bölcseleti doktor, főszolgabiró, szül. 1857-ben Szarvason (Békésm.); tanult szülővárosában, Uj-Verbászon és Budapesten, hol különösen a keleti nyelveket, valamint a jog- és államtudományokat hallgatta. 1883-tól 1890-ig a sarajevói országos kormány belügyi osztályánál szolgált és ott mint a török ügyek előadója és az országos vakuf-bizottság kormánybiztosa a vakuf-ügyek rendezésénél és a mohammedán közoktatás fejlesztésénél működött közre. 1891 óta Szarvason járási főszolgabiró.
Keleti költeményfordításai a szépirodalmi lapokban, tudományos értekezései pedig a magyar és német folyóiratokban jelentek meg; a M. Könyv-Szemlében (1878. Egy csagatáj kézirat a m. n. múzeum könyvtárában); a Fővárosi Lapokban (1878. 22. sz. A török költészetről, 102. sz. A török költészet fénykoráról), a Budapesti Szemlében (1892. A bosnyák mohammedánok kivándorlása); az Egyetértésben (1897. 353. sz. Az uj török drámairodalomról); nagyobb czikke a lipcsei Zeitschrift der Deutschen Morgenl. Gesselschaft (XV. kötet: Das Vakufrecht.) A Pallas nagy Lexikonába a bosnyák dolgokat írta.
Munkája: A török népdalról. Bpest. 1879. (Ism. Petőfi-Társaság Lapja 1878. II. 22. sz., Egyet. Philol. Közlöny III. 70. 1.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XI. 43. l.