kir. táblai hites jegyző, szül. 1698. márcz. 24. Senkviczen (Pozsonym.), hol atyja K. György kis nemesi birtokán élt. 1703-ban a kuruczok elől szüleivel Modorra menekült és 1704-ben atyja birtokát II. Ráckóczy Ferencz hadai elpusztítván, ő is bujdosott; csak 1707-ben térhetett vissza Senkviczre szüleihez. A gymnasium alsó osztályait Szent-Györgyön, Modorban és Pozsonyban járta; a humaniórákat pedig Nagyszombatban végezte. 1715-ben a piaristák rendébe lépett és Privigyére küldték noviciusnak; azonban folytonos betegeskedése miatt 1716. máj. 11. a rendből kilépett és Senkviczre tért vissza. Most nagy sanyarúságokon ment át, míg végre Sipeky Mihálynál, a Pálffy-javak igazgatójánál írnoki állást nyert, hol négy évig maradt. 1717-ben Bajmóczra s azon év júl. Vöröskőre hivatott meg, hol az uradalmi törvényszéknél mint ügyvéd, azután Pozsonymegye jegyzője mellett működött. Itt jegyezte föl 58 megye gyűléseinek végzéseit és későbbi történeti munkáihoz gyűjtött anyagot. Midőn aztán elaggott atyja átadta neki gazdaságát, Senkviczre vonult és 1723. máj. 23. Miletics Judittal házasságra lépett. 1730-ban megyei esküdt és azon év szept. 23. számvevő s később királyi táblai hites jegyző lett. Időközben megyei foglalkozásán kívül pártfogójánál Eszterházy József grófról titkári hivatalt is viselt. Végül Senkviczen kizárólag csak a történelmi és régészeti tanulmányoknak élt. Meghalt 1770. decz. 22. Modorban s a benczések templomában temették el.
Munkái:
1. Chronicon militaris ordinis equitum templariorum, e bullis papalibus., diplomatibus regiis, ceterisque instrumentis publicis, tum coaevis, aliisque probatissimis scriptoribus collectum. Nunc primum ex autographo desumsit; notis illustravit; de patria, vita, fatis & scriptis autoris commentatus est; ejusque, & templarii icones aeri incisas praefixit; seriem magnorum magistrorum, bullam Clementis V., & puncta inquisitionis in templarios, ac denique seriem ordinum religiosorum & equestrium olim florentium, qui jam desierunt apendicis loco adjecit junctimque edidit Martinus Georgius Kovachich. Pestini, 1789. arczk. (Kézirata a budapesti egyetemi könyvtárban.)
2. Nova Ungariae periodus anno primo gynaeco-cratiae austriacae inchoata, sive comitiorum generalium, quibus defuncto Carolo VI. austriacorum caeserum, ultimo ejus primogenita filia Maria Theresia, in reginam Ungariae Posonii anno 1741. inaugurabatur, ipsas quaternorum regni statuum & ordinum de nomine adnotatorum sententias, & suffragia in gravioribus negotiis sub consessu viritim lata, cum aliis omnibus cirumstantiis oculari & aurita praesentis ubilibet fide libris novem recensens absolutissima narratio. Edidit Martinus Kovachich. Budae, 1790. (Kézirata a budapesti egyetemi könyvtárban. Ism. Allg. Liter. Zeitung 1792. IV. 308. sz.)
Kéziratai a budapesti egyetemi könyvtárban: Commentariorum de rubes Ungaricis libri XIII., ubi gesta ab anno 1701. ad 1720. utrobique inclusive bella quippe Rakoczionum ac Turcicum, ausus Ungarorum in Italia, Gallia, Belgio, Germania, Posoniensis et Rakocziani conventus, collationes dignitatum, nummi memoriales, sigilla, epitaphia cum aliis inscriptionibus, religionis et Jesuitarum iactationes, structurae sacrae ac profanae etc. accuratione summa reensentur. Senquicii, 1742. ívrét 644 lap és index; Vitarum belliducum Ungariae virtute vel fortuna illustrium ac militum memorabilium libri V. Gestorum cuiuslibet praecipua in rationes chronologicas exacta complexi. Senquicii, 1742. 15. Cal. Oct., ívrét 294 lap és index; Fulcrum commentariorum de rebus Ungaricis seu instrumenta literaria publica, sexcentis plura gravibus admodum annorum quinque ac viginti curis et laboribus undique conquisata, quibus nempe in suis commentationibus usus est autor, isthuc summa fide, textu prorsus integro transscripta Senquicii 1742. Idib. Maiis. (Acta et litterae hist. revolutionis Rakoczianae etc. a 1701-1720), ívrét 989 lap és index; Ideae procerum in sapientia laureata Joseph Ersterhazii in lucis curiae regiae per Ungariam seu commentarius in historiam e vita rebusque ab eodem pro deo, rege, patria, domi ac foris, toga et sago, immortali sui nominis gloria laudabiliter gestis. Libri IV. (a. 1729., 1748. Senquiczii a. r. s. 1749., ívrét 260 és 234 lap; Miscellanea. Pars I. Fata posthumae Josephi com. Esterházy memoriae. Pars II. Series vitae ac dignitatum et posthuma Memoria Josephi com. Esterházy. Pars III. Opuscula quaedam minora. Senquiczii 1755-66., ívrét 216, 306, 514 l. és indexek; Auctorium operum suorum manuscriptorum seu additamenta post illorum conclusionem novis conatibus aggesta et in ordine qui opportunissimus visus noviter disposita. Senquizii, 1751., ívrét 425 l. és index; Epistolarum ad Georgium Nunkovics, Stephanum Agyich, caeteros Decades octuaginta quatuor, queis commentarius in historiam belli Austrio-Prussici et foederatorum a sui exordio in annum 1756. incidente per quadriennium iam ad exitum usque anni 1759. durantis necdum terminati comprehenditur. Senquicii a. 1760., ívrét 1080 l. és index; Epistolarum ad Adalbertum Procop, Stephanum Agyich, Joannem Szombathelyi, caeteros Decades octuaginta quinque, queis commentarius in historiam belli Austrio-Prussici et foederatorum a sui dimidio et anno 1760 per posterius quadriennium ad exitum usque 1763 cum pacis conclusione comprehenditur. Senquicii a. 1764., ívrét 1114 l. és index; De terrae motu libri quatuor e scriptoribus domestici apparatus, publicisque ac privatis relationibus congesti. Senquicii cal. Maiis 1767, ívrét 233-296 és 55, 128 l.; Miscellanea diversi generis maximam partem sub generalibus regni Ungariae cimitiis in annis 1764 et sequ. 65. per anonymos quospiam publice sparsa 139 l., Epitome vitae actorumque Martini Lutheri e subinserta scriptorum triade potissimum collecta 140-159. l., Epigraphe cenotaphii Posoniensis Francisci I. Rom. imp. 160-161., Hodoeporicon itineris Romano-Italici a se socioque anno 1765. feliciter confecti seu acurata de eodem ad Gabrielem Kolinovics communicipem dissertatio 165-215 l., Epitaphia et epigraphae Francisci I., Maria Theresiae et Mariae Josephae 217-237 l. és index; Epostolarum decades quinquaginta duae, queis supplementa nonnulla belli Austrio-Prussici et memoribilia solidi quadriennii ab anno 1764 ad IX. Cal. April. 1768 utrobique inclusive comprehenduntur. Senquiczii, a 1768., ívrét 568 l. és index; Epistolae diversae in decades partitae (1768-1770.), ívrét 119 l.; Olympias societati Jesu toties infelix, libri quinque, seu Commentarius in Historiam exilii Jesuitarum ex Lusitania, Gallia, Hispania et earum ditionibus, Sicilia utraque, Parma, Melita, Lothringia, ann. 1759., 1763., 1767. ac 1768. cum onnullis priorum supplementis. Senquiczii a r. s. 1769., ívrét 187 l.; Vita et gesta Gabrielis Kolinovics Senquicziensis a 1698-1770., ívrét 750 l. (A végén egy beragasztott lapon Kolinovics utolsó kézirata); a m. n. múzeumi kézirattárban: Adnotationes pro concinnanda serie coronae conservatorum in Hungaria (Steph. Kaprinai, Collectanea I. 8.); Chronicon templariorum, ívrét 377. l. a szerző életrajzával; Commercium litterarium, ívrét 20 lap; a sárospataki ev. ref. collegium könyvtárában: Rerum Hungaricarum Libri XIII. ab A. 1701-1720. ívrét, (a kalocsai főegyházi könyvtárban is van egy másolata); az esztergomi főegyházi könyvtár kéziratai közt: Vitae belli ducum ad Jos. Esterházy.. Senquicii, ívrét egy kötet, Rerum Hung. Libri XIII. ab A. 1701-1720. 4-rét; Horányi még egy kéziratát említi: Iter Trans-Danubianum (mely Bel Mátyás birtokában volt). Eredeti kéziratait mintegy 2060 íven sajátkezűleg szépen írva, gyűjteményeivel és leveleskönyvével együtt 13 kötetben, a pannonhalmi szent Benedek-rendieknek hagyományozta; a rend eltörlésekor II. József alatt K. kéziratai a pesti egyetemi könyvtárba vitettek; midőn aztán a szent benedekiek visszaállítása bekövetkezett, K. kéziratait is visszakapták és ma is Pannonhalmán őrzik.
Nevét Kollinovichnak és Kolinovichnak is írták.
Arczképe: olajfestés 1770. dec. 2. a magyar történeti arczképcsarnokban; másik Pannonhalmán a benczések birtokában.
Horányi, Memoria II. 408.
Lehotzky Andr., Index Scriptorum publ.-polit. Juridicorum. Posonii, 1803. 24 l.
Kovachich, Script. Min. I. App. 301.
Kölesy és Melzer, Nemzeti Plutarkus. Pest, 1816. II. 155. l.
Fejér, Codex Dipl. T. VI. Vol. 1. Praef.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 555. l.
Vasárnapi Ujság 1863. 13. sz. (K. különczségei).
M. Könyv-Szemle 1882. 331., 333., 1883. 285. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona X. 680. l. (Ballagi Aladár).