nyugalm. szinészegyesületi főkönyvelő, K. József asztalosmester és Balázs Katalin fia, szül. 1839. jan. 1. Pesten; alsóbb iskoláit a gymnasium IV. osztályáig a fővárosban az ág. evangélikusoknál az 50-es években végezte s miután atyja mesterségét tanulta, egyszersmind a Landauer rajziskolába 1854-től 1859-ig járt a régi német szinház épületébe s megtanulta az építészeti rajzolást és a tájképfestést. Gyakran járt a szinházba s megkedvelvén a szinészetet, 1860. febr. 27. Csornán a Kőszeghy Endre tárulatába lépett; azután igazgatói voltak; Balogh Alajos, Pázmány Mihály, Nyiry György és Fehér Károly. 1864-ben maga is igazgató lett és vidéki szintársulatával bejárta Felső-Magyarország egy részét (Abauj, Bereg, Borsod, Ung, Máramaros, Közép-Szolnoksat. megyéket). 1870. márcz. 28. mint vendég fellépett a pesti nemzeti szinházban a Szigetvári vértanúkban Tóth József intrikus szerepében, ápr. 13. a Szegény ifjú történetében Laroque szerepében és Béldi Pálban mint Székely postamester. Működött Molnár György alatt is Budán. Azután egy ideig ismét igazgató volt. 1875. nov. 2. a budapesti népszinháznál mint szerződött tag lépett fel először a Molnár és gyermekében és a többek közt a Falu rosszában a Feledy Gáspár biró szerepét 78-szor játszotta; ugyanott 1883-ig működött mint apaszinész s intrikus. Szabad idején (1876-78.) a rajkai Friebeisz István szinházi ügynökségében és lapjában, a Szinházba, a vidéki szinészet rendezése ügyében dolgozott. 1878. jan. a szinészegyesület jegyzője, 1879. decz. 16-tól titkára, 1881. decz. 16-tól könyvelője volt. Mindezen hivatalait szinházi működése mellett végezte. 1883-ban az állam 5000 frtot adott az egyesület irodájának fentartására; ekkor megválasztatott rendes könyvelőnek. 1895. ápr. 1. nyugdíjba lépett évi 600 frt fizetéssel. Azóta egy évig administrátor volt a Képes Családi Lapoknál.
Németből fordította Kotzebue, Holt unokaöcs cz. vígj., melyet 1862. decz. Rimaszombatban adtak elő először; a Szabó mint természet költő bohózatot 1863-ban, melyet a vidéken gyakran előadtak, így Kaposvárt 1875. aug. 12-ig; 1866-ban fordította: Az apródcsiny czímű 5 felv. bohózatot (előadták Gálszécsen szept. 13.); 1885. Soleil Klára 3 felv. vigjátékot Capendu Ernő után francziából, A darasak 5 felv. vígj, és A sziv áldozata cz. drámát szintén francziából, vidéken több helyt adták. Eredeti szinművei: Rózsa Sándor, a hires alföldi haramia, szinmű 3 felv. dalokkal és tánczczal, először Kassán 1873. ápr. 14. adták elő, azután Szatmárt, Nagy-Károlyban, Marosvásárhelyt, Miskolczon és másutt is; Farkas Béni, népszinmű, először Marosvásárhelyt adták Nyéki János igazgatása alatt. Költeményei s kisebb beszélyei is jelentek meg a lapokban többnyire a szinészéletből. Az egyesület Szinészeti Lapjának rendes munkatársa volt; leforította Bodenstedt Othello-tanulmányát (1883) és czikksorozatot írt a görög mythologiából (1885.) Czikkei a Fővárosi Lapokban (1869. A vidéki szinészet rendezéséről), a Marosban, Zemplénben, Ungban, a Független Polgárban (1875. 538. sz. Létok nélkül! Szomoru reminiscentiák); a Szinpadban (1878. Az amerikai szinházakról, A magyar szinészet bölcsőkora) és a Kis Ujságban (1898. rajzok a szinészéletből.) Irt még a Képes Családi Lapokba. 1898. júl. 6. óta az Előkelő Világ cz. szépirodalmi hetilap segédszerkesztője s munkatársa volt Budai Uboly álnév alatt.
Önéletrajzi adatok.