ügyvéd és birtokos, K. László könyvkereskedő, később tanyai birtokos és Tóth Juliánna fia, szül. 1816. márcz. 24. Debreczenben (Biharm.); iskoláit 1822. jún. elején a debreczeni ev. ref. collegiumban kezdette; 1831. nov. 9. aláirt (subscribált) mint felsőbb osztályú tanuló; 1834. okt. 3. hagyta el az iskolát és Kézsmárkra ment jogot hallgatni s a német nyelv elsajátítása végett; a szünnapok alatt Szepes-Szombaton tartózkodott 1835. okt. 1-ig. Haza térve Debreczenbe, a tiszántuli kerületi táblánál, 1836 őszén pedig Pesten a királyi tábla mellett jurátus lett. 1837. szept. 30. nyert ügyvédi oklevelet. Mint gyakorló ügyvéd szülővárosában telepedett le. 1838. ápr. 20. elindult Bécs felé, hogy déli Németországot gyalog beutazza; Lajos öcscsével, ki ekkor Bécsben a könyvkereskedést tanulta, együtt utazták a első-Ausztriát, Salzburgot, Tirolt, Svájcz egy részét és Bajorországot; júl. 10. érkeztek haza Debreczenbe. Ez időtől fogva kizárólag az ügyvédkedéssel és az irodalommal foglalkozott. 1840-ben Lajos öcscse számára Telegdi K. Lajos czég alatt könyvkereskedést nyitott. 1841-ben letette a váltójogi vizsgát. Az 1848-49. évet mint az Alföldi Hirlap szerkesztője küzdötte át; e mellett 1848. nov. 10-től 1849. márcz. 10-ig mint debreczeni veres pántlikás és időközben Bem alatt az erdélyi hadjáratban vett részt. Az oroszok bejövetele után Pesten rejtőzködött. 1850. márcz. végén haza került és folytatta az ügyvédkedést, mígnem 1854. aug. az ügyvédségtől eltiltották. Uj cselekvési térre szoríttatván, különféle ipari s üzleti telepeket létesített, úgy hogy többekkel társulva, egyszerre 10-12 iparüzletet és keresetforrást tartott fenn; bírták a városi regálékat, liszt-, kása- és olajmalmokat és 25 ezer forintba kerülő hollandi szélmalmot létesített, lqueur-gyárt, malomkőraktárt rendezett be sat. 1857-ben visszanyervén az ügyvédséget, ezt folytatta a 60-as évek elejéig és a bebreczeni takarékpénztárnak létrejötte óta igazgatósági tagja volt. 1855., 1858. és 1862-ben nagyobb utazásokat tett Észak-Németországban, a Rajnavidékén, Hollandiában, Belgiumban, Angol-, Francziaországban és Svájcban. 1867 után leginkább hirlapszerkesztéssel foglalkozott. 1875. aug. a debreczeni város közgyűlés, minthogy a városi szinházra nézve a szinházi intendatura kezelése megszünt, őt bízta meg, hogy mint szinházi felügyelő a szinház vagyoni s művészi érdekeit gondozza s úgy anyagi, mint szellemi ügyei fölött őrködjék. 1876-ban tanyabirtokán 16,000 frt befektetéssel Telegdi-sóstó nevezettel sziksós vizű s gyógyerejű terjedelmes gyógyfürdőt építtetett. Meghal 1894. szeptember 4. Debreczenben.
Költeményeket és Fáy-modorú meséket írt a Jelenkorba (ezen lapnak 1835-től 1847-ig állandó munkatársa és levelezője volt), a Társalkodó cz. melléklapjába (1835., 1837. Debreczen jelen állapotja, 1839. Duanaparti tájképek Lincztől Bécsig. 1841. Uti szemle az élet mezején, A slavismus és illirismusról czikksorozat), a Regélőbe (1839. Bécsi levelek), a Tudom. Tárba (1840. A müncheni fenytő dologház, 1841. 69. sz. Egy váltókérdés, A bankügy, Európa jeles bankjai), az Életképekbe (1844. Utazási emléklapok, 1845. Füredi út sat. és Irodalom, 1846. Uti emléklapok, A magyar irodalom 1845. termékei, humorisztikus életképek, 1847. Irodalom rovat), a Hetilapba (1846-47. Közgazdászati czikkek), a Pesti Hirlapba s a Budapeti Hiradóba (1846. politikai czikkek), a győri Hazánkba (1847. kereskedelmi), a Pesti Divatlapba (1847. utazási czkkek és életképek, 1848. Irodalmunk 1847. évi termékei), a Hölgyfutárba (1851-53. beszélyek és életképek), a Vahot Imre Reményébe és Császár Ferencz Divatcsarnokába (1854. párisi útja s pénzügyi czikkek), a kolozsvári Hetilapba (1854. beszély), a Napkeletbe (1857. Utazási emlékek), a Vasárnapi Ujságba (1860. Böngészet az élet és tudomány mezején, Egy pár szó a térképekről, mint taneszközökről, 1864.), Nefelejtsbe (1861. Csevegés az olvasóhoz), a Családi körbe (1863 Utleirás), a Szana Koszorújába (1844. Petőfi Sándor életéből); a saját lapjai megszünvén 1877-től a Debreczeni Ellenőrbe s a Debreczenbe írt különféle tárgyú czikkeket; legutolsó irodalmi dolgozata: A debreczeni szinészet története 1798. aug. 9-től 1891 végeig.
Munkái:
1. Utazás a felső-ausztriai sókamrai uradalom, Salzburg, Tirol és Bajorhonban. Debreczen, 1840.
2. Anya és vetélytárs, eredeti szomorujáték 4 felv. Buda, 1842. (Szinműtár III. 4. füzet.)
3. A bankokról. Debreczen, 1842.
4. Rövid magyar magánjog, népiskolák és gyermekek számára. U. ott, 1845.
5. Beszélyek és életképek. U. ott, 1852.
6. Debreczeni Ellenőr. Politikai szemle. U. ott, 1861. Három füzet.
7. Uti emlékapok és utazási kézikönyv. I. kötet. Északi Népmetország, Rajnavidék és Hollandia, U. ott, 1865. (Csatári Ottó névvel, a II. kötet: Belgium, London, Anglia s a III. köt. Páris, Francziaország és Svájcz, a censura miatt nem jelenhetett meg.)
Szerkesztette Szanka Józseffel együtt Debreczenben az Alföldi Hirlapot, melyet 1848. júl. 2. indított meg, ez hetenként kétszer jelent meg politikai tartalommal; a lapnak ekkor 1500 előfizetője volt; közelegvén az orosz sereg Tokai felől, a lapot 1849. jún. 28. a 67. számmal megszüntették (az oroszok távoztával Szanka a lapot júl. 22. újra megindította és aug. 2-ig szerkesztette); az Alföldi Hirlap új folyamát 1867. júl. 1-től 1876. jún. 24-ig, mely hetenként háromszor, 1874-től kétszer jelent meg, és az Alföldi Lapok vegyes tartalmú folyóiratot 1876. júliusától, melyből 20 szám jelent meg szintén Debreczenben, és megszünt 1877. jún. végén; ezen lapokban, melyeket Telegdi László nével adott ki, a vezér- és tárczaczikkek legnagyobb részét ő írta.
A m. tud. akadémiának törvénytudományi azon pályakérdésére, mely a polgári törvénykezési eljárásokat elméletileg és gyakorlatilag tárgyalta, 1846. írt munkájával 100 arany jutalmat nyert.
Az irodalomban többnyire Csatári Ottó s Telegdi László neveket használt, jegyei: Cs. O. és T. K. L.
Csokonai-Album, Debreczen, 1861. 227., 239., 244. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Nemzeti Ujság 1894. 81. sz.
Debreczeni Ellenőr 1894. 204. sz. és önéletrajzi adatok.