apát-plébános, szül. 1837. november 26. Kőhalomban (Nagy-Küküllőm.); egyetemi tanulmányait 1859-ben, mint a Pazmaneum növendéke, a bécsi egyetemen végezte s okt. az erdélyi püspök Haynald Lajos püspöki igazgatónak nevezte ki. 1860. okt. gymnasiumi tanár lett Gyulafejérvárt; 1860. ápr. 16. pappá szenteltetett; 1862. jan. 22. theologiai tanárrá neveztetett ki az ottani lyceumhoz, hol 1874. okt. végeig működött. 1865. okt. 6. szentszéki ülnökké lett. 1866. jan. 8. zsinati vizsgálónak neveztetett ki az alaphittani tudományokból; 1868. aug. 25. a püspöki papnevelőben a theologiai társaság mellett a tanulmányi felügyelőség tisztével bizatott meg és ezen minőségben 1872. jún. 2-ig működött, a mikor is a gróf Batthyány Ignácz-féle intézet mellett segédkönyvtárnok és csillagvizsgáló segédőr lett. 1874. okt. az erdélyi r. kath. igazgatótanács megválasztotta marosvásárhelyi plébánosnak, egyúttal kerületi főesperessé s 1880-ban a király által szent Egyedről elnevezett bártfai czímzetes apáttá neveztetett ki. 1881 óta egyszersmind tagja az erdélyi r. kath. status igazgatótanácsnak. 1893. nov. 4. a III. osztályú vaskoronarndet kapta. Elnöke a székely mívelődési és közgazdasági egyesület marosvidéki választmányának, a székelyföldi iparmúzeumnak. Marosvásárhelyt létesítette az iparmúzeum csarnokát, a római katholikus felső leányiskolát és nevelőintézetet.
Ethnographiai czikkeket írt a bécsi Magyar Sajtóba (1857-58.) és az ottani Wandererbe; az Idők Tanujába (1860. az Erdély és Magyarország közötti unio védelmére kelt, több erdélyi vármegye s a székely székek határozataiból merített adatok alapján); az Aradba (1871. A piski-petrozsenyi vasutvonal ismertetése, történeti s régészeti tekintettel), a Kolozsvári Közlönybe (1873. máj. jún. A gyulafehérvári gróf Batthyány-féle könyvtárnak és csillagdának ismertetése), a Székely Naptárba (1882 óta munkatársa, A székely nemzet jelene és jövője, 1883. Fogarasy Mihály erdélyi püspök életrajza sat.)
Munkája: Veszely, Imets és Kováts utazása Moldva-Oláhországban. 1868. Függelék: Kovács Ferencz Károly-fehérvári hittanár naplója 1868. Maros-Vásárhely, 1870. (A szent László-társulat által kiküldött bizottság kiséretében tett utazása alkalmával a moldvai s oláhországi csángó és magyar telepekre vonatkozó tanulmánya.)
1885-ben tanulmányt írt a székelyföld népe eredetéről és történelmi fejlődéséről, az erdély-részi róm. kath. státus tagjainak ajánlva.
Álneve: Fehérvári (az Idők Tanujában), jegyei: -o- és K. F.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Sion 1890. 554. l.
Vaday József, Magyar tanférfiak és tanítónők ezredéves Albuma. B.-Csaba 1896. fénynyom. arczk. és önéletrajzi adatok.