jogi doktor, váczi kanonok, szül. 1810. okt. 6. Váczon, hol atyja Kámánházy László püspök gazdatisztje volt; a gymnasiumot szülővárosában és Pesten járta; ugyanitt hallgatta a jogot az egyetemen. Hontmegyében a joggyakorlat terére lépett; mint megyei esküdt és irnok 1831-ig működött; így lett később hontmegyei, majd nógrádmegyei táblabiró. Időközben a kir. tábla hites jegyzőjévé avattatott fel. A megye ajánlatára a m. kir. helytartótanácshoz kapott meghivást, de nem fogadta el, hanem szive vonzalmát követve a kalocsai növendék papok közé lépett, honnét egy év mulva egészségi szempontból a váczi papnevelőintézetbe jött át. Mint hittanhallgató 1833-ban állotta ki a jogtudományi első szigorlatot. 1834. ápr. 9. áldozópappá szenteltetett fel és Dorosmára küldetett káplánnak; itt ismerkedett meg Horváth Mihálylyal, a töténetíróval. 1835. júl. jogi doktorrá avatták. 1835-1837-ig Félegyházán káplánkodott, mely idő alatt a franczia s olasz nyelvet megtanulta. 1837-ben gr. Nádasdy püspök udvarában igtató és levéltárnok, 1840-ben szentszéki jegyző s püspöki könyvtárnok lett. Püspökével mint titkár jelent meg az 1843-44. országgyűlésen, hol a jeles szónokok nagy hatással voltak reá. 1844-ben püspöki szertartóvá s a pesti egyetem jogi karának tagjává léptették elő. 1846-ban a váczi seminariumban az ujonnan felállított magyar köz- és polgári jog tanszékét nyerte el. A nemzeti küzdelemnagy napjai bekövetkezvén, tanítványai a harcztérre, ő a szószékre lépett. A szabadságharcz után ő is bujdosott. 1849. decz. 24. plébános lett Kun-Dorosmán, 1854-ben a félegyházi gymnasium püspöki biztosa, 1855. szentszéki ülnök, 1856. alepseres és zsinati vizsgáló, 1859. a házassági törvényszék biztosa, 1861. monostori apát, 1864. váczi kanonok, majd pesti és székesegyházi esperes, 1881-ben pápai praelatus. Az 1845-ben kezdeményezett papi nyugdíjintézetet 1876-ban sikerült neki az önadóztatás állandó alapjára fektetnie s megszilárdítania. Régi kedvencz eszméje volt Váczon a 48-as honvédemlék létesítése; ezen czélból tőkét gyűjtött és 1866-bn a váczi diszes honvéd-emlék leleplezését, országos ünnepély mellett, ő végezte. Mint kanonok tizennyolc év alatt tíz tanulónak adott házában teljes ellátást, kik közül hatot nevelt a papi pályára. Hazáján kívül, utazott külföldön is: 1857-ben meglátogatta Bécset, Gráczot, Triesztet és Velenczét, 1862-ben Prágát, Drezdát és Berlint, 1867-ban Párist és a világkiállítást, Németországot és Svájczot, 1869-ben Felső-Ausztriát, Dorosmán alapítványt tett a város rendezése és szegényei javára; ezért a város 1886. márcz. 4. diszpolgárává választotta. Meghalt 1888. márcz. 9. Váczon.
Czikkei az Idők Tanujában (1860. 282. szám, A magyar alkotmány alanyi és tágyilagos garantiáiról, 283. A magyar közjog s az országgyűlés tárgyai, 297., 298. A káptalanok és konventek mint hiteles helyek, 1867. A magyar király koronzásáról és a királyné koronáztatási jogáról, öt czikk, melyet a németországi s a France után a franczia lapok is ávettek); a M. Államban (1867. szept. Eltévedt levelek a párisi világkiállításról, okt. A világiaknak a papokról, 1869. ápr. A szent székek autonomiája, öt czikk, Autonomiai választási mozgalmak, hat czikk, 1870. Roskoványi munkáinak ism., A lengyelekért, Utazás Tatrangi Dávid és az aerodrom honába, 1872. 53. Teminiscentiák és a Manuale parochorum, 1873. 187-195. Kik és mik voltunk, kik és mik maradhatunk, ha tevékenyek, összetartók leszünk? 1875. 202-233. Monographiai vázlatok Vácz egyházmegye köréből, 1876. Be kell-e táblázni a községeknél kifektetett k. alapítványi tőkéket, 3 czikk, Magyar kanonoki beigtató, Az első váczegyházmegyei nyugdíjintézeti közgyűlés alkalmával tartott beszédek, 1877. Kalászat a koresemények mezején, 6 czikk, A káptalanokról mint hiteles helyekről, 1878. Egyházjogi tanulmányok, 10 czikk, 1883. Tisza-Eszlár, Mi az az esperesség), a Váczividéki Lapokban (1874. Forradalmi váczi élmények, 4 czikk, A váczi lyceum restauratiója), a Religióban (1877. Adalékok a választott és fölszentelt püspökökről, 1878. Bús hangok a jelenből), a Váczi Közlönyben (1880. Váczi székesegyháztér, Czifra nyomorúság vagy nagy község? polemia, Vácz júl. 15. és 17. 1849-ben, 1881. Egy szó a maga idején); a váczi, r. kath. gymnasium Értesítőjében (1883. Az emberi lélek és a materialismus); írt még a Tanodai Lapokba (A tanítók nyugintézete tárgyában) és a Mátyás Diákba.
Munkái:
1. Dissertatio inauguralis iuridica da locis credibilibus, Pest, 1835.
2. Egyházi beszéd, mely sz. Rochus hitvalló napján a Vácz városánál örök időkre fogadott, tartatott 1846. aug. 16. U. ott.
3. Egyházi beszéd b. szűz Mária tiszteletére. Vácz, 1845. szept. 14. a hét kápolnával tartva...
4. Szemelvények az 1790-91. és 1825-27. országos egyházi választmányok munkálataiból. Pest, 1848. márcz. 16.
5. Mária az ered. bün nélkül fontatott királyné 7 fájdalma, s öröme. Dorosma, 1855. decz. 8...
6. Manuale parochorum e probatis, auctoribus, librisque ritualibus practice elucubratum. Tomus I. Pestini, 1854 (Supplementum: Enchiridion juris civ. et crim. Austriaci. 2. kiadás Vácz, 1871. II. kötet. Szeged, 1860. 3000 példányban nyomatott).
7. A magyarhoni törvényhozás történeti vázlata. Szeged, 1861. (Kovács Sándorral együtt. Gegus Dániel a magyar fordított törvénytár kiadása alkalmával kutfő gyanánt használta.)
8. Egyházi beszéd, melyet sz. István első apostoli királyának ünnepén Bécsben mondott. Bécs, 1869.
9. Diurnale pro usu v. capituli, cum brevi Agendario, Vacii, 1872.
10. Szabad-e, és kell-e káptalanainknak a kamatlábat legalább annyira fölemelni, hogy a régi egyensuly helyreállítassék. Bpest, 1873. (Ism. Uj M. Sion).
11. A kath. papság némely legégetőbb kérdéseiről. U. ott, 1875.
12. Budapest és környéke, a magyar nemzetiség és nyelv szempontjából tekintve. U. ott, 1880. (Egyszersmind három jutalomkitüzés a magyar nyelvet legsikeresebben tanítók számára.)
13. Specimen monographiae capituli Vaciensis, seu data statistico-historica capitularie in unum collecta et vice manuscripti edita. Vacii, 1884.
Kéziratban: Historia dioecesis episcopatus et civitatis Vaciensis; Magyar közjog történeti felvilágosítással, 1846-47.; Az örökségre vágyódók, szinmű (előadva 1834-ben a papnevelő intézet rögtönzött szinpadán); Drégely, rege a magyar előidőből; Hat dinnye közt csak egy volt jó; A fátyol, vagy az átöltöztetett török-magyarok. Meglepetések.
Arczképe: kőnyomat L. Appelrathtól Bécs, 1873. (a Hajnal albumban).
Ferenczy és Danielik, Magyar írók I. 282. l.
Hajnal. Album. Bpest, 1873. arczk.
Némethy Lajos, Dicsbeszédek 71. l.
FővárosiLapok 1884. 83. sz. (Jubileuma).
M. Állam 1884. 326., 327. (hol jótékony czélra tett adományai is elősorolvák), 345. sz.
Váczi Közlöny 1888. 12. szám.
Pesti Napló 1888. 71. sz.
Budapeti Hirlap 1888. 88. sz.
Karcsú Antal Arzén, Vácz város története, Vácz. 1888. IX. 246-162. l.
Petrik Bibliogr., önéletrajzi adatok és gyászjelentés.