kir. tanácsos, megyei alispán és országgy. képviselő, a m. tud. akadémia tiszteletbeli tagja, K. Ferencz asztalos-mester és Jákó Erzsébet nemes szülők fia, szül. 1823. máj. 11. Hódmező-Vásárhelyen; atyját öt éves korában elvsztvén, édes anyja gondjai alatt sedült fel; alsóbb iskoláit helyben végezte s 1839-ben ment Debreczenbe publikus diáknak és 1842-ig tanulta a jogot. Még ez évben a német nyelv elsajátítása s ügyvédi gyakorlat végett Késmárkra költözött fel. 1843-ban a pozsonyi országgyűlésre a megye őt akkkori követe Klauzál Gábor mellé küldte fel; főnöke annyira megkedvelte, hogy az egész országgyűlés alatt maga mellett tartotta. Ezen időtől fogva K. Klauzált tekinti példányképének; Klauzál pedig szíves jóindulatát és barátságát élete fogytáig érezteté vele. Ezután K. ügyvédnek esküdött fel; azonban rövid idő mulva fölhagyott az ügyvédkedéssel és a hivatali pályára lépve, 1845. megyei tiszteletbeli aljegyző lett. 1846-ban már anyja is elhalt, a megyén pedig a conservativok kerekedtek felül, Kovács ezért visszavonult és átvette kis gazdaságát. 1848. Klauzál és párthivei ismét urai lettek a megyének és K. vásárhelyi központi szolgabiró lett; itt szolgálta a közügyet, míg 1849. aug. a várost az osztrák katonaság megszállotta. Ismét gazdaságához fordult; tanulmányozta ezt könyvből, gyakorlatilag és valóságos mintagazdaságot igyekezett teremteni; e mellett agitált a gazdasági lapok útján, névtelen czikkekben a jobb földmívelési rendszer mellett. Az októberi diplomát követő alkotmányos időben megyéje megválasztotta főjegyzőjének, a következő évben pedig szülővárosa országgyűlési képviselőnek. Deák Ferencznek meghitt barátja volt. Az országgyűlés föloszlatása után visszatért magánkörébe s újra társadalmi téren folytatta a közjó előmozdítását czélzó törekvéseit. Az alkotmányos aera bekövetkeztével 1867. Csongrádmegye alispánja lett. Tényező volt az alföld-fiumei vsút létesítésében és hogy az sem Makónak, sem Szentesnek, hanem egyenesen Vásárhelynek hozatott, egészen az ő érdeme. Majd báró Eötvös az iparegyesület érdekében indított agitatió megindításakor kikérte az ő támogatását Csongrádmegyében, mely megbízásban buzgón működött. Különösen sokat fáradott a vásárhelyi iparosok érdekeinek fejlesztésén; számukra alapította az iparegyletet és az önsegélyező pénztárt. 1881-ben újra megkinálták az országgyűlési mandátummal, melyet elfogadott. Mint bugzó ev. református, presbyternek választatván, tevékeny része volt az egyházi ügyek intézésében; főleg neki köszönhető, hogy a békés-bánáti egyházmegye a pátens idejében (1859-1860.) a törvényes önkormányzati téren hűséggel megállott. 1871-ben a hódmezővásárhelyi egyháznak főgondnoka lett. Kovács alapító tagja a pesti protestáns országos árvaháznak és egyházmegyéje özvegy-árva pénzintézetének 500 frtot adományozott. a h.-m.-vásárhelyi gymnasiumnak pedig 5000 frtot. 1892-ben a király tanácsosi ranggal és czímmel tüntette ki. 1895. máj. 4. a m. tudom. akadémia tiszteleti tagnak választotta. Aránylag nem volt gazdag ember, de gyermekei nem lévén, már életében több, mint 60,000 frtot áldozott jótékony és közművelődési czélra, halála után pedig összes vagyonát ilyen czélokra hagyta. Meghalt 1895. aug. 5. Tiszafüreden.
Munkája: Az 1843-44-iki évi magyar országyűlési alsó tábla üléseinek naplója. Szerk. és saját költségén kiadta. Bpest, 1893-94. Hat kötet. (Részint saját följegyzései, részint Babarczy József jegyzőtársa naplója alapján és a Pesti Hirlap tudósításainak felhasználásával szerkesztette. E mű nagy hézagot pótol hazánk politikai történetében és K.-t az indította megírására, hogy a m. tudom. akadémia kezdeményezésére 1885-ben a belügyminiszter körrendeletben figyelmeztette a hatóságokat, hogy kutassák fel és gyűjtsék össze a pozsonyi dietára vonatkozó feljegyzéseket és naplójegyzeteket. Ebből különnyomat: Az 1844. országgyűlési tárgyalások a papi javakról. Budapest, 1893.)
Dömény József, Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 169. l. (Szeremley S.)
M. Könyvészet 1893-94.
Sárospataki Lapok 1895. 35. sz.
Vasárnapi Ujság 1895. 31. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona X. 842. l.
Budapesti Hirlap 1895. 215. sz. (Egy literary gentleman).