orvos-sebészdoktor és műtő, egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia levelező tagja, K.-S. János ev. ref. lelkész és Miskolczi Zsuzsánna fia, szül. 1814. szept. 27. Garam-Vezekényen (Barsm.); szülei a korán szép tehetséget mutató fiút gondos nevelésben részesítették. Tanulmányait 12 éves korában a selmeczi-gymnasiumban kezdette, később a pápai, majd a komáromi ev. ref. gymnasiumban folytatta. 1831-ben a debreczeni ref. főiskolában subscribált és ezen collegium növendéke maradt 1835-ig; atyja publicistát akart belőle nevelni, azért a jogi tanfolyamot is, bár e pályára nem érzett hajlamot, jó eredménynyel bevégezte s e mellett a magyar irodalmat előszeretettel tanulmányozta. 1835-ben a pesti egyetemen az orvosi pályára lépett, melyet 1840-ben végezte be s 1841-ben orvosdoktori oklevelet nyert. Nem sokára a gyakorlati sebészet tanszéke mellett tanársegéd lett, de hivatalos működése előtt, sebészi kiképzése végett, a bécsi közkórházat szép sikerrel látogatta. Visszajöttekor az akkor keletkezett természettudományi társulatnak, melynek ő is egyik alapítója volt, másodtitkári hivatalával bizatott meg. Tanársegédi állomása, először Piskovich helyettes, utóbb Balassa rendes tanár mellett három évig tartott, és ez idő alatt a tanárt is többször helyettesítette. 1843-ban sebészdoktor lett, ugyanez évben a budapesti kir. orvosegyesületnek tagjává választatott. 1846-ban meglátogatta további kiképeztetése végett a párisi, londoni és berlini egyetemet. Még ez évben hazatérve, a pesti egyetem orvosi karába választatott be, 1848-ban pedig a vallás és közoktatási miniszter őt orvosegyetemi titkárrá nevezte ki. Csak rövid néhány hónapig viselte e tisztet, de ezen idő alatt is tevékeny részt vett az orvosi ügy reformálásában. 1849 elején választotta Pest város tanácsa a szent Rókus-kórház sebészeti osztályának főorvosává, mely hivatalában halála napjáig mint kitünő, különösen a sérvműtétekben szerencsés műtő, ritka buzgalommal működött. Már az 50-es években kis kórtani múzeumot alapított, melyet érdekes készítményekkel, ritkább kóresetekrajzaival folyton gyarapított. A korházban végzett műtéteinek száma megközelíti az ezeret. 1850-től kezdve előbb mint másodtitkár, 1858-ban első titkár, 1861. alelnök és 1862-ben elnök a budapesti kir. orvosegyesület működésében jelentékenyen vett részt. 1851-ben a földtani társulat rendes és alapító tagja lett. 1858. decz. 15. a m. tudom. akadémia megválasztotta levelező, majd a természettudományi társulat tiszteletbeli tagjává. 1863-ban a Pesten tartott m. orvosok és természetvizsgálók IX. nagygyűlésének egyik titkára, 1867-ben pedig ezen vándorgyűlésnek Rimaszombatban másodelnöke volt. A marosvásárhelyi X. vándorgyűlésen 1864-ben száz darab aranyból álló jutalmat tűzött ki a hazai gyógyfürdőket és ásványvizeket tárgyaló legjobb monographiára. Ugyanez évben az akkor szervezett országos közegészségügyi tanács alelnökévé, Balassa halála után pedig 1869-ben elnökévé neveztetett ki; élénk részt vett azon bizottságban is, mely 1876-ban az egészségügyi törvény kidolgozásával bizatott meg. Országos hírű, közkedveltségű orvos volt és a legnagyobb orvos-sebészi gyakorlattal dicsekedhetett; messze vidékekről sereglettek hozzá a betegek. Közhasznú munkásságának elismeréseül ő felsége 1867. a III. oszt. vaskorona-renddel ruházta fel; 1875-ben miniszteri tanácsosi czímet nyert, Deák Ferencz halála (1876.) után pedig a nagy hazafi orvosi kezelése körül tanusított buzgalmáért a szent István-rend kis keresztjét kapta. Hivatása teljesítése közben érte utol hirtelen a halál, 1878. május 17-én Budapesten. m. tudom. akadémiában 1879. ápr. 28. Rózsay József tartott fölötte emlékbeszédet. Özvegye, szül. Lumniczer Julia s gyermekei 1879. jan. 14. fiatal orvosok számára külföldi ösztöndíjat alapítottak.
Czikkei a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (1841. A vegytan szükségességéről, hatásáról általánosan és különösen honunkra alkalmazva, XII. 1868. Alelnöki beszéde, A jobb felső állcsont csonkulása); a kir. m. természettudományi társulat Évkönyveiben (1841. A kir. m. természettudományi társulat történetei, II. 1851. A k. m. természettudományi tárulat történetei 1845-50-ben); az Orvosi Tárban (1842-44. Nevezetességek egyetemi kórodáinkról, 1844-1848. A kir. m. term. áruslat gyűléseinek jegyzőkönyvei, 1844. II. Összeges áttekintése az egyetemünk sebészi kórodájában a közelebb lefolyt évben orvosolt és műtett betegeknek, 1847. I. A m. kir. egyetemnél a gyakorlati sebészet hallgató tremében a kénégenynyel tett kisérletekről), a M. Orvos-Sebészi és természettudományi Évkönyvben (1844. I. Tapasztalati közlések a m. kir. egyetem sebészi kórodájában előfordult kóreseteknek, A herék gümőkóros elfajulása, Gögsipoly képlőműtétel által gyógyítva, II. Összeges áttekintése ugyanannak, Külfejütér tágulat), a Társalkodóban (1847. A kir. m. természettudományi társulat) a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeban (1853. I. Zur Pharmacodynamik des Alaper Mineralvassers), az Orvosi Hetilapban (1857. Vér- és vízsérv ritkább nemei, 1858. A roncsoló orrfekélyek gyógyítása körüli tapasztalatok, 1861. Jobb oldali Stenon-féle vezetéksipoly esete, az elválasztott folyadék vegybontásával, A pesti közkórházi orvosok jelentése a kórház szükségeire nézve, 1862. A gégemetszés egy esete), a M. Akadémiai Értesítőben (Math. és Term. Oszt. 1859. A víz életani tekintetben s különösen a cigelkai gyógyvíz, székfoglaló), a Budapesti Szemlében (1860. A cigelkai gyógyvízről); a Gyógyászatban (1867. Az orvoskar államorvostani javaslatainak tervezése, 1868. Pályázat-hirdetés), a Honban (1876. 23. sz. Deák Ferencz utolsó órái); a Pester mediz.-chirurg. Pressebe is írt.
Munkái:
1. Orvostudori értekezés a hebegésről. Pest, 1841.
2. Gyakorlati sebészet. Balassa János tanár kórodai előadásai szerint kiadja...I. (egyetlen) füzet, 6 kőre metszett táblával. U. ott, 1844.
3. Csehország főkormányzója cs. kir. autszutriai főherczeg István pártfogása alatt levő kir. magyar természettudományi társulat alapszabályai. Kiadta... U. ott, 1844.
4. Vázlata az alakítandó orvosi testületnek. U. ott, év n.
5. Javaslat az álladalmi közegészség és orvosi ügy rendezéséről hazánkban. Az orvosi kar választmánya tervezete szerint fogalmazta. U. ott, 1858.
6. Emlékbeszéd néhai idősb. dr. Bene Ferencz volt egyetemi tanár és igazgató, cs. kir. tanácsos felett, melyet az orvosegyesületnek 1858. okt. 9. gyűlésén tartott. U. ott, 1858. (Melléklet az Orvosi Hetilap 40. számához és a M. orvosok és term. Munkálataiban X. 1865.)
Arczképe: kőnyomat, Marastoni rajza 1867. Reiffenstein és Rösch nyom. Bécsben (a Hajnal-Albumban); fametszet Ingomár rajza s Rusz metszése 1878.; fénynyomat Klösz műterméből (a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban XX. Bpest, 1880.)
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 139. l.
Vasárnapi Ujság 1856. 50. sz. arczk., 1876. 8. sz. arczk., 1878. 21. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 33. sz. arczk., 1878. 21. sz. arczk.
Hajnal, Album, 1867. 145. l. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Ercsey Ernő, A budapeti fővárosi szent Rókushoz czímzett polgári közkórház dr. Kovács S. E. főorvos vezetése alatt álló I. sebészi osztályának működése 1874-76. években. 8 fam. ábrával. Bpest, 1877.
Hon 1878. 121., 1879. 104. sz.
Nemzeti Hirlap 1878. 135., 1879. 118. sz.
Rózsay József, Emlékbeszéd néhai dr. Kovács-Sebestyén Endre lev. tag fölött. Bpest, 1879. (Értek. a term. tud. kör IX. 14.)
M. tudom. akadémiai Almanach 1880. 279. l.
M. orvosok és természetvizsgálók XX. Munkálatai. Bpest, 1880. arczk., XXI. 1882. (Szabadfy János)
Perik Bibliogr. I. 460.
Hőgyes Endre, Emlékkönyv. Bpest, 1896. 855. l. (Ösztöndíj-alapító levél).