jogi doktor, ügyvéd és volt országgyűlési képviselő, született 1838-ban Privigyén (Nyitram.); középiskoláit Győrött, Nagyszombatban és Pesten végezte; felsőbb kiképeztetését a pesti, gráczi és bécsi egyetemen nyerte; 22 éves korában jogi doktor lett és nemsokára az ügyvédi vizsgát is letette. A fővárosnál mint ügyész működött. 1861-ben Nyitramegye közönsége az akkori országgyűlésre «kiskövet»nek jelölte ki. Majd mint ügyvéd működött a fővárosban, míg 1875-ben a privigyei kerület képviselővé választotta szabadelvű programmal. E kerületet két országgyűlésen képviselte; az 1881-ki választások alkalmával azonan kisebbségben maradt; 1884-től 1892-ig ismét a privigyei kerületnek volt képviselője. 1892-ben pedig Oláhfalván (Nyitram.) választatott meg. Tagja a fővárosi törvényhatósági bizottságnak.
Szépirodalmi czikkeket és elbeszéléseket írt és fordított Karajtsi névvel a Szépirodalmi Közlönybe (1858), a Kalauzba (1859), a Hölgyfutárba (Sue és Paul de Kock után 1858-59., 1861.) és a Napkeletbe (1859-60.)
Munkája: A jósnő. Regény. Dumas Sándor után. Bpest, 1879.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Kiszlingstein Könyvészete.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1892. 259.