néptanító, K. György és Vozárik Zsuzsánna fia, szül. 1767. ápr. Nagy-Szlaboson (Gömörm.); sok nyomorral küzdve, csak mások segítségével tanulhatott; így jutott 1784-ben Dobsinára, hol a szónoklattant és a költészetet tanulta s a német nyelvet is elsajátította; innét a rozsnyói prot. iskolákhoz segédtanítónak hivatott meg; itten az éneklésben és orgonázásban is kitüntette magát. 1788-ban Pozsonyba ment az ev. lyceumba Bilnicza Pál társaságában. Tanulmányainak végeztével, 1790-ben a czeglédi ág. ev. egyházhoz levitául és nevelőül hivatott meg egy ottani uri házhoz; innét Márton András házához Ochtinára ment nevelőnek. 1791-ben a gömör-panyiti egyház iskoláiban lett tanító, 1795. február 22. a szarvasi népiskolák főtanítói s ezzel kapcsolatos ének- és orgonistai állását fogadta el, hol 1831-ben meghalt.
Terjedelmes naplót hagyott hátra, melyet Benka Gyula K. élet- és jellemrajzában fölhasznált; ezen naplóban a tanítási tervezeteknek gyűjteménye, írja Benka, egy kis könyvtár terjedelmével bír; így az 1799. tanítási tervezet, melyet a népiskolák és latin iskolák egyöntetű szabályozása végett kidolgozott Klaniczay János és K. érdekes önálló megjegyzésekkel kisért. Itt találhatni az 1791. zsinat tanügyi küldöttségének terjedelmes munkálatát is.
Benka Gyula, Kristoffy György élet- és jellemrajza. (A békésvármegyei régészeti és művelődéstörténeti társulat Évkönyve II. Békés-Gyula, 1876. 1-33. l.)