orvos- és sebészdoktor; műtő és szülészmester, miniszteri tanácsos, egyetemi rendes tanár, szül. 1832-ben Tengeliczen (Tolnam.), mások szerint Baracs pusztán Duna-Földvár mellett, hol akkor atyja gazdatiszt volt; elemi iskoláit határozottan Duna Földvárt járta; tanulmányait Kalocsán folytatta 1848-ig, a mikor a szabadságharcz lelkesedése őt is magával ragadta. De a táborozásból nem sokára betegen került haza s a háború lezajlása után Pestre ment és a piaristáknál folytatta középiskolai felsőbb osztályait; az orvosi tudományokat ugyanott az egyetemen hallgatta. Közkedveltségbenr észesült tanárai előtt úgy, hogy az 1852-56. tanévekben nevezetes betegek mellett alkalmazták; így virrasztott több éjjelen át Vörösmarty betegágyánál és egész utolsó perczéig ápolta a nagy költőt. 1856-tól Bécsben végezte orvosi tanulmányait; ez utóbbi helyen 1858-ban elnyete orvosdoktori oklevelét, mire visszatért Pestre, a hol 1859. sebész-doktori oklevelet nyert és Balassa János mellett műtő-növendék, majd assistens volt és 1862-ben a sebészeti műtéttanból magántanár lett. 1866-ban ő gyógyította a háború sebesültjeit, a kiket a Ludoviceum kertjében épített barakkokban helyeztek el. Itt tűnt ki először rendkívüli energiája, éles szeme, biztos keze és kiváló szakképzettsége. Ekkor megkapta a Ferencz-József-rend és a szász királyi Albrecht-rend lovagkeresztjét. A mikor 1868-ban Balassa meghalt, őt nevezték ki helyettesévé, 1870-ben pedig a gyakorlati sebészet rendes tanára lett. 1874-ben őt választották az egyetem rectorának és egy évi működését a hasznos újítások sora örökítette meg. Az igazságügyi orvosi tanács fölállításakor 1890-ben ennek elnökvé neveztetett ki. Elnöke volt a törvényszéki orvosi államvizsgálati bizottságnak, alapító tagja a magyar orvosi könyvkiadó társulatnak, tagja az országos közegészségügyi tanácsnak, elnöke a budapesti orvosi körnek és 12 évig a magyar orvosok és természetvizsgálók állandó központi választmányának. 1876-ban a Lipót-rend kiskeresztjét. 1891-ben a miniszteri tanácsosi czímet, 1894-ben a katonaorvosok sebészi kiképzése körül szerzett érdemeiért a Ferencz-József-rend csillagos comtur-keresztjét nyerte. A jászkún-kerületi orvosegylet tiszteletbeli, a kir. m. természettudományi, az országos m. gazdasági egyesület és több tudós és humanisztikus tárulat tiszt. és rendes tagja volt. Mint orvos korunk egyik kitünősége s egyúttal a késnek valóságos mestere volt; működéséhez fűződik az ő utasításai szerint épült modern egyetemi klinikánk, melynek ő volt az igazgatója. Czukorbetegségéből fejlődött kelevények támadtak a testén és ezek egyike a jobb szemzug táján elmérgesedvén, halálát okozta 1897. aug. 6. erdőtelki (Hevesm.) birtokán.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1861. Syme-féle csonkítási eset, Kimutatás Balassa tanár kórodájából, 1862. A galvanéteszek értéke a sebészi gyakorlatban, 1864. Szunyal bőr alá fecskendése arcz-zsábáknál, 1866. Kizárt sérvműtéti esetek, Jelző golyófogó villamcsengetyű-készülettel, ugyanez a Wiener med. Wochenschriftben is, 1867. Az alsó állcsont mellső felének csonkulása a nyelv csonkításával rák miatt, 1868. Légcső nyitás gégevizenyő és a gégeizmok bénultsága folytán beállott fuldoklás miatt. Veleszületett segghiány sikeres műtéte, Néhány hugyrekedési eset és hólyag szurcsapolása. 1869. Belső szenzugképlés hámrák kiirtása után, Sérülési karütér-tágulat, 1870. Hólyaghüvelysipoly képlés, utóbb hüvelyzárás, hugyvezér, hüvelysipolybóli hugycsurgás gyógyítása, 1873. Hólyaghüvelysipoly képlés után hüvelyzárás, 1874. Rektori megnyitó beszéd, 1879. Elnöki megnyitó beszéd a m. orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyűlésén, 1883. A méh és függelékeinek daganatjairól); a Gyógyászatban (1861. Gégevizenyő hagymáz után, gégemetszés, jó siker, Másod gégevizenyő, öröklött bujasenyves fekélyek következtében gége- és gégesíp metszés, gyógyulás, Balassa tanár közlése nyomán, 1886. A hugycsőszűkületek kezeléséről, Egy steatolith, szalonnakő zuzása, 1887. A hugykövet eltávolító műtétekről és saját kőműtéteimről, Hugykőműtéti eseteim. Néhány hasmegnyitással járt műtéti esetem, Sérvképződés ritka esete, 1888. Hugykőeltávolítás bonyodalmakkal); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XIII. Eger, 1869. A lángétesz. Flammenbrenner. XX. Bpest, 1879. Elnöki beszéde); rectori beszédei 1874. és 1875-ben (Acta. Bpest, 1874. I., 1876. I.); a Beitrag zur Behandlung der Harnröhrenstructuren); a Centralblatt f. Chirurgieban (1887. Daten zur Indikationsstellung bei Steinoperationen, Ausführung u. Statistik der Blasensteinoperationen); a M. Hirlapban (1892. 356. sz. Tapasztalataimból.)
Munkái:
1. Gégelégcsőnyitás hártyás torokgyiknál. Laryngotrocheotomia in angina crouposa membranacea. Pest, 1863. (Különnyomat az Orvosi Hetilapból.)
2. Egyetemi alkotmányok. Emlékbeszéd 1875. jún. 25. U. ott.
3. Sebészeti kóroda épülete. 1882-83-ki berlini egészség- és mentésügyi kiállítás alkalmából a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbizásából leirta. U. ott, 1883. (Egyetemi intézetek I. Magar és német szöveggel.)
4. A hugykövekről, gyorsírói feljegyzések az 1883. szünedei cursusban tartott előadások után. U. ott, 1883. (Különny. az Orvosi Hetilapból.)
5. Gyakorlati sebészet. I. füzet. Bpest, 1890.
Antal Géza és Réczey Imre, Kovács József tanársebészi kórodája a budapesti kir. magyar egyetemen 1871-1874. tanévben. Budapest, 1877.
Vasárnapi Ujság 1874. 40. sz. arczk., 1894. 8. sz. arczk., 1897. 33. szám arczk.
Szinnyei Könyvészete.
M. Könyvészet 1890.
Kiszlingstein Könyvészete.
Budapester Hygienische Zeitung 1894. 5. sz. arczk.
Hőgyes Endre, Emlékkönyv. Budapest, 1896. 401., 673. l. (Tanítványainak irodalmi dolgozataival).
1897: Magyarország 218. sz., Budapesti Hirlap 218. sz., Nemzet 339. sz. (Schächter Miksa, K. ifjusága), Pester Lloyd 189. sz.
Budapesti Szemle 1898. XCIII. (Schächter Miksa) és gyászjelentés.