színész, ki félszázadnál tovább szolgálta a nemzeti szinészetet, a legelső úttörők és a legelső igazgatók egyike; hosszú éveken keresztül Kolozsvárt lakott és mint szinpadőr kereste kenyerét. Daczára késő öregségének, eleven és folytonosan vidám kedélyű volt. Még 1865 tavaszán egy vidéki kis társulathoz csatlakozott, honnét gyalog ment Kolozsvárra s valószinűleg ismét gyalog Nagy-Váradra; de itt tartós egészsége fölmondta az engedelmességet és 1866. aug. meghalt. Temetését Follinusz társulata eszközölte.
Munkái:
1. Magyar játékszini zsebkönyvecske. Egy eredeti vígjátékkal ezen nevezet alatt; Uj esztendei ajándék. Ajánlja... Komárom, év n.
3. Játékszini koszorú. Melyben a két magyarhon nemzeti szinjátszó társaság eredeti környülállása, eddig való fennállása; a játékszin holléte, száma, épülése módja; könyvtárának mennyisége, szerzők és fordítók nevei foglaltatnak. Szerkeszté s kiadá... Pest, 1834. (2. kiadás. U. ott, 1836.)
4. Játékszini emlékkönyv, az 1857. nyári évszakra. Minden szinészetet kedvelő, s pártoló lelkes fiai és leányainak ajánlják Németi Mihály és... Debreczen. (K. Bucsuszó cz. költeményével.)
Színművei: Tréfa és valóság, vígj. 3. felv. Ziegler után németből (előadták Sár-Bogárdon 1829. szept. 6., Váczott decz. 6.) Benkő szerint: Ki tudja mi haszna, Önkéntesek visszajövetele és Saal cz. szinműveket is ő írta vagy fordította.
Honmüvész 1834. 4. szám.
Sürgöny 1866. 193. sz.
Főv. Lapok 1866. 193. sz.
Bayer József. A nemzeti játékszin története. Budapest, 1887. Két kötet.
Petrik Bibliogr.
Ferenczi Zoltán, A kolozsvári színészet és szinház története. Kolozsvár. 1897.