r. kath. főesperes-plébános, szül. 1842. január 1. Gyöngyösön (Hevesm.); midőn középiskoláit végezte, az egri seminarium növendékei közé lépett. A theologiai tanfolyam elvégzése után 1864-ben fölszenteltetett és Fegyverneken, majd Kápolnán és Egerben káptalankodott. 1872-ben a jászberényi kath. főgymnasiumhoz nevezetett ki, hol négy évig mint hittanár működött. 1876-ban az egri papnevelő-intézet vezetésével bizatott meg. 1882-ben Gyöngyös város lelkészévé választotta meg. 1886-ban a szent Péter és Pálról nevezett tatai apátságot kapta, 1891-ben pedig ő felsége hevesi főesperessé nevezte ki.
Az Egerben 1866-ban több humorisztikus levele jelent meg; írt még a Tanodai Lapokba s több más folyóiratba. Czikkei az Egri Egyházmegyei Közlönyben (1869. Egyletek és társulatok Francziaországban, 1870. Dupanloup, Az orosz egyház, 1872. Az állami szegény-ápolás Angliában, 1873. Miért sikeres az állami szegény-ápolás, Igaz-e, hogy az Egyesült Államokban a szabad egyház szabad államban-féle elv gyakorlatilag meg van valósítva? Manzoni, 1879. Bogáncsok a lelkipásztorkodás mezejéről).
Munkái:
1. Száz jó tanács egy baj ellen. Képekkel a magyar nép számára. Stolz Albán után. Eger, 1877.
2. Átok-e vagy áldás? Egy-két csöpp méz a munkás nép keserű kenyerére. U. ott, 1880. (Egri Népkönyvtár V.)
3. A bölcsőtől az égig. Kis kalauz a magyar nép számára. U. ott, 1880. (Egri Népkönyvtár VII.)
4. Egyházi beszéd, melyet szent István első apostoli királyunk országos ünnepén mondott Budán, a helyőrségi templomban, 1891. aug. 20. U. ott, 1891.
Jegye x/2 (az Egri Egyházmegyei Közlönyben).
Kinszlingstein Könyvészete.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 148. l.