása).
Zalavármegyei Évkönyv 1896 (Darnay).
Gyászjelentések.