ág. ev. lelkész, szül. 1747. nov. 2. Késmárkon; tanulását szülővárosában kezdte Karlovszky János alatt és Osgyánban sajátította el a magyar nelvet; iskoláit Pozsonyban folytatta, hol Kastenholz orvos házában nevelő volt; innét Bécsbe ment a Thomann családhoz házi tanítónak; szabad idejét az ottani egyetem látogatására fordította s a természettant hallgatta; utóbb Kemény báró magántitkára volt, kivel Erdély nagy részét beutazta, hol Cornides Dániel történetíróval megbarátkozott. Az erdélyi országgyűlés közbenjárására 1764-ben kieszközölte Mária Terézia királynőnél, hogy húsz tanulóval együtt a külföldi egyetemeket látogathassa. Kettős ösztöndíjjal Göttingába ment, hol három évig theologiát és egyháztörténelmet hallgatott. Hazájába visszatérve, házi tanító volt több helyt, így a Pulszky-családnál két évig Eperjesen; azután Lőcsén subrector, mígnem két év mulva a podgorzei község (Krakkó mellett) meghívta lelkészének; onnét két év mulva Kis-Lomniczra (Szepesm.) jött szintén lelkésznek. Hivatalán kívül a környékbeli nemes ifjak nevelésével foglalkozott, míg neje ugyanazon családbeli leánykákat tanította. Mint kitünő paedagogus volt ismeretes. Meghalt 1811. jan. 22. Kis-Lomniczon.
Munkája: Ansichten der jetzigen Erziehung der Jugend. Leutschau, 1809.
Annalen der Literatur und Kunst. Wien, 1811. I. 401. l.
Petrik Bibliogr.