Kezdőlap

Kovács Pál,

a jog- és államtudományok doktora, ügyvéd és jogakadémiai igazgató, K. Sándor és Zabolai Rozália jómódú birtokos szülők fia, szül. 1855. jan. 27. Kecskeméten; középiskoláit a kecskeméti ev. ref. főgymnasiumban és a német nyelv elsajátítása végett az uj-verbászi ág. ev. algymnasiumába s a soproni ág. ev. lyceumban végezte; az érettségi vizsgát is Sopronban tette 1873. június 30-án. Ezen év őszén Bécsbe ment, hol a műegyetemre iratkozott be; de csakhamar meggyőződött, hogy a technikai tudományok nem felelnek meg hajlamainak; azért 1874. szept. a jogi pályára lépett át és a jogi tanfolyamokat a kecskeméti jogakadémián, majd a budapesti egyetemen hallgatta 1878-ig. A kecskeméti jogász-segélyegyletnek két évig és a török sebesülteket segélyező bizottságnak egy évig elnöke volt. 1878 őszén Budapestre jött és az akkori független szabadelvű párt hivatalos közlönyének, a Lukács Béla és Borostyáni Nándor által szerkesztett Közvéleménynek 1879. deczember 31-ig volt belső munkatársa; majd 1880. jan. 1. a Verhovay Gyula által alapított Függetlenség szerkeztőségébe lépett és itt mint politikai czikkiró csakhamar a lap elsőrangú munkásai közé küzdötte fel magát. Lázas tevékenységgel dolgozott mind a két lapnál d. e. 10 órától d. u. 2-ig, mint országgyűlési tudósító s d. u. 4-től éjfélig, sokszor éjfélután egy óráig mint vezérczikkirós politikai rovatvezető, sőt koronként mint szini, zene s irodalmi referens. 1881. jan. 1. a kecskeméti függetlenségi és 48-as párt meghívására átvette a párt helyi lapjának, a Kecskemétnek szerkesztését. Ez időtől fogva élénk részt vett az akkori izgalmas és éles pártküzdelmekben és legagilisabb tényezője volt a kecskeméti függetlenségi párt életének. A párt lapját tetemes anyagi áldozatokkal virágzásra emelte s annak hasábjain sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki, valamint társadalmi téren is, mint különböző egyletek elnöke s választmányi tagja. Még a Függetlenségben 1880. decz. a kolozsvári hirs Diensztl-Bartha affairt illetőleg a közös hadsereg ellen megjelent czikke miatt sjtó-perbe fogatván, a budapesti esküdtszék és sajtó-bíróság őt négy havi fogházra s 1000 frt pénzbüntetésre ítélte; a négy havi fogház-büntetést 1881. okt. 16-tól 1882. febr. 16-ig a kecskeméti kir. ügyészségi fogházban töltötte ki. Kiszabadulása alkalmából elvtársai ünnepélyt rendeztek fáklyás-zenével és diszlakomával. Ezután még fokozottabb tevékenységgel folytatta szerkesztői s politikai működését. 1883. június 10., miután időközben jogvégzettsége alapján ápril 8-án az államdoktori oklevelet megszerezte, a kecskeméti evang. református egyháztanács megválasztotta az ottani jogakadémia közigazatásjogi és statisztikai tanszék rendes tanárává. 1891. aug. 16. óta pedig rendes szaktárgyain kívül, három évi választás alapján, a jogakadémiai igazgatói teendőket is ellátja. A lapszerkesztéstől 1884. visszalépve, a jogirodalom terén működik kiválóképen. 1890. jan. 4. a jogtudományi doktoratus letétele után, 1890. ápr. 25. a köz- és váltóügyvédi vizsgát is kiállotta. 1881 óta folytonos és tevékeny résztvett Kecskemét város nyilvános társadalmi s politikai életében. Tagja a város törvényhatósági és közigazgatási bizottságának; népnevelési, statisztikai és jogügyi szakbizottságainak, központi választmányának, iskolaszékének és a városi polgári s felsőbb leányiskola felügyelő bizottságának; tagja a kecskeméti ref. egyháztanácsnak, a reform. főgymnasium és a jogakadémia igazgatótanácsának; a világi jegyzője a kecskeméti ref. egyházmegyének és a dunamelléki ref. egyházkerületnek. Alelnöke a Katona József-körnek és tagja több helyi jótékony, társadalmi s közgazdasági egyesület és intézet választmányának, illetőleg igazgatóságának.

Politikai s társadalmi czikkeken kivül, több költeményt, tárczaczikket, rajzot, elbeszélést, ismeretterjesztő s aesthetikai czikkeket és szinbirálatokat írt a Kecskemétbe. 1884-től kezdve inkább a jogi szakirodalom terén érvényesítette munkáságát. Főkép a közigazgatási jog keretébe vágó szakdolgozatai a Jogtudományi Közlöny, a Jog, az Ügyvédek Lapja, a M. Közigazgatás, a Községi Közlöny és a M. Tisztviselő cz. jogi szaklapokban jelentek meg.

Munkái:

1. A törvényhozó hatalom viszonya a végrehajtó hatalomhoz. Értekezés. Kecskemét, 1884.

2. A statisztika és szabad akarat. Felolvasás. Ugyanott, 1885.

3. A Magyar közigazgatási jog. Jogtanulók, államvizsgák-, szigorlatok- és ügyvédi vizsgákra készülők, valamint a közigazgatási tisztviselők használatára. A legujabb törvények és rendeletek, s a legkiválóbb forrásművek alapján. I. kötet. U. ott, 1885. (2-ik átdolg. kiadás. és II. kötet. U. ott, 1887.)

4. Törvényhatósági és községi önkormányzat. A legujabb közigazgatási törvények, u. m. az 1886. XXI., XXII., XXIII. t. cz. és az idevágó egyéb törvények és rendeletek alapján. Ugyanott, 1886.

5. Közigazgatásjogi értekezések és irányczikkek. U. ott, 1887.

6. Büntetőjogi értekezések. (l. Szabad karat a büntetőjogban, II. A halálbüntetés elmélete.) U. ott, 1887.

7. A jogakadémiák kérdéséhez. Emlékirat. U. ott, 1887.

8. A jog- és államtudományi államvizsgálatok szigorítása. Szakvélemény. U. ott, 1888.

9. Kritikai dolgozatok és értekezések a jog- és államtudományok köréből. U. ott, 1891. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)

10. Igazgatói székfoglaló beszéd. U. ott, 1892.

11. A kecskeméti evang. ref. jogakadémia Évkönyve 1891-1898. tanévekről. Ugyanott.

12. A kötelező polgári házasságról. U. ott, 1893.

13. A kecskeméti evang. ref. jogakadémia oktatásügyi szabályainak tervezete. U. ott, 1895.

14. Titkári jelentés a kecskeméti Katona József kör 1895. működéséről. U. ott, 1896.

Szerkesztette az 1891-ben megalakult Katona József kör Évkönyveit mint a kör titkára kezdettől fogva, melyekből ezideig öt kötet jelent meg az 1891-92., 1893., 1894., 1895. és 1896. évekről; a kör megbizásából a Hornyik Albumot 1894-ben.

M. Könyvészet 1886.

Kiszlingstein Könyvészete.

Kecskeméti Képes Naptár 1892. 146. l. arczk.

Jegyzői Almanach 1892. 129. l. arczk. és önéletrajzi adatok.