Kezdőlap

Kubáni Lajos,

tót költő, K. Sámuel ev. tanító és Droppo Borbála fia, szül. 1830. okt. 16. Zahorán (Hontm.); tanult Poprádon, Miskolczon, Osgyánban és Lőcsén; 1849-ben, hogy a további tanulásra pénzt szerezzen, egy üveggyárban írnokoskodott; innét 1850-ben Rimabrezóra ment írnoknak, majd Rimaszombatban szintén másolgatással kereste kenyerét. 1855-ben Bátkában (Gömörm.) lett kerületi jegyző. Tompával megismerkedett és vele baráti viszonyban élt. 1860-ban visszavonult a magánéletbe s tanult francziául, angolul; 1861. ismét Rimaszombatban vállalt hivatalt; 1865-ben áthelyezték Rozsnyóra. Az 1867. megyei tisztújítás alkalmával nem választották meg és ő visszavonult a magánéletbe Rima-Bányára, hol Jármy ügyvéd mellett segédeskedett. 1869. márcz. 29. kártyázás közben felhevült társa Antalik András késével megszúrta s kevéssel azután meghalt.

Irt magyar és német lapokba; Radzivilovna cz. epikai költeménye a Minerva emlékkönyvben jelent meg, Valgatha cz. történeti regénye pedig az Orolban (1872). Több költeményt hagyott kéziratban; utolsó versét a Sl. Pohlady közli.

Slovenské Pohlady 1888. 2. sz. arczkép.

Vlcek. Dejiny Literatúry Slovenskej Turócz-Szent-Márton, 1890.