miniszteri tanácsos, K. Ferencz földbirtokos fia, szül. 1825-ben Somogyban; iskoláit a pápai ev. ref. főiskolában végezte s 1844-ben lépett a nádor-huszárokhoz, 1847-ben mint főhadnagy hivatott be a m. kir. testőrcsapatba; ezen udvari szolgálatát azonban 1848-ban ott hagyta s mint a Vilmos-huszárok egyik századának vezetője harczolt Szent-Tamásnál; végig küzdötte a szabadságharczot és a világosi fegyverletétel után bujdosott, mígnem Fehérmegyében Baracskán telepedett le, hol megnősült (neje Domokos Judith), 1861-ig kis gazdaságának élt; ekkor a megyei közélet megnyiltával részt vett annak mozgalmaiban és főszolgabiróvá választatott. Az alkotmányos élet megszüntével ismét birtokára vonult. A provizorium alatt Sennyei Pál báró tárnokmester és a budai helytartótanács elnöke vette maga mellé titkárnak, 1867-ben pedig Gorove István nevezte ki saját tárczájához titkárnak és állította a lótenyésztési ügyosztály élére. K. azonnal megkezdte a ménestelepek ujjászervezését, nevezetesen Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezőhegyesen és Fogarason többféle kitünő fajtát hozott be, s e nemes fajokból elárasztotta az országot elsőrendű ménlovakkal. Övé az érdem, hogy a magyar állam jelenlegi lóanyaga, Angliát és Francziaországot kivéve, minden egyéb európai államét túlhaladja; csak a kivitel összege külföldre 4-5 millióra megy, ehhez járul az a haszon, melyet a gazdák jeles lovaikért a katonai kincstártól kapnak. 850 állomáson 2500 állami ménes mén van elhelyezve községek és tenyésztő gazdák használatára, s 14 törzsménesben van gondoskodva nemes tenyészállatokról. Az eredményeit megtekintő király által 1872. máj. ott helyben neveztetett ki miniszteri tanácsossá, ezt követte a szent István-renddel és több külföldi rendjellel lett kintüntetése. Sikeres működése legfényesebb eredménye volt az 1885. országos kiállításon felmutatott lókiállítás, mely a maga nemében páratlan volt Európában. Minden nyár elején végig szokta járni a ménestelepeket és birtokokat, hogy a méneseket osztályozza és selejtezze, a gazdaságokat elrendezze. Ily szemleúton halt meg 1892. júl. 6. Mezőhegyesen, hol az 1898. máj. 23. leleplezett, Zala György készítette díszes emlékszobra áll. Emlékszobrot emeltek neki Kisbéren is, Baracskán pedig sírját közadakozásból készült oszlop jelöli.
Czikkei a Vadász- és Versenylapban (1869. A földmívelési miniszterium lótenyésztési és állam-ménesügyi osztálya köréből, 1871. Nyilt levél dr. Czilchert Róbert úrhoz az álladalmi lótenyészintézetek ügyében, 1873. Válasz N. E. Turfparallelen cz. czikkére, 1874. Válasz egy pár szóra Fogaras érdekében); a Földmivelési Erdekeinkben (1873. Nyilt levél országos lótenyésztésünk ügyében, 1874. Válasz gróf Klobusiczky János urnak, Miért nem nélkülözhetjük Bábolnát? Végszavam Bábolna fentartása érdekében, 1875. Lótenyészintézetek tárgyában előterjesztés).
Munkája: Kozma Ferencz miniszteri tanácsosnak az 1875. máj. 8. Budapesten a köztelken tartott lótenyésztési értekezlet megnyitásánál az országos lótenyésztési intézetek állapotára nézve tett előterjesztése. Bpest, 1875. (Czímlap nélkül.)
M. Hirlap 1896. 115. szám.
Pallas Nagy Lexikona VI. 858. l. (Tóth Lőrincz.)
Vasárnapi Ujság 1892. 28., 29. sz. arczk., 1898. 22. sz. arczk., 50. sz. (Szoborrajzzal.)