Klestinszky László (kliestinai),
nyug. városi főbiró és színműíró, K. József, Abaujvármegye házi- és adófőpénztárnoka, több megye táblabirája, kassai polgár, birtokos és Soóky-Tóth Zsuzsánna fia, szül. 1809. jún. 9. Kassán; iskoláit szülővárosában végezte s előbb Kelcz István megyei első aljegyző mellett joggyakornokoskodott, utóbb Sárosmegyében Szinyei-Merse László első alispán mellett mint tiszteletbeli esküdt működött. 1832. márcz. 7. Pesten ügyvédi oklevelet nyert; azután a megyét mint tiszteletbeli alügyész szolgálta az 1838. tisztujításig; ez időtől ügyvédeskedett. Az 1842. tisztújitáskor gróf Károlyi Lajos főispán őt megyei aljegyzőnek és a magyar irodalom terén szerzett érdemeiért, Dessewffy József gróf ajánlatára, táblabirónak nevezte ki; a csőd- és árvatörvényszék rendes jegyzője s a bűnfenyítő törvényszék rendes birája volt; mindkét hivatalának ritka pontossággal és lelkiismeretességgel felelt meg, úgy hogy a megye rendei több ízben tiszteletdíjjal jutalmazták meg. 1848-49-ben megválasztották megyei bizottmányi tagnak és a honvédelmi bizottmány jegyzőjének. Felső-Magyarország városaiban (a 30-as és 40-es években) magyar műkedvelő társaságokat szervezett és így terjesztette az idegen ajkú határszéli városokban nemzeti nyelvünket,nemzetiségünket. Roppant nehézségekkel küzdött és lépésről-lépésre harczolva, szorította ki a felvidéken sáska módra elszaporodott német színtársulatokat. Nagy népszerűségével és tekintélyével a környéken elősegítette a magyar szinészetet, bérleteket eszközölt, pártolásra buzdított. Egy-egy színdarabja zsufolt házat csinált, ép ezért még az első rendű szinészek és szinésznők is jutalomjátékukra tőle kértek színdarabokat. Lelkesedése oly határtalan volt, hogy a mikor egy-egy városban már csökkent a pártfogás, mint műkedvelő elment Kassa környékén levő színtársulatokhoz és maga párszor föllépett, megtöltve a szinházat. Hatalmas termetével, erőteljes hangjával, férfias szép alakjával és beszédes kifejező arczával a hős jellemszerepeket játszotta s a hírneves nagy szinészek mellett is megállotta helyét. Játszott Dérinével, Ballánéval, Komlosynéval, Magda Luizával (Hubenayné), Barthával, idősb Lendvayval, Egressy Gáborral stb. A kassai magyar szinészetet 18 évi küzdelem után végre úgy plántálta be Kassára a téli időszakra, hogy kisded vagyonát feláldozva, Krönig német színigazgatótól a helyi engedélyt 300 pengő frtért megvette s ő maga szervezett magyar színtársulatot. Igazgatása ideje épen az 1848. és 49-ik nehéz időre esett, midőn a szinészek hol játszottak, hol nem; K. is a 9. vörös sipkás kassai zászlóalj alakitásában fáradozott, melynek hadipénztárnoka s depot-intendánsa lőn. Néhány napig magyar sereg, majd ismét osztrákok váltakozva időztek a városban. Hol loyalis, hol rebellis (így gunyolódtak) színdarabot kivántak a szintársulattól; a honvédekké fölcsapott fiatal szinészek helyett szinésznők adták elő a fiatal férfi szerepeket. K. mindenre ráért, darabokat is írt a társulatnak, a mint kivánták: loyalist, rebellist. Sok baja is volt ezért. 1848-ban három hónapig nemcsak a megye jegyzőségét is egyedül vite, de mint nemzetőr is hasznos szolgálatokat tett, a jegyzőkönyveket éjjel a főőrhelyen fogalmazta s ezenkívül a játékrendről és a próbák rendes megtartásáról is gondoskodott. A német rendszer alatt újból az ügyvédi tollat vette kezébe. 1853-ban azonban az ügyvédeskedéstől eltiltatott és csak 1856-ban nyert újra engedélyt az ügyvédség folytatására. 1860. máj. Marx Vilmos akkori kassai Polizeidiredtor őt mint a Széchenyihalom-egylet titkárát gonosz feladás következtében, elzáratta; csak negyednap szabadult meg. Ugyanez évben a kassai társalgási egylet őt bízta meg a Széchenyi István gróf arczképének leleplezési ünnepély, a Széchenyi-requiem, a szűkölködő horvátok felsegélyezésére adott tánczvigalom, valamint az okt. 20. diploma alkalmából rögtönzött estély rendezésével. Az 1860. decz. 18. megyei tisztújításkor tiszteletbeli tiszti főügyész és bizottmányi tag lett. Az 1861. városi tisztújításkor törvénykezési negyedik tanácsnoknak és 1867-ben első tanácsnoknak. 1870. okt. 13. pedig városi főbirónak s törvényszéki elnöknek választatott, mely állását 1872. jan. 1-ig viselte. Ekkor a városi főbirói hivatal és törvényszékek megszüntek és ő májusig mint árvaszéki elnök működött, a mikor mint városi főbiró (300 frt évi nyugdíjjal) nyugalomba lépett. Szüleiről nem maradt vagyona, ő maga a mit megtakarított, a színügyre áldozta. Élete utolsó napjait Kassán tölté el; míg ereje bírta, nai látogatója volt a szinháznak, melyben 1883. nov. 22. ötvenéves írói jubilaeumát is megünnepelte Csóka színtársulata. Vedress Gyula megható szavakban emlékezett meg az agg férfiú multjáról és egy babérkoszorúban jelezte az elismerést. E bevezetés után K.-nek A féltékeny férj cz. vígjátékát adták. Majd ágyba fekvő beteg lett, rokonaihoz szállították Rozgonyba s midőn itt is kifáradt az ápolás keze, a kassai közkórházba vitték, hol 1889. szept. 30. meghalt.
Zsenge korától fogva nagy előszeretettel viseltetett a magyar irodalom és szinészet iránt; 1826-tól 1849-ig majd minden pesti politikai és szépirodalmi lap rendes levelezője volt; czikkei, elbeszélései a Regélőben (1835., 1838-1840.), a Honművészben (1836-tól szini kritikák Kassáról), a kassai Szemlélőben (1836 II. Romeo és Julia Luigi da Porta után), a Világban (1841. 62. sz. Hirlapi névtelenségről és még valami), a Regélő Pesti Divatlapban (1843. III. félév, levél), a Pesti Divatlapban (1848. levél); a kassai Ábrázolt Folyóiratnak és Képes Ujságnak (1848) belső munkatársa volt. A Kaschau-Eperjeser Kundshaftsblattot mint főmunkatárs magyarosította s a Kaschauer Zeitungnak is munkatársa volt.
Munkái:
1. A rozgonyi csata, vagy a véletlen viszont öszvetalálkozás. Eredeti hazai vitézi játék öt felv. Kassa, 1830.
2. Szigetvár ostroma, 1530. Eredeti hazai dráma három felv. Az igaz szerelem, szomorú játék három felv. U. ott, 1833.
3. Klestinai Klestinszky László eredeti szinjátékai I. kötet. U. ott, 1836. (A bosszuló kard, szomj. négy felv. Ágnes, az árulóné, vígj. egy felv., A titok, érzékenyjáték három felv., A koczkavetés, vitézi játék két felv., mind előadattak Kassán; utóbbi Rozgonyban 1833. febr. 13. műkedvelőktől is előadatott.)
4. Magyar játékszini zsebkönyv. U. ott, 1839. (Ism. Honművész 14. sz.)
5. A kassai magyar szinészet 1781-1877. 96 év. U. ott, 1878.
6. Zsedényi Ede. Emlékkoszorú. U. ott, 1880.
7. A hála és öröm napja. Képrege egy felvonásban. Rudolf cs. kir. főherczeg trónörökös ő fensége és Stefánia belga kir. herczegnő fenségének 1881. máj. 10. tatott egybekelésök után Budapestre máj. 18. történt bevonulásuk emlékének megünneplésére. U. ott, 1881.
Színjátékai II. kötetére 1837-ben hirdetett előfizetést; ez azonban pártolás hiány miatt meg nem jelenhetett: tartalma lett volna: Az érdek, vagy csábítás és lemondás, nézőjáték három felv., előadták: Csábítás és lemondás cz. Kassán 1836. jan. 29.; Fogadástétel, vagy a szerencsétlen vadászat, szomorújáték két felv.; A szinészné, színjáták öt felv. Még következő színművei ismeretsek, melyek Kassán adattak elő: A szerelem áldozatja, vagy Illok várának visszavétele, eredeti nemzeti vitézi játék négy felv., előadatott 1836. febr. 27.; Forster testvérek, új dr. rajz öt felv. Planche után, 1838. márcz. 23.; Tévelygés és őrültség, színj. három felv. Lembert után, márcz. 3.; II. Ferdinánd, színj. Pichler Karolina után; IV. Henrik ifjúkori szerelme, vagy a testvér gyilkos dr. Carnoni után öt felv. Benkő még két színművéről emlékezik meg, de ezek czímferdítésekből is származhatnak; Barátomért édes a halál és Erdővári Klára.
M. Kurir 1833. I. 12. sz.
Tudom. Tár 1835. 233. l. (Toldy F.)
Honművész 1835. 70., 1836. 15., 25., 1837. 21., 33., 74., 1838. 23.
Regélő 1836. 7. sz.
Budapesti Hirlap 1883. 315. sz.
Szinészeti Közlöny 1883. 47. sz.
Báthory Romancsik Mihály, Magyar színészek és színésznők életrajzai. Kassa, 1883. 106. l.
Catalogus Bibl. Joannis Card. Simor. Strigonii, 1887. 729.
Abauj-Kassai Közlöny 1889. 41. sz.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.