Kovács Dénes (sepsi-szent-györgyi és szemerjai),
bölcseleti doktor, kereskedelmi s polgáriskolai tanár, szül. 1861. nov. 24. Nagyváradon (Biharm.), hol atyja tekintélyes polgár volt és 1848-49. honvéd-hadnagy (meghalt 1893-ban); K. középiskoláit szülővárosában, Temesvárt és Pesten végezte; az egyetemen ugyanitt hallgatta a bölcseleti tudományokat és 1885-ben nyerte el a magyar- és német irodalomból, meg az aesthetikából a bölcseletdoktori oklevelet. 1886-ban a berlini egyetemre ment, hol két félévet töltött, irodalmi, nyelvészeti s jogi tanulmányokkal foglalkozva; titkára volt a berlini magyar egyesületnek. Hirlapírói köldetésben beutazta úgyszólván egész Európát. 1889-ben három hétig tanulmányozta a párisi világkiállítást. Részt vett 1893-ban Konstntinápolyban Széchenyi Ödön gróf basa jubileumán, a mikor a szultán a Tachlisie érdemrenddel és fermánnal tüntette ki. 1894-ben három hétig volt Turinban Kossuth Lajos betegágyánál, halálánál és utóbb ravatalánál, mint több fővárosi lap levelezője. Mint az Otthon-kör delegáltja résztvett az 1897-ben Stockholmban és 1898-ban Lissabonban tartott nemzetközi hirlapírói congressuson. 1890 óta a székesfővárosi IX. kerületi kereskedelmi s polgári iskolánál mint tanár működik. Az Otthon írók és hirlapírók körének főkönyvtárnoka. Tagja a nagyváradi Szigligeti-társaságnak.
A hirlapírással 1882 óta foglalkozik, a mikor belső munkatársa lett a Radó Antal szerkesztésében megjelent Magyar Ujság cz. politikai napilapnak. 1883-ban a Polonyi Géza szerk. megindult Nemzeti Ujság politikai lap kötelékébe lépett. 1884-ban a Hircsarnok kőnyomatú lap belmunkatársa lett, a melynek ma segédszerkesztője. 1886 óta belmunkatársa a Budapest politikai napilapnak, melynek azóta irodalmi s művészeti rovatát vezeti. Ugyanez idő óta állandó munkatársa a Vasárnapi Ujságnak; különben majdnem valamennyi fővárosi napi lapba nagy számmal írt czikkeket.
Czikkei töbek közt a nagyváradi Szabadságban (1886. 288. sz. A 66-ik külföldi magyar legio szervezete), a Pesti Naplóban (1887. 226. sz. A peleskei nótárius, két czikk a Gvadányi Albumból), a Vasárnapi Ujságban (1888. A legelső magyar tűzoltó. 1889. Ürge Ignácz chinai magar hittérítő, A kerepesi temető, A technoligiai iparmúzeum új palotája, 1890. A nádor család sirboltja 1891. A szabadságharcz szobra, 1892. Küry Klára), a Művészeti Lapokba (1896. Schickedanz Albert); a Fővárosi Lapoknak is munkatársa volt.
Munkái:
1. Gróf Gvadányi József élete és munkái. Irodalomtörténeti tanulmány. Bpest, 1884. (Doktori értekezés.)
2. A berlini magyar egyesület negyven éves története. Berlin, 1886.
3. A kerepes-uti temető. Utmutató és tájékoztató. Húsz ábrával és egész temetőtérképpel. Bpest, 1894.
4. A magyar királyi anyakönyvvezető. Tájékoztató az állami anyakönyvvezetők számára. U. ott, 1895. (Ism. Vasárn. Ujság 39. sz.)
5. Házassági káté. Az új egyházpolitikai törvény a gyakorlati életben. A nagyközönség számára kérdésekben és feleletekben. U. ott, 1895.
Szerkesztette a Gvadányi Albumot, Gróf Gvadányi József szakolczai lakóházának emléktáblával való megjelölése alkalmából (Budapest, 1887. Ism. Főv. Lapok 226. sz.) és a Koronázási Emlékkönyvet a király koronázásának 25 éves évfordulójára, Sziklay Jánossal együtt Budapesten 1892-ben.
Magyar Könyvészet 1886-87., 1892., 1895.
Kiszlingstein Könyv. és önéletrajzi adatok.