ág. ev. lelkész, cseh-tót költő, később bécsi egyetemi tanár, K. Máté városbiró s Irenda Katalin fia, szül. 1793. júl. 29. Mossóczon (Turóczm.); a gymnasium grammatikai osztályait Körmöczbányán, a humaniórákat Beszterczebányán, a bölcseletet és theologiát a pozsonyi lyceumban végezte. 1812-ben Nyiregyházán mondta el első egyházi beszédét. 1817. okt. 9. a jenai egyetemre iratkozott be; másfélév mulva utazást tett Németországban és 1819-ben visszatért hazájába; okt. 12. Beszterczebányán lelkészszé szenteltetett föl és a pesti ág. ev. egyházközségben Molnár János lelkész mellé segédlelkésznek rendeltetett (főnökének Kalchbrenner Józsefnek halála után pedig 1834-ben ugyanott rendes lelkész lett). Minthogy itt a németek többségben voltak, német lelkészt választottak, de Kollár, ki egész lélekkel tót érzelmű volt, ki tudta vívni azt, hogy (1825-től) megmaradt továbbra is tót lelkésznek Pesten. 1836-ban a szentpétervári császári orosz akadémia, a szláv irodalom körül szerzett érdemei elismeréseül, arany érdemérmet küldött neki. 1841. és 1844-ben államköltségen tudományos utazást tett Olaszországban. Kollárnak a nyugoti szlávok szellemi emelkedése körül nagy része volt. Egy az összes szlávságot körülfogó irodalmi szövetséget kivánt, mely gátul szolgáljon a németség betódulása ellen. Politikai czéljai, mikről némelyek vádolák, eddig még nem bizonyultak be ellene teljesen. Az idő fogja megmutatni, mennyire tudatosan vagy önkénytelenül vágott be a kor mozgalmaiba. Belső ösztöne sugallatának hódolt, minek azonban nagyobb fontossága volt, mint talán maga is gondolta. Ezt akarjuk hinni a magyarság elleni szomorú következményű ellenszenvről is, mely a szabadságharczot megelőzött években, nagy részben az ő munkái által ébresztve, hazánkban feltünt. Minden gyanusítás daczára háborítatlanul folytatta Magyarország közepében tudományos buvárlatait és irodalmi működését; csupán 1848-ban tört ki ellene Pesten némi utczai demonstratio, melynek azonban semmi komolyabb következménye nem volt. Élete utóbbi éveiben növekedő buzgalmat fordított a szláv régiségek tanulmnyozására s ennek köszönheté a bécsi egyetemi szláv-archaeologiai tanszékre tett meghivatását (1849-ben), hol azonban az óhajtott részvétet kedvencz tanulmánya iránt fel nem költhette. Meghalt 1852. jan. 24. Bécsben. Több külföldi tudós társaságnak tagja volt. A hazájába Weimarba visszavonult özvegye, Schmidt Vilhelmina, élte fogytáig tekintélyes kegydíjat kapott. 1893-ban születésének száz éves fordulóját ülték fordulóját ülték meg a csehek és magyarországi tótok.
Munkái:
1. Básné J. Kollára. Prága, 1821. (Kollár János költeményei.)
2. Sláwy dcera, Buda, 1824. (Slava leánya, lyrai hősköltemény 3 énekben. 2. kiadása Pest, 1832. öt énekben, 3. kiadás Buda, 1845. Két részben és Bécs, 1852. Mondják, hogy első gondolata e mű készítéséhez Szászországban tartózkodása alatt támadt, midőn ott annyi szláv eredetű s most elnémetesedett helységet és vidéket talált; ezen búskomoly, majd keserű panaszkodása a hanyatló szláv nemzetiség felett, nemcsak összes iratainak, hanem mondhatni egész életének teszi alaphangulatát. Németül 3. kiadás Pest, 1832. Két kötet; angolra Bowring fordította; megjelent francziául, oroszul és lengyelül is.)
3. Dobré wlasnosti národu slowanského. Pest, 1822. (A tótok jó tulajdonságairól.)
4. Slaweni prwniho ročniho examenu se skolskau mládéži slowenských ew. církwe Pestansko-Budinské. U. ott, 1822. (A budapesti ev. szláv egyház tanulóifjúságának első évi vizsgálati ünnepélye.)
5. Památka slawného dne-narození J. O. Alex. Rudného z Rudna... primasa král. uhérského ... od jeho ctitelû slowáků, Buda, 1824. (Emlékezet Rudnay Sándor hg. primás születési ünnepélyén szláv tisztelőitől.)
6. čitanka... U. ott, 1825. (Olvasókönyv szláv városi és falusi iskolák számára. 2. kiadás. U. ott, 1844.)
7. Slabikář ... Pest, 1826. (Abc-és könyv latin olvasmányokkal együtt.)
8. Nábožné kazani při slawnostech welikonočnich roku 1826. U. ott. (Egyházi beszédek a husvéti ünnepekre.)
9. Obraz kŕest. panny. U. ott, 1827. (Keresztény leány képe. Prédikáczió Németre ford. Blaskovits Sándor. U. ott, 1827.)
10. Ableitung und Erklärung des National-Namens Magyar. U. ott, 1827. (Ism. Hazai s Külf. Tudósítások 1827. II. 47. sz. Tudom. Gyűjt. 1828. I. 77. l.)
11. Imenoslaw, čili slownik osobných jmen, sebraný od Pačice. Buda, 1828. (Tulajdonnevek szótára, Pačic által összegyűjtve.)
12. Rozprawy o gmenách... národů slawského a jeho kmenů. U. ott, 1830. (Értekezés a szláv törzsek nevéről, eredetéről s régiségéről. Pótlékok hozzá a časopis českeho muzeumban 1830.)
13. Nedělni, swátéčné i přjležtostné kázně a řeči. Pest, 1831. és Buda 1844. Két kötet. (Egyházi beszédek, vasárnap- és ünnepnapokra s alkalmiak. A II. kötethez történeti függelék.)
14. Výklad čili prjmětky a wyswětliwky ku slawy dceř. Pest, 1832. (Hitmagyarázat leánykák számára.)
15. Trauerrede bei der Gedächtnisstfeier des weil... Herrn Carl Cleynmann... gehalten in er Kirche zu Pesth, 24. März 1833. U. ott.
16. Jako my tuto naši ewangel, slowenskau ćirkew rozmnozowati můžeme a máme? U. ott. 1833. (Hogyan gyarapítsuk a mi ev.-szláv egyházunkat.)
17. Oda wys, učrnému muži, welectěnému přitely p. Pawl. Josef Safáŕíkowy. U. ott, 1833. (Oda, Safarik Pál József tiszteletére.)
18. Řeč při slawném poswečeni nowě woleného superintendenta p. Jana Seberiniho. Buda, 1834. (Beszéd Szeberinyi János uj superintendensnek 1834. máj. 28. történt fölavatásakor. Németül: ford. Chalupka János Pest, 1834.)
19. A prédikátori hivatal dicsősége és méltósága, melyet halotti tanításban. néh. Bartholomaeidesz Pál úr végső tisztelete alkalmával, mindszenthava 14. 1834. a ilisi templomban előadott. Pest, 1834.
20. Narodnie zpiewanky, čili písně swětské Slowáků w Uhrách jak popolitého lidu tak i wyšších stawů. Buda, 1834-35. Két köt. (A magyarországi tót népdalok gyűjteménye.)
19. Nábožný pohled na krajinu, která jest matka ewangel. wíry. U. ott, 1835. (Ájtatos körültekintés a hazában, mely az evangeliumi vallás anyja.)
21. Ueber die literarische Wechselseitigkeit zwischen den verschiedenen Stämmen und Mundarten der slavischen Nation. Aus dem slav. in der Zeitschrift Hronka gedr., ins Deutsche übertragen und vermehrt vom Verfasser. U. ott, 1837. (és a Vierteljahrschrift aus u. für Ungarn. Lipcse 1843. I. 2. jav. kiadás. Lipcse, 1844.)
22. Schematismus generalis scholarum et ecclesiarum evang. aug. conf. in Hungaria. Anno 1838. Pestini, 1838. (Censurai példány a m. n. múzeumban.)
23. Sláva Bohyně a půwod jména Sláwůw čili Slawjanů, w listech k welectěnému příteli p P. Jos. Śafářikowy... U. ott, 1839. (A szláv Istenek és a szláv vagy Slavonia szó eredete. J. Safarikhoz írt levelekben. Censurai kézirati példánya a m. n. múzeumban.)
23. Apologia, to jest: Obrana, kterau se odrodilci jenž od swé nádornosti Slowanské odstupují brániti chtéji ti pak kteřj o nj stojí posilniti se mohau. Sepsána od Ondřeje z Pravdomluwic. Buda, 1841. (Apologia és védelem azok ellen, kik a szláv nemzetiséget elhagyva, védelmezik magokat, úgy azoknak, kik ahhoz ragaszkodva, megerősödni akarnak.)
25. Cestopis obsahujíci cestu do horní Italie a odtud přes Tyrolsko a Baworsko se zwlástním ohledem na slawjanské žiwly r. 1841. Pest, 1843. (Utazás Felső Olaszországban és onnét Tirolon és Bajorországon keresztül, különös tekintettel a szláv életelemekre. Mellékletekkel és rézmetszetekkel, valamint a szláv festők és rézmetszők lexikonával, a legrégibb időktől a jelenkorig. Németül: Pest, 1843. Ism. az augsburgi Allg. Zeitung 1845. 5. sz.)
26. Díla básnická. Buda, 1845. (Költemények.)
27. Staro Italia slavjanská aneb objevy a důkazy živlů slavských v zeměpisu v dějinách a v bájeslovi zvlástě v řeči a v literatůře nejdávnějsích vlaských a sousedních kmenů... Bécs, 1853. (A szláv Felső Italia, vagy felfedezése és bebizonyítása a szláv életelemnek a földrajzban, történelemben és mythologiában, különösen pedig a legrégibb olasz és szomszéd néptörzsek nyelvén és irodalmában.)
28. Spisy Jana Kollara. Prága, 1862-63. Négy kötet. (Kollár János válogatott munkái. Németre Albrecht bécsi orvostanár is fordított műveiből: Poesie aus Böhmen cz. Prága, 1892.)
Kéziratai a m. n. múzeum könyvtára kézirati osztályában: Slownik slawianskíjch (censurai példány) és Kollariana pro et contra, ívrét.
Arczképe: olajfestés Liedertől 1850.
Hazai s Külf. Tudósítások 1837. I. 3. sz.
Schaffarik, Geschichte der slav. Sprache u. Literatur 58., 398. l.
Horváth István, A szlavinokról, az az kérkedőkről. Pest, 1844. (Németül. U. ott, 1844.)
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 122. l.
Slovenské Pohlady 1852. 4. sz.
Haan, Ludovicus, Jena Hungarica, Gyulae, 1858. 149. l. és Cithara Sanctorum. Pest, 1873. 61. l.
Kertbeny, Silhuetten und Reliquien. Wien und Prag, 1864. I. 268. l.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XII. 325-333. l. (Külföldi repertóriummal.)
Hornyánszky Viktor, Beiträge. Pest, 1867. 197., 203., 204. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1874. 40., 41. sz. (Haan Lajos, K és Sawy Dcerája.)
Felvidéki Nemzetőr 1883. 3. sz.
Doleschall, E. A., Das erste Jahrhundert aus dem Leben einer hauptstädtischen Gemeinde. Budapest, 1887.
Vicek, Dejiny Literatury Slovenskej. Turócz-Szent-Márton, 1890.
Pesti Napló 1891. 242. sz.
Erdélyi Hiradó 1892. 92. szám.
1893: A mi Otthonunk, Prot. Szemle, Vasárnapi Ujság 31. sz. arczk. (Lieder után), Budapesti Hirlap 206. sz. (K. és a magyarországi panszlavismus), 209. sz. (K. és Horvát István.)
Pallas Nagy Lexikona X. 681. l. (Sebeszta.)
Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajza. Bpest, 1896. I. 66. l.
Murks, M., Jan Kollar. Bécs, 1896.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek tára, Mező-Túr, 1897. II. 274. l.