r. kath. plébános, K. Dániel és Györffy Zsuzsa fia, szül. 1852. ápr. 22. Csik-Csatószegben; fivére K. Pál tanár 1862-ben Gyulafehérvárra vitte, hol a gymnasiumot és a bölcseletet a püspöki lyceumben végezte; nagybátyjai Kovács Ignácz és György papok tanítatták. Hittudományi tanulmányainak befejeztével 1877. május 19. miséspappá szenteltetett fel és jún. 18. csik-rákosi káplán lett; innét decz. 18. csíknagyboldogaszonyi (karczfalvi) káplánnak helyeztetett át, hol 1880. aug. 21-ig működött. Ez évben csik-somlyói gymnasiumi tanárnak neveztetett ki; ott egy iskolai évet töltött, mire 1881. szept. 18. Csatószegbe küldetett segédlelkésznek. 1882. máj. 15. deésaknai lelkész lett 1884. ápr. végeig, midőn topánfalvi lelkészszé neveztetett ki; ez állását máj. 10. foglalta el. 1894 óta deésaknai plébános.
Költeményeket írt vidéki lapokba. Czikkei a Kolozsvárban (1895. 296. sz. A hét hitregészete), a Szolnok-Dobokában (1896. Pécsi Simon és a szombatosok, Erdélyi nászlakomák a régebb időben.)
Munkái:
1. A bányavidéki róm. kath. esperesi kerület plébániáinak története. Szamosujvár, 1897.
2. Tarlózás Deésakna bánya-nagyközség multja és jelenéből. Deés, 1897.
Álneve: Kovács Prótás.
Schematizmus Cleri Dioecesis Transsylvaniensis 1882.
M. Sion 1890. 554. l.
Kovács Gyárfás, A bányavidéki róm. kath. esperesi kerület plébániáinak története. Szamosujvár, 1895. 228. l. (Önéletrajza).