alispán és országgy. követ, K. Károly megyei főjegyző, író testvérbátyja, szül. 1772. febr. 17. Komlóson (Beregm.); tanulmányait házi nevelő mellett otthon kezdte és Sárospatakon folytatta; Pesten ügyvédi oklevelet szerzett. Ezután atyai ősi birtokára Komlósra vonult és gazdálkodott; e mellett az irodalommal is foglalkozott. 1805-ben Beregm. táblabirája lett; 1814-19-ig megyei főjegyző, 1825-től 1829-ig Bereg vármegye II. alispánja volt. Az 1825. és 1827. pozsonyi országgyűléseken Beregmegye követe. 1830-ban mint kir. biztos miszticzei Ruzsák Ferenczet igtatta be a miszticzei, lukovai, szajkófalvai s dobrokai kincstári részbirtokokba. Meghalt 1835-ben Komlóson. Mint megyei főjegyző, alispán és követ a vármegyében csaknem minden ünnepélyes alkalommal ő volt a hivatalos szónok.
Munkái:
1. Beszéde, melyet a megye határszélén mondott (a Rhédey család történetével). Debreczen, 1825. (Beszédek, melyek gr. Rhédey Lajos Beregh vármegyében főispányi helytartói hivatalába lett beigtatása alkalmatosságával 1825. júl. 4. Beregszász városában mondottak cz. gyűjteményben.)
2. Beszéde. U. ott, 1832. (Beszédek, melyek gróf Vay Ábrahám Bereg vármegye főispányi hivatala helytartója által Beregszász városában az 1832. máj. 22. végre hajtott tisztválasztás alkalmatosságával mondottak cz. gyűjteményben.)
1796-ban összegyűjtötte költeményeit ezen czím alatt: Némely különös alkalmatosságokra való versek, melyek kéziratban maradtak.
Honművész 1837. 21. sz.
Petrik Bibliogr. I. 268., 270. l.
Turul 1895. 88-90. l.