Kossuth Ferencz Lajos Ákos, (udvardi és kossuti vagy kossutfalvi),
országgyűlési képviselő, K. Lajos 1849. kormányzó és Meszlényi Teréz fia, szül. 1841. nov. 16. Pesten. 1850. június 18. Ruttkayné és nevelője, Karády Ignácz kiséretében atyjához vitetett Kiutahiába s itt volt egy ideig. Felsőbb tanulmányait testvérével, Lajos Tódorral együtt a párisi polytechnikumon és a londoni egyetemen végezte s itt 1859-ben a politikai gazdaságtanból pályadíjat nyert. Mint mérnökgyakornok Angolországban, a Dean Forest Central railway építésén dolgozott. 1861-ben Olaszországba ment, hol mint mérnök a liguriai vasútépítésben vett részt. 1864-ben a mont-cenisi alagút furásánál és a susai vasútnál lett mérnök; itt osztályfőnökké, majd később a műszaki hivatl főnökévé lett. 1867-ig tevékeny részt vett az akkori emigrationalis törekvésekben; egyike volt azoknak, kik az európai sajtóban írt czikkekkel fentartották a magyar kérdések iránt való érdeklődést; a nemzeti igazatóságnál, melynek titkára volt, különösen az olasz kormánynyal folytatott érintkezsében kiváló szerepet vitt. Az 1867. kiegyezés után Magyarországon két ízben képviselővé választották, de a mandatumot nem fogadta el. A mont-cenisi alagút bevégezte után mint vasúti kormánybiztos Genovában lakott és az Alta-Italiai hálózat jelentékeny része az ő felügyelete alatt állott. Erről az állásáról 1873-ban lemondott és mint a cesenai bányatársaság vezérigazgatója Cesenába ment. Itt vezette oltárhoz 1876-ban nejét, Hoggins Emiliát, az angol költők által megénekelt Sarah Exeteri őrgrófné dédunokáját. Cesenából 1877-ben Nápolyba ment mint az ImpresaIndustriale Italiának vezérigazgatója. E minőségében óriási vas- és aczélhidakat sat. épített. Utolsó nagy mérnöki munkája a nilusi aczélhidak voltak, melyeknek építését, egész Európa mérnökeivel versenyezve, ő nyerte el. A bányászat terén kifejtett munkásságáért négy ízben tüntette ki az olasz kormány keresztekkel, lovagi s 1885-ben commendatori czímmel. 1894-ben haza kisérte atyja tetemét és ez év őszén haza jött, nov. 16. letette az állampolgári esküt. 1895. ápril 10. a tapolczai kerület, 1897-ben Czegléd város képviselővé választotta, A függetlenségi pártnak vezére. Tagja a pénzügyi bizottságnak. Kiváló táj- és arczképfestő, szobrász és zenész. Hazajövetele óta politikai, hirlapirodalmi és közgazdasági téren jelentékeny munkásságot fejtett ki; az Egyetértésnek főmunkatársa s vezérczikkírója lett; 1898. decz. 6. mint főmunkatárs visszalépett, azonban megmaradt a lapnak czikkírója.
Levelei Karádyhoz, London 1858. szept. 25. (öcscsével Lajos Tódorral együtt. Pesti Hetilap 1867. 41. sz.). Válasza a németüreghi választókerületnek, Turin, 1867. nov. 1. (Magyar Ujság 1818. sz.); az Uj Korszaknak (1868. l. sz. A nemzeti önbizalmatlanság politikája, Turin, febr. 10.); a Kossuth-Albumban (1868. Karácsonesték exgovernornál. London 1852.); az Igazmondóban (1868. 24. sz. Levele a nagy-tótfalusi olvasókörhez, Turin, ápr. 12. Jókai megjegyzésével); a Pesti naplóban (1882. 315. sz. Levele a P. Napló szerkesztőjéhez, Cesena, nov. 11.); az Egyetértésben (1896. 41. sz. Sebastiano del Piomobo): a Művészi Lapokban (1896. Két képről, Ecce homo és Báthory Erzsébet, Munkácsy hazajöveteléről.)
Munkái:
1. Étude sur l'application de la ventillation artificille. Paris, 1881.
2. Indítványa a szabadságharcz jubileumának nemzeti megünneplésére (A képviselőházban febr. 20.) Bpest, 1897. (Különnyomat.)
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Kéziratban levele Simonyi Ernőhöz 1868. nov. 8. (a m. n. múzeum kézirattárában.)
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 25., 26. sz. (Áldor Imre), azrck., 1868. 1. sz., 1880. 34. sz. két arczk.
Vasárnapi Ujság 1894. 16. sz. arczk.
Egyetértés 1894. 357. sz. (önéletrajz).
M. Könyv-Szemle 1894. 377., 1897. 197. l. (Kovács Dénes).
Turul 1894. 2. és 4. füzet.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 277. l.
Függetlenségi Album, Budapest, 1897. 10. l. arczk.
Ezernyolcszáz negyvennyolcz. Budapest, 1898. 66., 460. l. arczk.