theologiai doktor és apátkanonok, szül. 1822. szept. 22. Visken (Hontmegye); atyja a Forgách grófi jószág kormányzására Mándokra (Szabolcsm.) helyeztetvén, ő is oda költözött és a gymnasiumot a pesti piaristáknál végeze; a bölcseletet az egyetemen hallgatta 1840-ig, mikor báró Barkóczy László a székesfehérvári papnövendékek közé felvette. Theologiai tanulmányait a bécsi Pázmány-intézetben hallgatta. Ezután nevelő volt Horváth János báró családjánál Muranicson (Szabolcsm.). 1845. okt. 5. miséspappá szenteltetett fel; segédlelkész volt Sziget-Ujfalun; nyolcz hónap mulva Bécsbe küldetett a Szent Ágoston papnevelő intézetbe. 1848. július 31. theologiai doktor lett. Hazatérve, a szabadságharcz kezdetén a horvát betörések hírére a pesti önkénytesek soraiba állott be, de a schwechati csata után az egyházmegyébe visszament és mint segédlelkész Boglárra helyeztetett. Itt 1849. aug. 17. a magyar kormány proklamácziójának kihirdetése miatt a felizgatott néptől bevádoltatván, Streith Miklós plébánosával együtt a császári seregek által elfogatott és a katonai törvényszék által javainak elvesztésére s 15 évi börtönre ítéltetett. 1849. október vége felé a budavári József-kaszárnya kazamátáiba s innét nov. Königgrätzbe vitték. 1854. szept. kiszabadulva, mint segédlelkész működött Kálóczon, majd Splényi Henrik bárónál nevelősködött négy évig és Zichy János grófnál tízig. Azután főnöke Jekelfalusy Vincze által egyházmegyéjébe visszahivatván, a lyceumban az egyháztörténetet és kanonjogot adta elő: majd tanulmányi felügyelő és seminariumi vice-rector, 1873. szeptember 3-án pedig kanonok lett. 1876. júl. 22. budai főesperessé léptették elő, egyszesmind a paulai szent Vinczéről nevezett apáczazárdával is megbízták és ugyanabban az évben nov. 7. visegrádi apáttá nevezték ki. Házasságvédő, fejérmegyei közigazgatási bizottsági tag, megyei kórházi elnök, zsinati vizsgáló és szentszéki ülnök volt. Meghalt 1886. máj. 12. Karlsbadban.
1848-49. naplójegyzeteket hagyott hátra; ezekből mutatványul közölte a székesfejérvári Szabadságban (1888. 98. szám) Egy fejérmegyei plébános (Streith Miklós) vértanusága 1849. szept. 5. cz. tárczaczikket.
Pauer, Johannes, Historia Ecclesiae Alba-regalensis. Alba-Regiae, 1877. 367. lap.
Egyetértés 1886. 134., 135. sz.
Kath. Népbarát 1886. 11. sz. gyászjelentés.