bölcseleti doktor, főgymnasiumi tanár, szül. 1863. márcz. 12. Brádon (Hunyadm.); atyja törvényszéki biró volt. K. Kolozsvárt végezte 1881-ben a főgymnasiumot és egyetemet; 1883-ban állami ösztöndíjat nyert és 1887-ben ott nyert bölcseletdoktori oklevelet. Tanári működését Kolozsvárt kezdte egy leánynevelő intézetben, majd segédtanár volt Hód-M.-Vásárhelyt; 1889-93-ig a brassói főgymnasiumban működik. 1892-ben tanári vizsgát tett, 1893 óta az eperjesi kir. kath. főgymnasiumban a magyar nyelv és irodalom rendes tanára.
Czikkei a kolozsvári Magyarságban (1890), elbeszélés a Kolozsvárban (1891. ö. sz. Madáchról); programmértekezései a brassói kath. gymnasium Értesítőjében (1891. Az Ember tragédiájának szerkezete), az eperjesi kir. kath. főgymnasium Értesítőjében (1895. Szellemi tehetségeink és az agyvelő.) 1899. jan. 1-től résztvesz a Sárosi Hirlap szerkesztésében, mint annak egyik alapítója és főmunkatársa.
Munkája: Önállóságra törekvés a magyar philosophiában. 1837-1857. Hetényi és Szontagh. Kolozsvár, 1886.
M. Könyvészet 1887.
Rájner Évkönyve. Bpest, 1893. 24. l. és önéletrajzi adatok.