Lenkey Károly (zádorfalvi lenkei),
1848-1849. honvédhuszár-ezredes, szül. 1802. febr. 25. Bécsben; a katonai pályára lépett és már 1836-ban százados volt; de 1839-ben nőül vett egy szegény leányt és letette tiszti rangját. 1848-ban azonnal őrnagygyá nevezték ki s a ráczok ellen Verbászra küldték. Itt azonban csakhamar éles surlódásba keveredett Bechtold tábornokkal és gróf Castilioni huszárezredessel; mire visszahívták zászlóaljával együtt Hevesvármegyébe. 1849. ápr. 2. a Vilmos huszárok parancsnokává nevezték ki, s azok élén vett részt Budavár ostromában. A világosi catastropha után Egerben két hónapig rejtőzött, de azután önként jelentkezett, mire Pestre vitték és szept. 29. az Ujépületbe zárták. Innét Aradra hurczolták, hol kegyelem útján 12 évi nehéz várfogságot kapott, melyből négyet ki is töltött és 1853. decz. 19. szabadult ki börtönéből. 1867-ben Egerben egyhangulag megyei főszámvevővé választották meg. Meghalt 1874. máj. 18. Egerben.
A Honvédben (1867. 3. sz. Helyreigazítás az 1849. okt. 4., 5. és 6. gyásznapokat illetőleg, 1869. 15-25. sz. L. K. emlékirataiból: L. a rácz-szerb felkelők elleni hadjárat, II. A haza legfontosabb ügyei honáruló kezében, III. A fővezér főhadi szállása a nagy-sarlói csata alatt, IV. Budavár ostroma, V. Budavár vívása alatt, VI. Az alföldi táborozás, Perczel Mór hadseregszervező buzgalma s tehetsége, VII. A fogság és halál előli menekülés, VIII. A hazamenekülés, IX. A hadi törvényszék és a fogság, X. A legszánandóbb vértanú, XI. Az osztrák hadbirák, A foglyok unaloműzése, Megkegyelmezés, Közli Egervári Ödön és Jegyzetek Pap Gábortól).
M. Hirlap 1850. 95. sz (Haditörv. ítélet.)
Honvéd 1869. 20. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1874. 22. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XI. 420. l. és gyászjelentés.